Magyarországon a néhai Mohamed Al-Fayed neve leginkább a brit királyi családhoz fűződő viszonya miatt ismert, de személye A korona című sorozat utolsó évadában is jelentős szerepet kapott. Fia, Dodi Fayed volt Diana hercegné utolsó párja, mindketten meghaltak abban az 1997-es halálos balesetben, ami Párizsban történt. Al-Fayed soha nem tette túl magát Dodi halálán, és meggyőződése volt, hogy a walesi hercegnét a titkosszolgálattal gyilkoltatta meg a királyi udvar, Fülöp herceg utasítására. Álláspontjához azután is makacsul ragaszkodott, hogy több vizsgálat is kizárta ezt a verziót.
De az utókor minden bizonnyal nem gyászoló apaként fog rá emlékezni, miután nemrég az egész világ tudomást szerzett szexuális ragadozó mivoltáról, ami Jeffrey Epstein és Harvey Weinstein szintjére emelte őt. Csakhogy, míg az említettek börtönben végezték, Al-Fayed tavaly úgy halt meg 94 évesen, hogy nem lett érdemi következménye a nők elleni bűntetteinek.
Így a halála után próbálnak igazságot találni maguknak az áldozatok.
Az egyiptomi self-made man
Al-Fayed a halálakor az arab világ egyik leggazdagabb embere volt, aki szinte a semmiből építette fel a birodalmát: futárként kezdte az egyiptomi Alexandriában, majd üdítőitalokat áruló utcai árus volt, később varrógépekkel kereskedett. Előnyére vált, hogy gazdag családba nősült, fegyverkereskedelemben utazó sógora segítségével indult el a szerteágazó karrierútja.
Vagyonát főleg ingatlankereskedésből szerezte, ám akkor vált nemzetközileg ismert üzletemberré, amikor a hatvanas években a világ egyik leggazdagabb emberének, Brunei szultánjának pénzügyi tanácsadója lett.
A hetvenes években költözött az Egyesült Királyságba, ahol a kezdetektől ellentmondásos volt a megítélése. Ekkoriban biggyesztette nevéhez az Al előtagot, amit az araboknál az ősi családok használnak. A „felvett arisztokrataság” miatt a brit sajtóban a „hamis fáraó” gúnynevet aggatták rá.
Jayne Fincher / Princess Diana Archive / Getty Images Diana hercegné és Mohamed Al-Fayed Károly herceggel a Harrods pólókupájának egyik meccsén 1987-ben.
Néhány megkérdőjelezhető üzleti döntés után más módszert választott, hogy elnyerje a britek elismerését. Testvérével 1979-ben megvásárolták a párizsi Ritz hotelt, 1985-ben pedig a londoni Harrods áruházat. Továbbá 1997-ben az angol Fulham labdarúgóklub tulajdonosa lett, amibe rengeteg pénzt fektetett, és ami így feljutott az első osztályba – Gera Zoltán is akkor futballozott ott, mikor az egyiptomi üzletember volt a klubtulaj.
De Al-Fayed hiába próbálta mindenáron elérni, hogy elfogadják őt választott hazájában, valahogy sosem találta meg ennek a megfelelő módját. Ahelyett, hogy komolyan vették volna, vicc tárgyának tekintették. Ezen valószínűleg az sem segített, hogy rendszeres vendége volt a főműsoridős beszélgetős és szórakoztató tévéműsoroknak. Például szerepelt egy realityben, ahol Viagrát adott Whitney Houstonnak, és elment Ali G műsorába is, ahol a lopásról rappelt Sacha Baron Cohen szatirikus karakterével.
Fred Duval / Getty Images Al-Fayed Sacha Baron Cohennel, utóbbi A diktátor című filmjének szerepében.
Már hosszú ideje a szigetországban élt, és ott fizetett adót, állampolgársági kérelmét a kilencvenes években mégis elutasították– kétszer is. Arra hivatkoztak, hogy Al-Fayed korábban beismerte, hogy politikusokat vesztegetett meg, emiatt nem számít „jó erkölcsűnek”. Néhány évvel később az üzletember Svájcba, majd Monacóba költözött.
