Az elmúlt harmincöt évben a McDonald’s logója a magyar utcaképek szerves részévé vált, hiszen a lánc jelenleg 112 egységet tart fenn az ország különböző részein – ennek közel negyede az utolsó öt év hozadéka –, a szám pedig rövidesen tovább nőhet.
Épp ezért is érdemes beszélni arról, hogy a cég milyen külső és belső arccal hozza létre az újabb üzleteit, legyen az teljesen új, szabadon álló étterem, vagy egy már álló épület tereit kitöltő átépítés – utóbbira kitűnő példa a Nyugati pályaudvar Teréz körút felé néző szárnyában augusztus 15-én újranyitó étterem, aminek arca az elmúlt közel százötven évben többször is gyökeresen megváltozott. Mai cikkünkben ennek a térnek a történetét, illetve a McDonald’s a rendszerváltás időszakában való első szárnypróbálgatásainak hátterét mutatjuk be.
Mindenek előtt ugorjunk vissza a kezdetekhez: 1846-ra a mai Nyugati helyén született meg az ország első pályaudvara, ami az első hazai vasútvonal, a Vácot Pesttel összekötő viszonylat egyik végállomásaként a magyar közlekedéstörténet egyik legfontosabb épülete volt. A Magyar Középponti Vasút által építtetett pesti indóháznak ennek ellenére három évtized sem jutott, hiszen az Osztrák Államvasút Társaság 1875-ben megkezdte a régi épületnek a ma is látható utóddal való körbeépítését, majd a felesleges részek elbontását.
A munkát összefogó August W. De Serres építészeti terve, valamint a világhírű párizsi tornyot is jegyző Gustave Eiffel irodájában dolgozó Seyrig Theofil és Germain Salard (őket a magyar oldalról Bernárdt Viktor segítette) vasszerkezete végül két év alatt vált valósággá, így 1877. október 28-án megnyithatta a kapuit a mai pályaudvar, aminek egy – ma is álló – császári és királyi váró is a részét képezte.
A számos váróteremmel, illetve lenyűgöző pénztárcsarnokkal rendelkező épületben a vendéglátásnak is jutott hely: a Teréz körút felé néző főhomlokzatból a kiépítés alatt álló Nagykörúttal párhuzamosan kinyúló szárnyra eredetileg is éttermet terveztek – ellentétben a városi legendával, ami az uralkodó fogadótereként hivatkozik rá –, aminek első üzemeltetője a sörcsarnokát Krisztinaváros szívéből csak 1880-ra átköltöztető Schuster Ernő volt.
Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei A mai McDonald’s szárnya négy nappal a pályaudvar megnyitása előtt, 1877. október 24-én.
A hely a megnyitása után szinte azonnal igen népszerűvé vált, hiszen különböző társaságok, egyletek és csoportok használták azt a saját céljaikra, sőt, 1880. május 16-án, pünkösdvasárnap itt tartották a magyar országos munkáskongresszust, amin 113 küldött, illetve Budapest rettegett és korrupt rendőrkapitánya, Thaisz Elek jelenlétében, Frankel Leó elnökségével megszületett az első magyar szociáldemokrata párt, a Magyarországi Általános Munkáspárt.
Pest-Buda Aukciósház A fakockás Nagykörút a századfordulón.
A sörcsarnok meglepően jól muzsikált – a megnyitás huszonötödik évfordulóján, 1905-ben az Ország-Világ almanachjában például ezt olvashatjuk az akkor már az ifjabb Schuster Ernő által vezetett helyről:
Ha van valami, ami a székesfővárosba érkező külföldieket mindjárt az ideérkezésnél kellemes érzelmekre hangolhatja, (…) nem lehet más, mint a magyar királyi államvasutak nyugati pályaudvarának a Teréz körúton lévő nagyszabású, igazán világvárosias vendéglője. Nemcsak a vendéglőhelyiségek nagy dimenziói imponálnak, de az egész berendezés, az elegáns szervirozás, az asztalokon látható edények és evőeszközök és a kiszolgáló személyzet is elsőrendű.
