Úgy tűnik, egyre nagyobb szerep jut a dísznövény-kereskedelemnek, e sok milliárd dolláros üzletnek abban, hogy idegenhonos fajok terjedjenek el a világon. A Cambridge-i Egyetem számolt be nemrégiben a BioScience folyóiratban arról a kockázatról, amit e gyorsan növekvő globális növénykereskedelem jelent.

Aki egy egzotikus dísznövényt vásárol és visz haza, a legkevésbé sem azért teszi ezt, mert szeretné teraszát vagy télikertjét a növénnyel együtt érkező gyíkkal, békával, kígyóval, rovarral vagy pókkal megosztani. Azonban sajnos óhatatlanul együtt jár a kettő.

Ma már akár 100 éves, dézsás olajfákat is vásárolhatunk, egy ilyen fa rengeteg búvóhelyet kínál a potyautasok számára. „A kifejlett kígyók vagy gyíkok csak a jéghegy csúcsát jelentik. Ha ők besurranhatnak, vajon mekkora esélye van annak, hogy észrevegyük az apró rovarokat vagy gombákat – azokat a fajokat, amelyek képesek komoly problémákat okozni” – tette fel a költői kérdést William Sutherland professzor, a kutatás résztvevője. „Az kivitelezhetetlen, hogy egymillió, például Kenyából importált rózsaszálat alaposan átnézzenek a tisztviselők.” Dr. Silviu Petrovan, a kutatás egyik vezetője hozzátette:

A kereskedelemben utazó dísznövények és vágott virágok puszta mennyisége és világ körüli útjának sebessége elképesztően megnehezíti, hogy nyakon csípjük a rajtuk utazó kórokozókat és kártevőket. Még a legjobb szándék mellett is átjutnak az import vámellenőrzéseken a hívatlan potyautasok.

Petrovant, aki békákra szakosodott kutató, felkérték, hogy azonosítson be egy sheffieldi virágboltban lévő békát – a kutató először azt hitte, valaki szórakozik vele, csak ugratásról lehet szó, a békában nem ismert fel egyetlen európai fajt sem.

Azután rádöbbent: a dél-amerikai béka a virágokkal együtt érkezhetett Kolumbiából, Ecuadoron át. Ha pedig egy ilyen érzékeny teremtést, mint egy béka, észrevétlenül el lehet szállítani sok ezer kilométerre a hazájától, akkor a kórokozók, vagy azok petéi mennyivel könnyebben átjuthatnak!

Ezen élményből indulva azután a kutatók elemezték, a dísznövény importszállítmányokban miféle bejelentett (vagyis megtalált) kórokozó potyautasokat csíptek nyakon a holland vámosok 2017-18-ban, illetve milyen eseteket jelentettek a brit Környezetvédelmi, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Minisztérium (DEFRA) számára 2021-23. között. Mindkét esetben rovar volt az elcsípett kórokozók több mint 80 százaléka. (A felmérésben rengeteg fajt megneveztek, ezeket a tanulmányban megtalálja az érdeklődő.)



A problémát nem csak az élőlények jelentik, sok esetben a virágokon, cserepes növényeken olyan vegyszermaradványokat lehet kimutatni, amelyek az egészségre károsak – ezek a nyugati világban rég nem használhatók, ám az olcsó virágtermelést csak a segítségükkel lehet fenntartani. Épp emiatt a fejlődő országokban ma is előszeretettel használják őket, és senkit se érdekel, milyen hatásuk van az emberekre.

Ugyanúgy nem érdekel senkit az se, hogy a virágtermesztéshez használt rengeteg vizet élelmiszertermelésre is lehetne fordítani olyan vidékeken, ahol ez utóbbiból kevés jut. Kenyában a Naivasha-tóból kiemelt víz 98 százaléka például a virágtermesztésbe megy. A megtermelt virágot hűteni kell, és persze szállítani, sok ezer kilométert utaztatni – ezt sokan nem is sejtik talán. Egyetlen szál ilyen virág akár 3 kiló szén-dioxid-kibocsátásával is járhat.

Azt se szabad elfelejteni, hogy rengeteg dísznövényt még ma is a vadon élők közül lopnak el, sok esetben súlyosan veszélyeztetett növényfajokat (kaktuszokat, pozsgásokat, orchideákat). Természetesen ezek az illegális kereskedelem útján jutnak el a vásárlókhoz, és rendkívül nehéz megakadályozni vagy ellenőrizni ezt a típusú kereskedelmet. Amellett, hogy ezek a vadon élt növények így a kihalás szélére kerülhetnek egészen hamar, a vadonból gyűjtött kórokozók, kártevők is velük jutnak át a kontinensek közti hosszú utakon.

Nemcsak rossz oldala van persze a dísznövények termesztésének, kereskedelmének, hanem jó is: rengeteg embernek ad munkát, és fontos része a gazdaságnak (az USA esetében a vágott virágok 10 milliárd dollárt, a cserepes növények és gumók pedig 13 milliárd dollárt export értéket képviseltek). Petrovan hozzátette, nem meggondolatlanul kell fellépni és így több kárt okozni, mint amennyi hasznot hozhatna egy hirtelen hozott intézkedés:

El kell érnünk, hogy fenntarthatóbbá váljon ez az iparág jobb szabályozással, tanúsítványokkal, és együtt kell működnünk a kereskedelemmel ahhoz, hogy teljességében megérthessük, majd csökkenthessük a kockázatokat.

Nekünk fogyasztóknak is van feladatunk: felelősen érdemes vásárolni, főleg a cserepes növények közül válasszunk, ne import vágott virágot vegyünk. A cserepes virág sokkal tovább is tart, kisebb a hozzájuk köthető szén-dioxid-kibocsátás is.

Hazánkban ugyan számos virágtermesztő, virágkertész van, ha lehet, pont úgy, ahogy a zöldségek esetében is, olyan terméket vásároljunk, ami hazai termesztésből került az üzletekbe, már ha ezt ki tudjuk deríteni. (Azonban az üzletekben található vágott virágok zöme import, így a cserepes virágra vonatkozó tanács azért itt is igaz.)

Sok hazai kertészet családi vállalkozásban működik, az ő esetükben biztosak lehetünk abban, hogy helyben termett, amit vásárolunk, és nem kapunk olyan vegyszermaradványokat a virágokon, amelyeket Európában már betiltottak a mérgező hatásuk miatt. Ezekkel a virágokkal Dél-Amerikából vagy Dél-Ázsiából származó kígyót se viszünk haza véletlenül.

The post Potyautasok, avagy mit keres a kígyó a dézsás olajfában? first appeared on National Geographic.