A Washingtoni Egyetem kutatói arra jutottak, hogy némiképp ellentmondásos módon nő a fagyhoz köthető sérülések száma a jeges medvéknél a sarkvidék felmelegedésével. Az ellentmondás azonban csak látszólagos: a gyakoribbá váló olvadás miatt a hó rátapad az állat talpára, majd visszafagy, s az újabb olvadás-fagyás ciklusokban nőni fog az ujjaik közti jégcsomók mérete.
A kutatók – egyikük vadállatokkal foglalkozó állatorvos – a medvéken látott különös sérüléseket elemezték. Egyre gyakoribbá vált, hogy az állatok talpán, lábujjain mély sebeket, illetve vágásnyomokat találtak, számos állatnak hiányos volt a szőr a lábfején, de a testük más részeit is érintették hasonló sérülések. A lábakon kialakuló sebek, fekélyek igencsak megnehezítették az állat számára a járást, két medvének is találtak 30 centis összefagyott hópapucsot a lábain, amelyek mély sebeket okoztak.
A kutatók két térségben vizsgálták meg a medvéket, 2012-2022 között. A Grönland és Kanada közti területen 61 vizsgált medvéből 31-nek voltak efféle, a jéghez köthető sérülései. A kelet-grönlandi területen vizsgált 124 medvéből 15 szerzett jégsérüléseket, a talpakra fagyott hatalmas jégpapucsokat is két grönlandi, de egymástól nagy távolságban élő medve viselte, 2022-ben.
„Életemben nem láttam még ilyet” – mondta Kristin Laidre, a kutatás vezetője. „A két leginkább érintett medve nem tudott futni, de még járni se nagyon. Amikor a vizsgálatokhoz elkábítottuk őket, óvatosan lefejtettük a lábaikról a jégpapucsokat. A jégdarabok azonban nem simán csak belefagytak a szőrökbe, hanem szó szerint rápréselődtek a talp bőrére, és amikor megérintettük a talpukat, egyértelmű volt, hogy fájdalmaik vannak.”
Ilyet még az eszkimók se láttak
E két medvepopulációt az 1990-es évektől fogva figyelték a szakemberek, ám korábban efféle sérülésekkel nem találkoztak még. A tudományos szakirodalomban nem bukkantak hasonló nyomára, és még az igen tapasztalt őslakosokkal konzultálva is arra jutottak, hogy ez egészen új jelenség.
A jegesmedvék talpa rücskös, hogy ne csúszkáljanak oly könnyedén a havon, jégen. Azonban e rücskök miatt a hó könnyebben rá is fagy a talpukra, ez egyébként a szánhúzó kutyákat is érintő probléma.
A kutatók szerint háromféle lehetséges magyarázat van a medvék talpát érintő jégsérülésekre, s mindhárom a klímaváltozáshoz köthető.
Az első elképzelés szerint a gyakrabban hulló esőtől latyakká válik a hófelszín, s a latyak aztán könnyen fagy jéggé a medve talpán, ha hidegebbre fordul az idő.
A második elképzelés szerint megolvad a hófelszín, majd visszafagyva éleket hagy maga után, amelyek aztán elvágják a medvék talpát.
A harmadik magyarázat ahhoz köthető, hogy talán mindkét medvepopuláció olyan jégterületen él, amely a parthoz rögzült (vagyis nem szabadon úszó jégtáblákon). Ezek a parthoz fagyott jégrétegek azonban vékonyabbak ma már, mint régen, s az alattuk lévő tengervíz beszivárog a jégbe. A jégen lévő hó e beszivárgó víztől válik tapadóssá, nedvessé, így képes beleragadni a medvék tappancsába. Ráadásul az e helyeken élő medvék kisebb távolságokat tesznek meg úszva, így kevesebb lehetőség van arra is, hogy úszás közben kiolvadjon a lábukra fagyott jég.
Bár e két helyen túlzottan sok példát találtak sajnos, azért attól óvakodnak a kutatók, hogy a viéág összes jegesmedvéjét érintő problémának tekintsék e helyzetet. Lehet, hogy másutt is előfordul, lehet, hogy nem, és amíg nincsenek átfogó felmérések, addig erről nem lehet semmit se mondani. A kutatók hozzátették, ha tenni szeretnénk valamit a jegesmedvékért, akkor elsődlegesen az üvegházgázok kibocsátását kell csökkenteni, hogy megfékezzük a felmelegedést.
The post Sebes lesz a jegesmedvék lába az olvadó hótól first appeared on National Geographic.