Az írás hozzátette:
A konyhában egy francia konyhafőnök vezetése alatt a legkitűnőbb szakácsok gárdája működik. Újdonságok itt mindig legelőször kaphatók, a tálalás finom és ízléses, a személyzet tiszta, illedelmes és előzékeny. Az ételek ára mérsékelt, az italok pedig kitűnő minőségűek. Nem csoda tehát, ha nemcsak a nagy éttermeket, de az árnyas vendéglői kertet is az utasok nagy serege, nemkülönben a főváros előkelő közönsége is előszeretettel látogatja.
Magyar tiszti cím- és névtár, 1906, ill. 1912 / Arcanum Digitális Tudománytár
A hely a tulajdonos 1912 végén bekövetkezett halála után annak fiára, Schuster Hugóra szállt, aki öt évvel később végül feladni kényszerült azt, hiszen az első világháború miatt a forgalom hirtelen csökkenni kezdett.
A Belvárosban ekkorra kialakult helyzeten az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése, illetve a trianoni döntés sem segített, a következő üzemeltető azonban mégiscsak talpon tudott maradni, a kiszolgálás a kor sajtója szerint ugyanis előzékeny és pontos maradt, a sör és a bor pedig egyszerre volt nagyszerű és olcsó.
Ekkor tűnt fel a színen a korábban a győri, illetve a gödöllői pályaudvar vendéglőjét is üzemeltető Démusz család, akik épp száz éve, 1924-ben váltak a fényűző tér uraivá.
A helyzetük nem volt könnyű, a sajtó ugyanebben az évben ugyanis arról írt, hogy a Nyugati kofapályaudvarrá degradálódott, a környéken becsuktak a vendéglők, üresek a szállodák, a közeli boltok forgalma pedig 80–90 százalékkal csökkent.
Noguchi / Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
Démuszék előtt persze nem volt akadály, hiszen a sokáig csak az első- és másodosztályon utazók számára látogatható hely a következő negyedszázadban is probléma nélkül működött, a család pedig a város egyik legnépszerűbb, elsőrangú, de ugyanakkor meglepően pénztárcabarát vendéglőjét tartotta fenn.
A következő közel negyedszázadban semmi sem változott – noha voltak tervek a Nyugati Sportpalotává alakítására –, a MÁV az államosítások részeként azonban hirtelen újra a tér gazdája és üzemeltetője lett, hiszen a bejárat felett 1949. május elsejétől már az Utasellátó neve világított.
Az átalakulásról néhány héttel korábban a Magyar Nap (1949. márc. 25.) így írt:
a vasúti vendéglőt kombinált büfé-eszpresszó-cukrászda-étterem üzemmé alakítják át, ahol az utazóközönség olcsó, jó ételt és italt kaphat.
A munkák a leírással ellentétben nem jelentettek gyökeres változást, hiszen az alkalmazottak jó részét átvették, a konyha feje pedig a korszak egyik legismertebb szakácsa, a magát később Ausztriában és az Egyesült Államokban is kipróbáló Gróf Nándor (1914–1983) lett, akinek nevéhez a brassói aprópecsenye egyik eredettörténete is kötődik: eszerint a séf 1948-ban, egy Budapest-Brassó járaton találta ki a receptet, az étel megszületésének körülményeiről azonban még legalább féltucat sztori kering.
Bauer Sándor / Fortepan Az étterem részlete 1959-ben.
A színvonalat hosszú időn át sikerült is tartani, a Kádár-kor derekán azonban már egyértelműen látszottak a minőségcsökkenés jelei, az egykor fényűző tér állapota pedig lassan romlani kezdett.
Bauer Sándor / Fortepan Az 1965-ös fényképeken már látszik, hogy szükség lenne egy belső felújításra.
