Egy friss tanulmányban annak a feláldozott gyermeknek a DNS-ét elemzik, akinek maradványait a mexikói Paquiméban tárták fel – számol be a Heritage Daily. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a korabeli elitben gyakori volt a rokonok közötti utódnemzés.
Paquimé a mogolloni kultúra egyik legnagyobb és legösszetettebb lelőhelye. A helyszín a 13-14. századan politikai és rituális központként szolgált, és vályogépületekből, labdapályákból, kőépítményekből és egy piactérből állt.
Dr. Jakob Sedig, a Chronicle Heritage és a Harvard Egyetem munkatársa szerint a város felemelkedéséről és bukásáról sokat tudni, az viszont még mindig kérdéses, hogy milyen volt a helyszín társadalmi hierarchiája, illetve a lakosok biológiai kapcsolata egymással. A szakértő kollégáival a közelmúltban egy áldozatként bemutatott gyermeket vizsgált meg, akit egy kútszerű, föld alatti épületben temettek el.
Az elemzések azt mutatták, hogy az elhunyt ősei közvetlen rokonok voltak. Sedig szerint a gyermek rendelkezik az egyik legmagasabb homozigozitási értékkel a nyugati félteke összes publikált ősi halottja közül.
Ez azt jelenti, hogy a gyermek szülei az első fokú unokatestvérségnél közelebbi rokonságban álltak egymással
– tette hozzá.
Míg a közeli rokoni kapcsolatok a legtöbb társadalomban tabunak számítanak, számos ősi kultúrában az elit számára kivételt tettek a státusz szimbólumaként vagy a vérvonalak megőrzése érdekében. Úgy tűnik, a paquiméi előkelők úgy vélték, hogy a gyermek feláldozása különleges erővel bír.
The post Rokoni kapcsolatból született a feláldozott gyermek first appeared on National Geographic.
