A Parker-napszonda még 2024 karácsonyán haladt el 6,12 millió kilométerre a Naptól, annak légkörén, a napkoronán belüli területet átszelve. Az ekkor készült, s újonnan nyilvánosságra hozott felvételek segítenek megérteni, miként hat csillagunk a Naprendszerre, és így a saját bolygónkra is.
„Azt figyelhetjük meg, nem pusztán modellezéssel, hanem a saját szemeinkkel, hogy hol kezdődnek el a Földre is veszélyes űridőjárási jelenségek” – mondta Nicky Fox napkutató, a NASA tudományos küldetésekért felelős igazgatóhelyettese. „Az új adatok segítségével nagy mértékben pontosítani tudjuk az űridőjárási előrejelzéseinket, amelyekkel az űrhajósaink és a technológiánk biztonságát óvjuk a Földön és az egész Naprendszerben.”
Mi az az űridőjárás?
A legtöbben csak amiatt érdeklődnek a naptevékenység iránt, hogy vajon okozhat-e látványos sarki fényeket. Azonban ennél nagyságrenddel fontosabb dolgokról szól e tudományág. A Napból kiszakadó részecskeáradat és sugárzás a környezettel – például bolygónk mágneses terével – kapcsolatba lépve hozza létre az űridőjárást.
Ma már életünk abszolút alapvető része az az érzékeny elektronikán és műholdakon alapuló technológia, amely a földi-, tengeri- és a légi forgalom követésén, irányításától kezdve számos egészen hétköznapi tevékenységeinket tesz lehetővé. Elég abba belegondolni, hogy ma már a mezőgazdasági gépek is GPS segítségével végzik precíz munkáikat, vagy épp a mentőautó GPS alapján talál oda a beteghez.
Műholdas kommunikáció révén tudunk internetes vásárlásokat bonyolítani, vagy épp dolgozni – és ez csak egy egész apró szelete az egésznek. A sugárzás pedig például arra hat, hogy a repülőgépek utasai és személyzete mekkora sugárterhelésnek vannak kitéve egy-egy út során.
Mivel a napkitörések nagyenergiás részecskéi igencsak könnyen tönkretehetik a műholdak és néhány földi eszköz érzékeny berendezéseit, létfontosságú, hogy előre tudjuk, mikor és mennyire erős részecskeáradat várható. Ha egy nagyobb napkitörés ér el minket, akkor lekapcsolva számos műszer megúszhatja e csapást, míg lekapcsolás nélkül ez esélytelen. A Naprendszer távolabbi pontjain dolgozó űrszondákra ugyanez igaz.
Épp emiatt több olyan űrszonda és műhold dolgozik ma már, amelynek fő feladata a naptevékenység vizsgálata és mérése. Vannak űrszondáink kissé közelebb a Naphoz (az L1-es nyugalmi pontban), amelyek előzetes figyelmeztetést adnak, amikor rajtuk áthalad egy napkitörés anyaga, ilyenkor még van egy csepp időnk kikapcsolni a kikapcsolandó műszereinket.
A Parker-napszonda a karácsonyi átrepülése során számos műszerével gyűjtött adatokat. A nagylátószögű képalkotó WISPR felvételein a napkorona, és a belőle kilépő napszél (ezek folyamatosan áramló töltött részecskék) viselkedése szerepel. Látható az egymást követő koronakidobódások (CME) interakciója, és látható a részecskék segítségével a Nap mágneses terének irányváltása is.
A koronakidobódások ütközése különösen fontos esemény, mivel ilyenkor felerősíthetik egymást ezek, illetve irányt is válthatnak. (Azt mi is tapasztaltuk, hogy amikor néhány egymást rövid idővel követő koronakidobódás összeütközött, látványos sarki fényt figyelhettünk meg hazánkból is.) Az efféle ütközés miatt veszélyesebbé válhat egy CME, így igen fontos megérteni, mi is zajlik voltaképpen.
A Parker-napszonda névadója, Eugene Parker fedezte fel a napszelet, a szonda pedig méréseivel, felvételeivel minden korábbinál részletesebben mutatja be annak természetét. Míg bolygónkat elérve a napszél egyenletes áramlat, a Nap közelében ez még egyáltalában nem így volt: egyenetlenségek, csomók, cikkcakkosan jelentkező mágneses tér jellemezte.
Az új mérések ennek részleteit árulták el, és ugyan még mindig nem világos, hogy például miként tudja elhagyni a Napot a napszél lassabb összetevője, számos kérdésre segít válaszolni a szonda. Kiderült, hogy a lassú típusú napszélnek két formája létezik, és a Parker-napszonda adataiból ezek eltérő eredetére is fény derült.
A Parker-napszonda legközelebb 2025. szeptember 15-én közelíti meg a Napot, s e közelítés során további adatokkal bővül majd a tudásunk.
The post Soha ilyen közeli felvétel nem készült még a Napról first appeared on National Geographic.