A legszebb magyar Utasellátó kapuját végül a Nyugati pályaudvar teljes felújítását és bővítését hozó munkák kezdetén, 1985-ben zárták le, és bár a MÁV remélte, hogy egy átalakítás után újranyithatja az éttermet, ez végül nem történt meg.
És itt lép be a képbe a sárga-piros gyorsétteremlánc, aminek akkori elnökhelyettese, Steven J. Barnes már 1971-ben eljutott Budapestre, hogy a vasfüggöny mögötti országok közül Magyarországot is feltérképezze, és a cég belekezdhessen a terjeszkedéshez szükséges helyi partnerek keresésébe. A munka végül hosszú időn át nem hozott eredményt, 1986-ban viszont sikerült asztalhoz ülniük a Bábolnai Állami Gazdasággal, majd őszre meg is egyeztek egy fele-fele arányban amerikai, illetve magyar tulajdonú cég, a Bábolna-McDonald’s Étterem Kft. létrehozásában.
A hírt a kor legolvasottabb élclapja, a Ludas Matyi is kommentálta:
Az Iparszerű Hamburgerzabáló Rendszer (IHR) hazai elterjesztéséről szóló szerződés aláírásakor kormányunk elnökhelyettesével és a mezőgazdasági-élelmezésügyi tárca vezetőjével képviseltette magát. A bábolnaiak elmondották, hogy nem siették el a választást, előzetesen tárgyaltak több hasonló profilú céggel, de végül is az orosz saslik, az arab piláf és a kolozsvári töltött káposzta helyett az amerikai hamburgert választották. A hazai hamburgertelepítés nem nélkülözi a nemzeti sajátosságokat. Először is a közös vállalat igazgatóját neveztük ki, bár az első gyorsbüfé csak egy év múlva nyílik. Addig az új igazgatót tanulmányútra küldtük, ahol beiratkozott egy »hamburger-egyetemre«. Úgy hírlik, ösztöndíjasunk igen jól abszolválja a vizsgáit, a ketchupból például jelesen szigorlatozott, és már készül a szakdolgozata is »A roseibni szerepe a polgári forradalmakban« címmel. Én örülök a hírnek, és nincsenek ideológiai fenntartásaim sem. Még csak azt sem gondolom, hogy a McDonald’s-ék hamburgerével egy kis darab Amerika veti meg a lábát a magyar ugaron. Különben is, azok a maszek hamburgersütők, akik már évek óta büdösítenek a közterületeken, már régen rájöttek arra, hogy itt van Amerika. A bábolnai főnök kerek perec kijelentette, hogy az üzlethálózat nem az alkoholistáknak készül, mivel a boltokban egy szem szeszes italt sem fognak árulni. (Ha ez szempont volt, társulhattunk volna moszkvai sasliksütő üzlethálózattal is.) A majdani haszonból a McDonald’s és Bábolna fele-fele arányban részesedik, ami az amerikaiaknak nyilván nem rossz bolt, hiszen a hamburgerekhez mi adjuk a cipót, a ketchupot, az uborkát, sőt még a marhát is.
Itt még volt esély arra, hogy Budapesten lesz a keleti blokk első McDonald’s étterme, hiszen a szerződés megkötése után Barnes megjegyezte: Kelet-Európában egyedül csak Jugoszláviával írtak alá hasonló szerződést, így a két ország szinte egyidőben nyitja majd meg a büféit.
Noguchi / McDonald’s A McDonald’s étterme a Nyugatinál 2023. május 30-án.
A kombinát vezérigazgatója, a talán négy évtizedes párthűségének köszönhetően – előbb az FKgP (1945–1948), majd az MDP (1948–1951, 1954–1956), végül pedig az MSZMP (1956–1989) tagja volt, sőt, 1966-tól a Központi Bizottságban is helyet foglalt – a szocializmus kései éveinek egyik legnagyobb mozgástérrel rendelkező üzletembereként ismert Burgert Róbert persze nyilvánvalóan bízott az elsőségben, hiszen hozzátette: az első egységet 1987 májusában nyitják meg, amit aztán további négy-öt követhet.