Ragadozó a kirakatok mögött
2024 szeptemberében a BBC másfél órás dokumentumfilmet mutatott be Al-Fayed: Predátor a Harrodsban címen a luxusáruház egykori tulajdonosa által elkövetett súlyos szexuális visszaélésekkel kapcsolatos vádakról.
Az incidensek a Harrods irodáiban, Al-Fayed lakásában vagy külföldi utazásokon történtek, Londonon kívül Párizsban, Saint-Tropez-ban és Abu Dhabiban.
Nyilvánvalóvá tettem, hogy nem akarom, hogy megtörténjen. Nem adtam beleegyezést. Csak azt akartam, hogy vége legyen
– mondta az egyik nő, akit állítása szerint Al-Fayed a lakásában erőszakolt meg.
A műsorban nem mindenki ragaszkodott a teljes névtelenséghez. Megszólalt egy Sophia nevű nő, aki 1988 és 1991 között Al-Fayed asszisztenseként dolgozott, és akit elmondása szerint több alkalommal megpróbált megerőszakolni. Kikerülhetetlen rémálomként írta le a helyzetét, amiből nem tudott menekülni, mert akkoriban nem volt meg az ehhez szükséges támogató háttere.
„Aljas volt” – fogalmazott Sophia, aki szerint hamis az az emberekben kialakult kép, miszerint az üzletember kedélyes, társasági figura volt. „Nem így kellene emlékezni rá, mert nem ilyen volt” – tette hozzá.
Egy nem az igazi nevén, Rachelként nyilatkozó nő a kilencvenes években dolgozott asszisztensként az áruházban. Ő azt mondta, egy este, munkaideje végét követően meghívást kapott a férfi lakásába, ahol a főnöke az ágyra ültette, majd a lábára tette kezét, ezzel világossá téve, mit akar.
Emlékszem, hogy éreztem a testét rajtam, ahogy rám nehezedik. Hallottam a hangokat, amik kijöttek belőle. És… csak próbáltam fejben valahol máshol lenni. Megerőszakolt.
Több, Al-Fayed által előléptetett nő elmondta, amikor közvetlenül a tulajdonosnak kezdtek dolgozni, orvosi vizsgálatokra küldték őket, egyebek mellett nőgyógyászati kivizsgálásra. Ezek eredményeit sokan sosem kapták kézhez, azokat egyenesen az elnöknek küldték el. Utólag döbbentek rá, mi lehetett ennek a célja.
„Senkinek sincs semmi haszna abból, hogy tudja, milyen a szexuális egészségi állapotom, kivéve, ha az illető azt tervezi, lefekszik valakivel, amit most elég hátborzongatónak találok
– mondta Katherine, aki 2005-ben volt vezetői asszisztens.
Yui Mok / PA Images via Getty Images Mohamed Al-Fayed egyik vádlója, Natacha a dokumentumfilmhez kapcsolódó sajtótájékoztatón, 2024. szeptember 20-án.
Egy Kate-ként megnevezett nő arról beszélt, hogy a Harrods volt az első munkahelye, és Al-Fayed szinte rögtön a munkába állása után illetlen és megalázó kérdésekkel kezdte bombázni őt.
Megkérdezte, hogy van-e barátom, és hogy szexuálisan aktív vagyok-e. 16 éves szűz voltam, amire rájött.
Kate-et ezután küldték el „céges orvosi vizsgálatra”, mondván, ez egy juttatás, ami az elnök irodájában dolgozóknak jár. Szexuális úton terjedő betegségekre is tesztelték, noha jelezte, mivel nem él nemi életet, erre nincsen szükség. Nem hallgattak rá. Később Al-Fayed személyes találkozót kért tőle, ahol „megkérdőjelezte a tisztaságát”. Kate a beszélgetéstől zavarba jött, azt „tolakodónak és megalázónak” érezte.
Al-Fayed egy este a lakására hívta az akkor még kiskorú lányt, aki ettől megijedt, de úgy érezte, „nem mondhat nemet”.
