Az, hogy egy állatfaj egy másik megfigyelésével, kihasználásával jusson élelemhez, nem oly ritkaság. Az azonban, hogy konkrét együttműködés alakuljon ki két faj között, már meglehetősen kevés esetben fordul elő. Ilyesmi például a méhészborz és a vele együttműködő mézkalauz jól ismert esete.
Ezért is számít meglepetésnek, hogy a polipok és egyes halak közt hasonló vadász-szövetség alakult ki. A Max Planck Állati Viselkedéskutató Intézet számolt be egy újonnan végzett vizsgálatról, amelyet a Nature Ecology & Evolution folyóirat publikált.
Korábban a polip-hal kettőst vizsgálva sokáig úgy gondolták a szakemberek, hogy a hal csak követi a polipot a potya falatok reményében. Azonban a kutatók most abból indultak ki, mi van, ha valami összetettebb dolog áll a háttérben, mint a potyalesés?
Három helyszínen végeztek megfigyeléseket a Nagy-korallzátony, illetve a Vörös-tenger (itt két helyen) vizeiben. Kimondottan a hal-polip párosokat keresték a vízben és követték azok tevékenységét, valamint nagy látószögű kamerapárokkal felvették a közös vadászatokat. A dupla kamerás felvételek térben mutatták meg, mi is zajlik a vadászatok során, így azokat elemezni is eszerint lehetett.
A több mint 100 órányi felvétel vizsgálatából arra jutottak, hogy valóban komplexebb viselkedésről van szó, mint a potyalesés. Az Octopus cyanea fajba tartozó polipok több halfaj egyedeivel is szövetkeztek, és eltérő feladatokat láttak el a csapat egyes tagjai. Például az egyik halfaj-csoportba tartozó állatok, amelyek a márnafélék képviselői, kiváló érzékelőiknek köszönhetően a felderítő munkakörét töltötték be.
A táplálék felkutatásához a hal volt a vezető, ez határozta meg, merrefelé ússzon a csapat. Megfigyelték, hogy amikor ellustult és megállt a hal, a polip lökdösni kezdte, amire az újból keresgélésbe fogott.
Azt viszont, hogy a csapat mikor álljon neki az élelemkeresésnek, a polip döntötte el.
A kutatók arra jutottak, hogy nemcsak a hal számára előnyös egy ilyen vadászati szövetkezet, hanem a polip számára is. Úgy tűnik, hogy hatékonyabb felderítéssel (amit a hal nyújt) a polip kevesebb energia befektetésével jutott élelemhez. A szakemberek szerint ez a kölcsönösen előnyös kapcsolat egy olyan, versengő viszonyból alakult ki, amelyben a hal és a polip ugyanarra a zsákmányra pályáztak.
Ami még izgalmassá teszi a polip-hal csoportokat az az, hogy az egyébként magányos életmódú polip meglepően jó szociális érzékkel bánik a partnereivel, rugalmasan alkalmazkodik az egyes halfajok sajátosságai nyújtotta előnyökhöz.
The post Sikeresebb a polip, ha hal társával együtt vadászik first appeared on National Geographic.