A sors aztán másként hozta: Belgrádban végül csak másfél évvel később, 1988. március 24-én szolgálhatták ki az első vásárlókat, a Váci utca és a Régiposta utca sarkánál álló társa pedig egy hónappal később, április 29-én nézhetett szembe először a váratlan tömeggel, aminek köszönhetően a hely nyárra a világ legnagyobb forgalmat lebonyolító McDonald’s-ává vált.
Ennek természetesen megvolt a maga hátulütője – tudtuk meg a röviddel a megnyitás után a magyar-amerikai céghez került Wágner Attilától, aki a műszaki vezetőként való csatlakozása után nem várt körülményekkel szembesült. Az akkor huszonhét éves, korábban a Fővárosi Sütőipari Vállalat Csepelért, illetve a repülőtéri ellátás műszaki hátteréért felelős munkatársaként dolgozó szakember lapunknak arról számolt be, hogy a kivitelezésbe a szocializmus technológiai korlátainak, a nem megfelelő anyagválasztásnak, illetve a tervezési és kivitelezési minőségnek köszönhetően számos hiba csúszott: a falakon lévő, rosszul felhelyezett Zalakerámia-csempék már a kis ütésektől megrepedtek, a klímaberendezéseket szállító Szellőző Művek pedig hatalmas méretű, de cserébe hangos, zörgő, nagy fogyasztású és kis teljesítményű gépeket szállított.
Varga Jennifer / 24.hu
A hibák listája ezzel természetesen nem ért véget: a padozatba csavarral rögzített éttermi bokszokat a hirtelen beáradó tömeg rövid időn belül szétfeszítette, így egy embert kellett az ajtó elé állítaniuk, hogy megakadályozza a kiszolgáló terek túlzsúfolttá válását. Mindez végül semmit sem ért, hiszen a később már a McDonald’s főmérnökeként dolgozó Wágner hozzátette: a konstans terhelés miatt a mosdóban nem ritkán negyven fok volt, a csapokból pedig szinte forró víz folyt, hiszen a túlterhelt hűtőrendszer nem tudta hatékonyan elvezetni a hőt. Ez a probléma a különböző italokat kiadó úgynevezett Multiplex gépeknél is megjelent, hiszen, ha valaki nem kért a kólájába jeget, akkor képtelenség volt akár csak megközelíteni az előírt 4 Celsius-fokos hőmérsékletet.
Wágner Atilla Archívuma Wágner 1988-ban, a McDonald’s-hoz való csatlakozásának évében.
A Bábolna zsömléivel, illetve húspogácsáival működtetett étteremben a logisztika sem volt megoldva – az alapanyagok szállításához nem építettek teherliftet, így a hajnalban megérkező teherautókról a tizen- és huszonéves fiatalok egymásnak adogatva tudták eljuttatni a kartonokat a pincében lévő raktárig, illetve a konyháig.
A néhány száz vendégre méretezett belső amortizációja mindezek miatt már az első napokban megkezdődött, Wágner azonban épp a legjobbkor érkezett. A feladata nem volt egyszerű, hiszen működés közben kellett – az éjjeli órákat kihasználva – megerősítenie az éttermet, illetve kitalálnia egy megoldást az anyagok szállítására. Utóbbit végül egy, az Aranykéz utcából indítandó csúszdával sikerült megoldania, a munkálatokkal járó zajok azonban számos összetűzést hoztak a szomszédokkal.