Megpróbált nyomást gyakorolni rám, hogy szexeljek vele. Igyekezett elbűvölő lenni, könnyednek és tréfás kedvűnek mutatkozni, de én folyamatosan nemet mondtam, amire megváltozott a hangulata, és fenyegetőzni kezdett. Dühbe gurult. Az ajtók zárva voltak, és én nem tudtam kimenni. Megerőszakolt.
Gemma 2007-től kezdve két éven át volt Al-Fayed egyik személyi asszisztense. Ő arról számolt be, a férfi viselkedése egyre ijesztőbbé vált a külföldi üzleti utak során. Számára ez abban csúcsosodott ki, hogy Párizsban a főnöke egy éjjel az ágya mellett állt egy szál selyemköntösben, és megpróbált befeküdni mellé. Ő tiltakozott, de hiába; Al-Fayed megerőszakolta.
A történtek után nem szeretett volna többé a Harrodsnál dolgozni. Elengedték, és egy nagyobb összeget ajánlottak fel neki, amennyiben megsemmisíti a nemi erőszak összes bizonyítékát (ez magában foglalta Al-Fayed neki küldött üzeneteit és hangüzeneteit), valamint aláír egy titoktartási szerződést.
Mindenki tudott róla, de nem tudtak tenni ellene
A beosztottak körében nyílt titok volt, hogy mi történik. A személyzet elmondása szerint Al-Fayed rendszeresen bejárta a hatalmas áruházat, hogy kiszemelje a számára vonzó és fiatal női asszisztenseket, akiket aztán előléptetett, hogy az emeleti irodáiban dolgozzanak.
Mindannyian figyeltük egymást, és ahogy valaki belépett azon a bizonyos ajtón, arra gondoltunk, »te szegény lány, ma te leszel az!«. Teljesen tehetetlennek éreztük magunkat, nem tudtuk megállítani
– mondta egy Alice álnéven megszólaló hölgy. Ő 1986-ban, egy évvel azután kezdett el a Harrodsban dolgozni (16 évesen), hogy Al-Fayed megvásárolta az üzletházat. Időrendben az általa elmondott visszaélések történtek a legkorábban, közel négy évtizeddel ezelőtt.
Egy áldozat, aki úgy nyilatkozott, tinédzser volt, amikor a férfi megerőszakolta őt, azt mondta, a Harrods összes alkalmazottja a tulajdonos „játékszere” volt.
Mohamed Al-Fayed egy szörnyeteg volt, egy szexuális ragadozó, akinek semmilyen erkölcsi iránytűje nem volt. Mindannyian rettegtünk tőle. Aktívan keltette a félelmet. Ha azt mondta, hogy »ugorj«, az alkalmazottak megkérdezték, hogy »milyen magasra?«
– tette hozzá.
Az üzlet női dolgozói arról beszéltek, megfélemlítve érezték magukat, ami miatt nehezükre esett felszólalni a visszaélések ellen. Egyesek szerint a Harrodsban lehallgatták a telefonokat, és a munkatársak azért sem mertek beszélni egymással Al-Fayed viselt dolgairól, mert attól tartottak, rejtett kamerákkal figyelik őket. Ezt a feltevést a biztonságiak egykori igazgatóhelyettese, Eamon Coyle megerősítette. Tudomása szerint az egész üzlet be volt kamerázva, és a munkája részét képezte a rögzített telefonhívások lehallgatása.
James Manning / PA Images via Getty Images A Harrods áruház.
Tony Leeming egy évtizeden át volt részlegvezető, és tudott a nőkkel szembeni visszaélésekről, de azt mondta, súlyosabb, bántalmazásra vagy nemi erőszakra vonatkozó vádakról nem hallott. Ugyanezt állították a biztonsági csapat korábbi tagjai is, akik szintén észrevették Al-Fayed élénk érdeklődését a fiatal lányok iránt.
