Pressman: Az Egyesült Államok jobb kapcsolatokat akar Magyarországgal, de egyedül nem tud változtatni

„Amikor Magyarországra érkeztem, az egyik legelső dolog, amiről beszéltem, szó szerint, a reptéren a gépről való leszállásom után, a Rubik-kocka volt” – mondta egy hétfő esti, a nagyköveti rezidencián a Rubik-kocka kapcsán tartott fogadáson David Pressman, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. Szerinte a bűvös kocka találó metafora az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatában felmerülő kihívások leküzdésének nehézségeire.

Ha a fia 30 másodpercen belül ki tudja rakni „a világ egyik legnehezebb fejtörőjét”, aminek 43 kvintillió lehetséges kombinációja van – sőt, a fia kevesebb, mint 15 másodperc alatt ki tudja rakni –, akkor „az Egyesült Államok és Magyarország is át tudja hidalni a köztük lévő nehézségeket”.

A nagykövet szerint „a kocka szinte végtelen összetettségéhez képest az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatában felmerülő nehézségek megoldhatók. A megoldást meg lehet találni, sőt gyors megoldás is található, ha megvan erre a politikai akarat.”

A március 14-i, minden korábbinál keményebb beszédére utalva azt mondta, abban már világossá tette: az Egyesült Államok már eldöntötte, hogy „felismerhetőbb kapcsolatot” akar Magyarország kormányával (a követségi közlemény fordította így a „we want a more recognizable relationship with the government of Hungary” mondatrészt, vélhetően az „egyértelműbb” vagy „kiismerhetőbb” lenne a jobb fordítás). A közlemény megjegyzi ugyanakkor:

„egy kapcsolat jobbá tétele nem olyan választás, amelyet egy kormány egyedül meghozhatna”.

Az általa is említett korábbi, hosszú, a magyar NATO-csatlakozás 25. évfordulója alkalmából tartott beszédében Pressman többek között azt mondta: az Egyesült Államok a párbeszéd és az együttműködés híve, de a jelenlegi magyar kormánnyal ez sokszor nem működik, és ekkor az USA cselekszik, mert Orbánék csak ebből értenek. Konkrétan nem mondta ki, de nagyon erősen utalt arra, hogy most megint olyan pontra jutottak, amikor a párbeszéd már nem elég.

Beszélt arról, hogy a magyar állam milyen pimf kis szívatásokkal nehezíti például a pápai légibázison lévő amerikai katonák életét:

„Megsértve a védelmi együttműködési megállapodásunkat, a magyar kormány több mint három éve nem engedélyezi, hogy ezek a fiatal katonák rendszámtáblát kapjanak a családi autóikra, ehelyett arra kényszeríti őket, hogy havonta több tízezer forintot fizessenek saját zsebből az ideiglenes regisztrációért. Nem a bürokrácia vagy a túlzottan bonyolult adminisztratív eljárások miatt. Hanem egyszerűen azért, mert a magyar kormány erről politikai döntést hozott. Igen, jól hallották. Rendszámtáblákról beszélek.”

Ez az ügy szerinte jól illusztrálja a Magyarország és a szövetségesei közti kapcsolatok jelenlegi, aggasztó állapotát – pedig „nem volt ez mindig így. És nem is kell, hogy így maradjon.” Azt tapasztalják, mondta akkor, hogy Magyarország „másként viselkedik, mint a szövetség bármely más tagja”, hogy „egy régi barát és szövetséges olyan dolgokat mond és tesz, amelyek aláássák a bizalmat és a barátságot.”

Pressman akkor nehezményezte a magyar politika több kemény Amerika-ellenes kirohanását, az oroszbarát külpolitikát, a független média ellehetetlenítését, a bírák és civilekelleni politikai hadjáratokat. Arról is beszélt: a magyar kormányt kevéssé érdekli a konstruktív párbeszéd a fenti problémák megoldására. Más szövetséges országokkal együttműködünk, együtt dolgozunk – még akkor is, ha vannak nézeteltéréseink. Magyarországon ez nem működik – amíg csak nem cselekszünk.”

Az akkorihoz képest a mostani beszéd jóval rövidebb volt, de az üzenete továbbra is egyértelmű: Washington változtatni szeretne a magyar-amerikai viszonyon, de ehhez fogadókészség kellene a magyar politika oldaláról is.

Visited 1 times, 1 visit(s) today
Loading RSS Feed

Loading RSS Feed