A geológiai közelmúltunk jégkorszakai egészen eltörpülnek azon ősi események mellett, amelyek során bolygónk szinte teljes egésze befagyott. Megoszlanak a vélemények arról, hogy vajon tényleg a teljes Föld jégsapkába burkolózott-e vagy voltak kisebb menedékek, ahol nyílt víz is előfordult.
Az azonban bizonyos, hogy az ekkor még kizárólag vízi és egysejtű létformák e korszakot követően kezdtek soksejtes élőlényekké alakulni. Vannak olyan elméletek, amelyek szerint a soksejtes életmódot pont a globális eljegesedés miatti zord körülmények váltották ki.
A sturti eljegesedés, amely kb. 717 millió éve kezdődött, elég kevés máig fennmaradó kőzetnyomot hagyott maga után, mivel az erózió – részint pont a jégáraké – eltüntette azokat. Nemrégiben a Journal of the Geological Society of London folyóiratban mutatták be azt az új eredményt, amely szerint e korszak világviszonylatban legteljesebb kőzettani nyomaira skót és ír területeken lehet rábukkanni. A kutatást a University College London szakemberei vezették.
A Garvellachs nevű kis szigetcsoport az egyik ilyen helyszín, ahol megfigyelhető a kőzetekben az a folyamat, amelynek során a korábbi meleg, trópusi éghajlatú bolygónk átváltozott jéggel borított golyóvá. Ugyanebből a korszakból például Észak-Amerikában vagy Namíbiában fennmaradt kőzetekből hiányoznak ennek az átmenetnek a nyomai.
A skót kőzetek korát a bennük lévő cirkonkristályok segítségével pontosan meg tudták határozni, és ez azt jelentette, hogy egészen pontos időpontot kaptak az eljegesedés kezdetére, végére is. A Nemzetközi Rétegtani Bizottság nemrégiben fel is kereste a Garvellachs szigeteit a pontos rétegtani határ kijelölése céljával. Az ilyen globális fontosságú rétegtani határokat, amelyek az egyes korszakok választóvonalai, aranyszögnek nevezik a szakemberek.
„Ezek a kőzetek akkor keletkeztek, amikor bolygónkat teljesen beborította a jég. Mindenféle komplex, soksejtes élőlény, mint például az állatok ebből a mélyfagyasztott világból ered, első kövületeik nem sokkal aztán jelentek meg, amint a bolygó kiolvadt” – magyarázta Graham Shields professzor, a kutatás egyik vezetője.
A Garvellachs területén látható kőzetek felsőbb rétegei az eljegesedéskor jöttek létre, míg 70 méterrel ezek alatt még a trópusi óceánban kialakult karbonátos kőzet található. Ez utóbbiak arról, a cianobaktériumokban gazdag környezetről tanúskodnak, amely mintegy egymilliárd éven át uralta bolygónkat, az eljegesedést megelőzően.
A sturti eljegesedés nagyjából 60 millió éven át tartott, és a vége után, geológiai értelemben szinte azonnal megjelentek a soksejtes élőlények. Az egyik elmélet az, hogy az extrém hidegben az egysejtűek rákényszerültek az önfeláldozó viselkedésre, és ez vezethetett el ahhoz, hogy a sejtek elkezdtek egymással együttműködve komplex élőlényekké alakulni.
Mind az eljegesedésre, mind ezen ősi jégkor végére viszonylag gyorsan került sor, a feltételezések szerint az öngerjesztő folyamatok hatására mindössze néhány ezer év alatt. Shields professzor hozzátette: „A jég visszavonulása katasztrofális hatású lehetett. Az élőlények sok tízmillió éven át a jeges körülményekhez alkalmazkodtak. Amikor a bolygó elkezdett felmelegedni, az élőlényeknek alkalmazkodniuk kellett s ehhez afféle fegyverkezési versenybe fogtak. Ami ezt túlélte, az lett aztán minden állatok őse.”
The post Skót sziklák tanúskodnak a hógolyó-Föld korszakáról first appeared on National Geographic.