A dokumentumfilmben bizonyítékokat is bemutattak arról, hogy annak idején az áruház vezetősége nemcsak, hogy
A BBC információi alapján a Harrods egykori biztonsági igazgatója, az évtizedes rendőri múlttal rendelkező John Macnamara volt Al-Fayed hűséges jobbkeze. Ő végezte el a piszkos munkát a milliárdos helyett: egyfajta „végrehajtóként” rendszeresen megfenyegette és megfélemlítette azokat a nőket, akik panaszt tettek Al-Fayed ellen, és gátlástalan módszereivel rábírta őket, hogy ne beszéljenek a történtekről. Kémkedett utánuk, ő volt felelős „a telefonok bepoloskázásáért, az emberek otthonába való betörésekért és a telefonbeszélgetéseik lehallgatásáért”.
Egy Mohamed Al-Fayedhez közel álló forrás szerint John Macnamara, aki 2019-ben hunyt el, „régimódi soviniszta” volt, aki osztotta főnöke nőkről alkotott nézeteit.
Nem ez volt az első lebuktató riport
A most felhozott vádak példátlanul súlyosak, de nem ez az első, hogy Al-Fayed fiatal nőkkel szembeni ragadozó viselkedéséről szóló történetek kerültek nyilvánosságra. Már a kilencvenes évek közepe óta keringtek minderről híresztelések, ám sokáig nem keltettek közfelháborodást, és nem ütötték meg a sajtó ingerküszöbét sem – amit természetesen a médiában (is) nagy befolyással bíró Al-Fayed intézett így, és azok eltussolásában Macnamara rendőrségi kapcsolatai is sokat segítettek.
A Vanity Fair 1995-ben leleplező anyagot közölt, amiben rasszizmussal, a személyzet megfigyelésével és szexuális visszaélésekkel vádolták meg az egyiptomi származású milliárdost.
Al-Fayed rendszeresen végigjárta az üzletet fiatal, vonzó nők után kutatva, akik az irodájában dolgozhattak volna. Akik nemet mondtak neki, azokat gyakran durva, megalázó megjegyzésekkel illette a külsejükre vagy az öltözködésükre vonatkozóan. Egy tucat volt alkalmazottal beszéltem, akik azt mondták, Al-Fayed üldözte a titkárnőit az irodában, és néha megpróbált pénzt tömni a nők blúzába
– állt a majdnem három évtizeddel ezelőtt publikált riportban.
Al-Fayed rágalmazási pert indított, később azt is elérte, hogy ejtsék az ügyet. Kérésére a magazin zárolta a további bizonyítékokat, amelyeket a per előkészítése során gyűjtöttek össze (ezekhez a BBC dokumentumfilmjének készítőinek hozzáférést biztosítottak). A Vanity Fair részben Diana hercegné és Dodi Fayed halálos balesete miatti együttérzésből döntött a megegyezés mellett.
1997-ben az ITV aktuálpolitikai, The Big Story című műsora is súlyos vádakról számolt be, egyebek közt szexuális zaklatásról és molesztálásról. Al-Fayed akkor dühös hangvételű nyilatkozatban felháborítónak és valótlannak nevezte az információkat, azt mondta, nem járult hozzá a műsor sugárzásához, mivel nem hallhatta előre az abban elhangzó állításokat.
Egy évre rá a BBC újságírója, Tom Bower nem hivatalos életrajzi könyvet írt Mohamed Al-Fayedről, amiben több nő szexuális zaklatási vádjai szerepelnek. Az üzletember akkori szóvivője, Michael Cole „az igazság megcsúfolásának” nevezte a kötetet, mondván: „Segítettünk Tomnak, aztán visszaélt ezzel a segítséggel.”
Stefan Rousseau – PA Images / PA Images via Getty Images Mohamed Al Fayed egykori szóvivője, Michael Cole és biztonsági főnöke, John Macnamara.
Hiába állt rendelkezésre megannyi bizonyíték,
A BBC feltáró anyagában is szereplő egyik nő, Ellie (nem a valódi neve) 15 éves volt, amikor 2008-ban szexuális zaklatás miatt feljelentette az üzletembert. A hírt a rendőrség szivárogtatta ki a sajtónak, az meg is jelent a lapokban (ugyan Al-Fayed megnevezése nélkül), de az ügyészség nem emelt vádat azzal az indokkal, hogy az áldozat nem tudta pontosan megmondani, mikor történt a támadás.
