Meglepően szépen kikupálták a Samson: A Tyndalston Story-t a konzolos megjelenésre. Tökéletes ugyan most sem lett, de remek hangolódás lehet a következő “nagy autólopásig”.
Türelem rózsát terem! A Samson: A Tyndalston Story ugyan már idén áprilisban debütált, de akkoriban se időnk, se energiánk, se gépünk nem volt foglalkozni vele. Szerencsére az eddig csak PC-re elérhető cucc, most konzolokra is kijött már, így lehetőség volt mégis kipróbálni. A késes meg már csak azért is jó, mert a hírek szerint a számítógépes változat hemzsegett a hibáktól, jó esély volt rá, hogy mostanára ezek tekintélyes részét javították a fejlesztők.
Na de mégis: milyen hülye ötlet már egy GTA klónt alig két hónappal a nagy nagy rivális előtt kihozni? Nos, lehet ezen rugózni, de mivel a Liquid Swords finoman szólva sem aratott osztatlan sikert tavasszal, a cég likviditása (nem tervezett szóvicc) komoly gonddá vált, így vélhetően a srácoknak úgy kell a bevétel, mint egy falat kenyér. A videojáték biznisz viszont kőkemény üzlet, szóval pusztán szimpátia okán senki sem fog adakozni – nézzük hát, hogy sikerült a konzolos portolás.
Lelövöm a poént: egyáltalán nem rosszul. Azt ugyan túlzás lenne állítani, hogy a Samson: A Tyndalston Story egyszeriben fantasztikus, kihagyhatatlan remekművé avanzsált, de messze nem az a bugos, befejezetlen portéka, mint fél évvel ezelőtt. Azzal mondjuk nincs mit kezdeni, ha valakinek a koncepció nem jön be. A játék ugyanis sokkal kisebb, mint a hasonló, megszokott címek, a map kis túlzással akkora, mint máshol egy kerület. Valamint lőfegyverek sincsenek. Mindez tudatos spórolás eredménye, mert az anyagi gondok már korábban elkezdődtek, így vágni kellett a tartalomból.
Ami viszont ütős, az a látvány és hangulat. Tyndalston városa egy igazi koszfészek, egy lepukkant pöcegödör, ahol a lakosság jelentős része valamilyen bűnös dologban utazik. A helyet koszos kis utcácskák, szűk sikátorok jellemzik, ahol minden sarkon áll valami rosszarc. Ez a címszereplő Samson szülőhelye, ahová azért tér vissza, mert korábban egy balhé balul sült el Saint Louisban. A megérdemelt börtön után ráadásul egy tetemes adóssággal is szembe kell néznie, és hát a 100.000 dolcsit mi másból is tudná kifizetni, mint kisebb, nem teljesen (na na jó, egyáltalán nem) legális ügyletekből.
A Samson: A Tyndalston Story felépítése kőegyszerű. Három napszak van: nappal, este, éjjel. Mindegyikre 2-2-2 akciópontot kapunk, így az elérhető küldetések tekintetében ezzel kell sáfárkodnunk (hogy mikor érhetők el és milyen hosszúak. Átlagosan három mission simán belefér egy napba, később pedig ez bővíthető (a helyi látványosságok fényképezésével nyithatunk meg több action pointot).
A feladatok szerencsére viszonylag változatosak. Mármint alapból nem sokfélék (autózásnál vagy menekülés, vagy üldözés, esetleg verseny, a többi meg mind verekedés, esetleg tárgykereséssel fűszerezve). Azonban mindig meg van annyira fűszerezve valamivel a dolog, hogy ne váljon nagyon unalmassá. A sztori is csorog tovább, vannak történet specifikus küldetések is, amelyekben ugyanezeket csináljuk, csak némi háttérrel megspékelve a főszereplőre nézve.
Tény, hogy a verekedés eléggé fapados (kétféle ütés, hárítás és vetődés van, illetve minimális tárgyhasználat) és kissé nehézkes is, de meg lehet szokni. Az autós részek nem rosszak, de némelyik jármű fizikája meglehetősen természetellenes (a saját verdánk drága szervízelését meg úgy lehet kikerülni, ha minden nap lopunk magunknak másikat – valami oknál fogva csak állókat lehet meglovasítani). Viszont valamiben azért csak nem változott a Samson: A Tyndalston Story, mégpedig hogy bugok még mindig akadnak, igaz visszaszorult a számuk.
Az elmúlt hónapokban sokat fejlesztettek a küzdelmeken, járművezetésen, mesterséges intelligencián. Saját tapasztalataim alapján az utóbbi kettőn még lehetett volna csiszolni – részemről a bosszúságok többségét ezek okozták. Az üldözések során többször is előfordult, hogy vagy nem indultak el az AI gépjárművei, vagy túlságosan is vehemensen viselkedtek. Az is megmosolyogtató, amikor a körözés éppen letelik és az üldöző zsaru egy sarokkal odébb lecövekel. De vicces volt látni azt is, amikor egy gazfickót üldöztem és hát szétvertük az egész várost, gyalogosokat gázoltunk el, de a rend derék őrei ezt tétlenül nézték. A teljesítmény azonban végig rendben volt, itt-ott láthatók csak apróbb dolgok (távolban, alacsony felbontású és szaggatott animációjú autók), de nem vészes.
Az ex Just Cause és Mad Max fejlesztőkből verbubált Liquid Swords első munkája messze nem tökéletes, de nem is az a katasztrófa már, mint aminek le volt festve. Nem akarok abba a hibába esni, mint sokan a Days Gone-nal, miszerint az egekbe magasztalták, miközben megjelenéskor majdnem hogy vállalhatatlan állapotban jött ki (csak sokkal később, a patchelés után játszottak vele). Mondjuk a Samson: A Tyndalston Story messze nem is tripla A produkció és ezt az ára is tükrözi, szóval már ennek okán is érdemes tenni vele egy próbát. Részemről a Mafia III-at juttatta picit eszembe, ami a legjobb hatpontos produkció volt (azt hiszem annyit adtam rá) amibe azért több mint 70 órát öltem. Itt is van annyira jó az atmoszféra és a hangulat, hogy még a hibák és az ismétlődés árán is szívesen folytatja az ember a grindolást.
Értékelés: 7/10
Fejlesztő: Liquid Swords
Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S
