Világviszonylatban Szlovákia a kisebb országok közé tartozik, a hegyes-erdős térségeket leszámítva sűrűn beépítettnek tekinthető. Talán ezért is lehetséges az, hogy – a természeti látványosságok sokaságán túl – alig találni olyan települést, ahol ne lenne valami említésre méltó és egyúttal megtekintésre érdemes épített emlék. Ezek között szépen karbantartott vagy felújított építmények és valaha szebb sorsot látott, de mára roskataggá vált maradványok is vannak.
Bármerre mehetünk az országban, mindig érdemes előzetesen tájékozódni, mert még a kicsiny falvakban is megéri nyitott szemmel körbenézni. Vagy akár ha csak átutazunk valahol, akkor is ajánlatos megkérdezni az idős helyieket, ha nem akarunk lemaradni valami különlegesnek számító látnivalóról – ebben az írásban két ilyenről lesz szó.
A Trencséni kerületben fekvő Diviacká Nová Ves (Divékújfalu) községben láthatjuk egy valamikori kastély maradványát.
A község északnyugati szélén találjuk a Macskavár máig álló maradványát.
Eredetileg az Ujfalussy család építtette 1685-ben, késő reneszánsz stílusban. A későbbi felújítások miatt elvesztette eredeti jellegét. Két sarokprizmás toronnyal rendelkező földszintes épületről beszélünk, amely eredetileg kétszintes volt.
A 18. század második felében az állaga már igencsak lepusztulóban volt. A 19. század második felében az emeletet eltávolították, és az épületre nyeregtető került. Megőrződött azonban valami a reneszánsz fésűs lunettákból (ablak szemöldök falától és a fölötte lévő félkör vagy körszelet alakú, boltívvel határolt falmező) és a keresztboltozatokból (egyforma, egymást metsző dongaboltozatok derékszögű metszéseiből keletkező, négy sarkán pillérre támaszkodó nyitott boltozatforma), ma annyi biztos, hogy a 20. század elején az akkori tulajdonosok lakásokká építették át. A Macskavár néven is ismert épület a falu északnyugati szélén, egy utcasaroknál található.
Divékújfaluban van egy másik látványos épület is, méghozzá a Macskavártól néhány lépésnyire. Ez eredetileg gótikus stílusban épült, a 15. század elején megerősített erődítménnyé tették.
Később a Rudnay családé lett, akik 1586-ban reneszánsz kastéllyá alakították át, amelyet a 17. és 18. században megint átalakítottak és bővítettek. Később, egy birtokvita után, 1886-ban a Rudnay család eladta a kastélyt, szeszfőzde lett belőle.
A kétszintes kőépület szabálytalan alaprajzú és egy központi udvart ölel. Udvari homlokzata árkádos, eredetileg még felvonóhídja is volt. A nyugati szárny lényegében ma is az eredeti kétszintes gótikus erőd.
A reneszánsz épület keletkezési évét az északi oldalon lévő egykori kéményen látható, sgraffito (két vagy több színes vakolatréteg felhordása után egy célszerszámmal kontúrokat-felületeket vágnak ki a még lágy felső rétegekből – így téve láthatóvá az alsóbb rétegeket, ami összességében kiadja a kívánt mintát) eljárással készült évszámfelirat igazolja. A földszintjén három szoba hordóboltozatos, a középső szobában megőrződött egy eredeti kandalló.
Több szoba falait geometrikus- és virágminták díszítik. Ma magántulajdon, így sajnos belül nem lehet körülnézni, de a külső látvány is megéri a személyes megtekintést.
The post Reneszánsz épületet rejt ez a felvidéki község first appeared on National Geographic.