Al-Fayed 2010-ben eladta a Harrods üzletházat. Az ezt követő években is jelentek meg róla cikkek, amik után előfordult, hogy a rendőrség nyomozásba kezdett, de vádemelés sosem történt.
A Channel 4 tévécsatornán 2017-ben sugároztak egy anyagot, amiben három korábbi Harrods-alkalmazott vádjait ismertették. Ekkor történt meg először, hogy az egyik áldozat, Cheska Hill-Wood a nevét vállalva elmondta: 17 éves volt, amikor Al-Fayed zaklatta őt. Az üzletember ügyvédei azt állították, Hill-Wood hazudik.
Seregnyi áldozat
Amikor Mike Radfordot, az Al-Fayed: Predátor a Harrodsban későbbi producerét megkeresték a dokumentumfilm ötletével, tartott tőle, hogy talán nem éri meg kitenni az áldozatokat annak a traumának, hogy kamera előtt idézzék fel a megpróbáltatásaikat.
Ha nem bizonyítjuk, hogy a legsúlyosabb szexuális bűncselekményeket követte el, fennállt volna a veszélye, hogy a közönség megvonja a vállát, és azt mondja: »Hát, ezt már tudtuk!«. Magas ingerküszöböt kellett megugranunk; be kellett bizonyítani, hogy Al-Fayed nemi erőszakot követett el, hogy a világ végre odafigyeljen
– nyilatkozta a Guardiannek a producer. Más kihívással is megküzdöttek a film készítése során: amikor felkeresték a Harrods régebbi munkavállalóit, sokan kétségüket fejezték ki, hogy titokban Mohamed Al-Fayed érdekeltségébe tartoznak.
Még azután is, hogy biztosítottuk őket ennek ellenkezőjéről, aggódtak amiatt, hogy a hozzátartozóik hogyan reagálnak majd. Rengeteg beszélgetést folytattunk le arról, mi történhet, ha a találkozóinkra fény derül. Éreztük a riadalmukat, hogy milyen következményekkel járna, ha beszélnének, és hogy Al-Fayed, valamint a neki dolgozó emberek félelmet keltettek bennük. Ilyen körülmények között ezeknek a nőknek a bátorságát még inkább meg kell dicsérni
– fogalmazott Radford, akinek szavai megerősítést is nyertek az áldozatok által.
Kate elmondása szerint az Al-Fayed okozta borzalmak, és az, hogy együtt kellett élnie ezzel a szégyennel, élete sok területére kihatottak. „Hogy csak néhányat említsek: paranoiás vagyok éjszaka, amikor egyedül sétálok, és semmilyen formában nem bízom meg a férfiakban, legyen szó a legkevésbé kiszolgáltatott helyzetről is” – mondta.
Úgy járok-kelek, hogy rettegek valakitől, aki már meghalt. Ekkora hatalma volt – halálra rémülök valakitől, aki már nem él
– fogalmazott Gemma a filmben.
Az Al-Fayed által megerőszakolt és szexuálisan bántalmazott nők közül sokan csak az elkövető halála után érezték úgy, hogy képesek nyilvánosan beszélni az őket ért nemi erőszakról vagy annak kísérletéről. Többen azért döntöttek így, mert úgy érezték, végre biztonságban vannak. Mások azért álltak elő a történetükkel, mert bosszantotta őket, hogy A korona című Netflix-sorozatban pozitívan ábrázolták a férfit. Úgy gondolták, ez a történelem meghamisítása, és ideje feltárni az igazságot.
A filmben megszólalók közül tizennégyen polgári jogi kártérítési keresetet nyújtottak be a Harrods ellen. Néhányukat Maria Mulla ügyvédnő képviseli, aki azt mondja, védencei azért most jelentkeztek, mert korábban „teljesen lebénultak” attól, hogy felszólaljanak: „Ők mind részesei akarnak lenni annak a mozgalomnak, melynek célja, hogy felelősségre vonják az embereket a tetteikért, és megpróbálják biztosítani, hogy ilyen dolgok a jövőben ne ismétlődhessenek meg velük és a gyermekeikkel.”