A tulajdonosok mindezeket jól látták, így érezték, hogy nem késlekedhetnek a második étterem tető alá hozásával. 1988-ban elindultak az állami vasúttársaság és a McDonald’s közti tárgyalások, amik eredményeként 1989 márciusának elején a sajtóban hirtelen feltűnt a hír: nyolc hónappal később, novemberben meg fogják nyitni a gyorséttermet a Nyugatinál, amihez a pénzt és a terveket a cég adja, a lebonyolítást a MÁVBER koordinálja, a kivitelezést pedig a Középületépítő Vállalat végzi.
Reform, 1989. okt. 6. / Arcanum Digitális Tudománytár Marjai József a Régiposta utcai étterem megnyitásakor egyszerre volt miniszterelnök-helyettes, illetve kereskedelmi miniszter, így a feltűnése kétszeresen is számított.
Az ambiciózus ötlet a magyarok egy kis hányada által még mindig hanyatlónak tekintett Nyugaton gond nélkül megvalósulhatott volna, az akkori hazai viszonyok közt ez azonban az első pillanattól kezdve lehetetlennek bizonyult – mesélte a munkákat a Régiposta utcai problémák miatt az első hetekben mindössze napi két–háromórányi alvás mellett irányító főmérnök, aki a kitűzött dátumot pusztán a műemléki védettség meglétével járó korlátozások miatt is tarthatatlannak érezte.
A lapunkhoz több forrásból eljutott információnk szerint a Bábolna-McDonald’s által bérbe vett csarnok sérült stukkóit, rozettáit, füstös falait, vakolathiányait, illetve általános állapotát látva a szakember tudta, hogy komoly átalakításokra és helyreállításra lesz szükség, a következő egy év eseményeire azonban senki sem volt felkészülve.
Bartos Gyula / MTI A „négyigenes” népszavazás plakátjaival teleragasztott palánk az étterem leendő tere mellett 1989. november 27-én.
Az első terveken a konyha még a mai bejárattól távolabb eső oldalon, a földszinten foglalt helyet, ami az Országos Műemléki Felügyelőségnek (OMF) azonnal szemet szúrt, hiszen felmerült a kérdés: ha az emberek benéznek a mai Eiffel tér felőli ablakokon, akkor látszani fog-e a gépek egy része? A válasz természetesen igen volt, a tervező azonban felajánlotta, hogy amennyiben ez gondot jelent, akkor az üvegek egy részét homokfúvatják, vagy egyszerűen lefóliázzák majd. A következő problémát a konyha kéményének ügye okozta, hiszen a rajzon egy, a tetőszerkezetet áttörő kémény látszott, amiből szabadon távozhatott volna a szűrőkkel semlegesített olajszag.
A műemlékes vezető erre elfehéredett, majd kijelentette:
Ebben az épületben nem lesz McDonald’s.
Ezen a ponton érkezett a képbe a modern Budapest arcát átformáló Finta József mellett tizennyolc hosszú évet eltöltő, pályája során számtalan kávézó, étterem, szálloda, magánlakás, illetve üzlet belsőépítészeti terveit jegyző Herrer-Y. M. Caesar, aki a csapathoz való csatlakozása után gyorsan rövidre zárta az ügyet: egyértelműsítette, hogy a konyha nem kerülhet a hátsó részre, így nem maradt más opció, mint az addigi járószint eltávolítása, majd egy lépcsőzetes belső tér létrehozása.
Varga Jennifer / 24.hu Wágner Attila 2024 augusztusában, saját cége központjában.
A felmenői közt XII. Alfonz spanyol király udvari festőjét, egy nagybányai festőművészt, illetve a Major Tamás életét a háborúban megmentő moziigazgatót tudó Herrer ötlete több szempontból is működőképesnek tűnt, hiszen a két pinceszint miatt jól látszott: lesz elég hely a vendégeknek, a konyhának, valamint a működéshez szükséges tereknek. Nem utolsósorban pedig vizuálisan is jó megoldásnak tartották, hiszen, ha az ember a bejárattól előre nézett, akkor a terem 19. századi részei látszottak, a modern megoldások pedig a horizont alá kerültek.