John Li / Getty Images Az üzletember mindig szívesen fotózkodott ismert emberekkel, itt a képen például Elizabeth Hurley színésznővel látható.
A Harrods jelenlegi tulajdonosai a BBC vizsgálatának nyilvánosságra kerülése után azt mondták, „teljesen megdöbbentek” a vádak hallatán, és azon, ahogy elődeik cserbenhagyták az áldozatokat. Emiatt őszintén bocsánatot kértek.
A mai Harrods egy teljesen más létesítmény, mint az, amely 1985 és 2010 között Al-Fayed tulajdonában és irányítása alatt állt. Napjainkban arra törekszünk, hogy minden tevékenységünk középpontjában az alkalmazottaink jólléte legyen
– jelentették ki, és ígéretet tettek arra, hogy a lehető leggyorsabban eleget tesznek az áldozatok követeléseinek. Tisztában vannak azzal, hogy a múltat nem tudják meg nem történtté tenni, de szándékuk, hogy ilyesmi a jövőben ne ismétlődhessen meg.
Szeptember 26-án a londoni rendőrség bejelentette:
Közölték, hogy bár egy halott ellen nem tudnak eljárást indítani, „teljes körűen felülvizsgáljuk az összes Al-Fayeddel kapcsolatos állítást, amelyet a médiában megjelent állítások nyomán jelentettek nekünk, hogy biztosítsuk, hogy nincsenek új nyomozati szálak.”
Hogy ennek a nyomozásnak lehet-e eredménye ennyi év elteltével, azt nehéz megmondani. De ahogyan azt az Al-Fayedről már a kilencvenes években leleplező anyagot készítő riporter, Henry Porter mondta, az egyiptomi üzletember nem tekinthető magányos tettesnek, hiszen jogászok csapata, a biztonsági szolgálata emberei, a Harrods HR-részlege és a szakmai szempontból indokolatlan vizsgálatokat végző orvosok is a keze alá játszottak, a sajtó munkatársairól nem is beszélve.
A dokumentumfilm megjelenése óta folyamatosan nő Mohamed Al-Fayed áldozatainak száma, eddig
köztük olyanok is, akik a Fulham FC-nél szenvedtek el szexuális bántalmazást.
Ryan Pierse / Getty Images Mohamed Al-Fayed, a Fulham FC elnöke egy győztes meccs utáni ünneplésen 2008. május 3-án.
Gaute Haugenes, aki 2001 és 2003 között irányította a Fulham női csapatát, azt mondta, nem érték őt „nagy meglepetésként” a vádak.
Tudtuk, hogy a fiatal, szőke lányokat szereti. Szóval mindent megtettünk, hogy ne fordulhassanak elő kényes helyzetek. Megvédtük a játékosainkat.
Omar Fayed, a néhai üzletember 37 éves fia nyilatkozatot adott ki, amelyben azt írta, elborzasztotta őt az apja ellen felhozott vádak „terjedelme és egyértelműsége”, amelyek „megkérdőjelezik a róla való szeretetteljes emlékeimet.” Szerinte nyugtalanító kérdéseket vet fel, hogy ezt az ügyet miként lehetett ilyen sokáig titokban tartani.
Al-Fayed vagyonát a halála idején több mint 1 milliárd fontra becsülték. Az áldozatokat azonban nem a pénz motiválja, őket az anyagi kártérítésnél jobban érdekli, hogy az igazság végre felszínre került, a velük történteket már nem kell magukban eltemetniük.
Annyi éven keresztül maradtam csendben és hallgattam, és remélem, ha most beszélünk róla, az segít. Ezáltal mindannyian elkezdhetjük jobban érezni magunkat, és elkezdhetünk gyógyulni
– fogalmazott Gemma.
The post „Rettegek valakitől, aki már meghalt. Ekkora hatalma volt” – szexuális ragadozó lehetett a milliárdos egyiptomi üzletember first appeared on 24.hu.