A részletes épületfelmérés során kiderült, hogy ez sem lesz egyszerű menet, hiszen a több mint száztíz éves padló födémje a pályaudvar ezen részének kereszttartójaként működött, így a meggondolatlan eltávolítása akár tragédiával is járhatott volna. A Dénes Lóránt által elkészített statikai tervek végül gond nélkül zöld utat kaptak az OMF-nél, így minden akadály elhárulni látszott.
Magyar Építőipar, 1991/1. / Arcanum Digitális Tudománytár A Herrer és Wágner-féle tervek részlete – ezen jól látszik a két pinceszint, illetve a lépcsőzetesség.
Persze nem így volt, hiszen a Wágner által készített technológiai terv, illetve a Herrer és társai – köztük az akkor pályakezdő Páhy Árpád – jegyezte építészeti tervcsomagot az örökségvédelem után a Bábolna és a McDonald’s elfogadta, a kivitelezés során azonban még mindig akadtak meglepetések.
A lapunknak nyilatkozó szakember szerint a MÁV biztos volt abban, hogy a kivitelezést ők fogják végezni, ez azonban végül nem így történt, hiszen az addigi járószint alatti két szint 14,35 méteres teljes magasságát húsz–harminc centiméterrel még mindig meg kellett növelni: ezt megkönnyítette ugyan a mélypince döngölt föld padozata, a betoninjektáláshoz, valamint a különböző technológiai megoldásokhoz külső cégekre volt szükség.
A csapat az éttermi hulladék, illetve a beérkező alapanyagok mozgatását is szokatlan módon oldotta meg: a nedves falak szigetelése után az alsó pinceszinten előbbi, a vendégek alatti mínusz 1. szinten pedig az utóbbi mozgott, a mai Eiffel tér felé tartó átjáróban két, felfelé nyíló ajtó alatt pedig egy-egy liftet, illetve lépcsősort helyeztek el. Probléma persze itt is akadt, hiszen az akna kiásását követő reggelen az építők félméternyi beszivárgó talajvízzel találkoztak.
A konyhai elszívó kéményére talált megoldás még ennél is rendhagyóbb volt: a műemlékvédelem aggályai miatt egy többé-kevésbé stílusban tartott, mégis érezhetően modern kovácsoltvas oszlopot emeltek a lift mellé, ami mostanra annyira szervesült, hogy sokaknak már fel sem tűnik.
Meißner / ullstein bild / Getty Images A kovácsoltvas oszlop 1998-ban, még az építéskori színkombinációval.
A megnyitó után néhány hónappal már a világ legszebb McDonald’s éttermeként emlegetett, a kétezres években ezernyi idegennyelvű cikk középpontjába állított helyet persze nem ezek a megoldásokat repítették a toplisták élére, hanem a neoreneszánsz részleteket, a stukkókat megőrző, valamint helyreállító mentalitás, ami szembement a lánc legtöbb tagjában látható, itt is elvárt, minimalista modern képpel.
Ezt Herrer és Wágner közösen hozta tető alá: a lámpatesteket az építész régi fotók nyomán tervezte újra, a pályaudvar más részein ugyanis nem voltak olyan túlélő darabok, amiket szimplán le tudtak volna másolni. A stukkók helyreállításáról közösen döntöttek, a tervek alakulását az európai vezetésnek bemutató német supervisort ugyanis időközben Moszkvába küldték, hogy ott segítse az első étterem megszületését. A döntéseket így végső soron a magyar páros hozta meg, akik egyaránt fontosnak érezték, hogy a szép részletek ne vesszenek el nyomtalanul.
Mai Nap, 1990. ápr. 10. / Arcanum Digitális Tudománytár
A törekvések végül célt értek, a magyarok ugyanis imádták a végeredményt – a Képes 7 (1990. jún. 23.) például így méltatta a belsőt:
Tömérdek zöld növénnyel, hatalmas ablaksorával, lépcsőzetes szinteltolódásaival, óriás csillárjaival, csillogó rézdíszeivel, rózsaszínes-lilás kazettás mennyezetével, finom formájú öntöttvas asztalaival az egykori sörszagú resti most bálterem, télikert és operettszínpad impozáns keveréke. Csődül is a nép bigmeket, rósejbnicsipet, sajtburgert enni, és gyönyörködni a tér maradéktalanul kiaknázott szépségében. Itt minden ragyog: zárás után és nyitás előtt órákig tisztogatják az alig egy év leforgása alatt kialakított új burgersütöde minden egyes alkatrészét. Ilyen gondos ápolás mellett más lenne a Nyugati pályaudvar egésze is: jobban érvényesülnének a nyerstégla falakon végigfutó díszes vaspántok, az üvegtetőt tartó cirádás konzolok, az itt-ott még meglevő régi kilincsek.
A dicsért részletek talán meglepő módon nem emelték meg sokkal a kivitelezési költségeket, így a szükséges helyekről sorban zöld utat kaptak, 1990. április 13-án pedig az első kíváncsi vendégek is beléphettek a kapun, amin túl a posztmodern, illetve a történeti építészet furcsa, mégis kitűnően működő keveréke fogadta őket.
Wágner ekkor már hetek óta nem dolgozott a cégnél, a lényeges részletek újjászületéséről csak későn értesülő európai igazgató, Glen Cook 1990 márciusában, egy budapesti találkozón ugyanis kijelentette: a fiatal főmérnök nem értette meg a McDonald’s filozófiáját és üzenetét, nem követte a lánc standardjait, a kivitelezés csúszását pedig ezeknek a munkáknak, és nem a valóban gyökeres átalakításoknak tudta be.
Azóta több mint harmincnégy év telt el, a megszületése után a Zenebutik egy adásának is helyet adó Nyugati téri McDonald’s-ra pedig rendre a lánc egyik büszkeségeként hivatkoztak, ami számos válogatásban is a világ egyik legszebb – ha nem a legszebb – gyorséttermeként szerepelt.
Az 1990-es belsőnek ma már csak egy része látszik, hiszen az arca három évtized alatt három fontos változáson is átesett.
Az első hullám 2002–2003-ban érte el a helyet – ekkor a galériaszintre egy McCafé-t ültettek –, majd jött a 2010-es nagy revitalizálás, aminek során eltűntek az antiknak ható, de mindössze húszéves lámpák – a teret jóval tömöttebbé változtató, nagy ernyős modern utódok kerültek a helyükre –, a mennyezet a Herrer által kitalált lilás-zöldes színárnyalat helyett pedig az eredeti képhez közelebb álló, jóval világosabb, részben műmárványos festést kapott.
Noguchi / McDonald’s
A különböző szinteltolások ekkor még megmaradtak, de a színvilág és a bútorzat teljesen átalakult:
Noguchi / McDonald’s
Az újabb nekifutásra egészen az idei évig kellett várni: az éttermet január 16-án bezárták, hogy aztán hét hónappal később, augusztus 15-én már teljesen más képpel nyithasson újra.
A műemléki épületet „különleges belsőépítészeti elemek és természetes alapanyagok használatával építik újjá” – közölte januárban a 2019 óta már egy kormányközeli üzletemberhez kötődő hazai cég. Hozzátették:
az eredeti stíluselemeket a tér meg fogja tartani,
a lépcsőzetes elrendezés megszűnik,
a termékeket egy ételszállító szalag fogja továbbítani a konyha két szintje között.
Ezeket az ígéreteket be is tartották, a végeredménnyel azonban ismét csak nem lehetünk teljesen elégedettek, hiszen a födém visszatért ugyan, de ezzel végleg eltűnt a teljes térre, így a távolabbi oldalhomlokzat ablakaira teljes rálátást biztosító, a McCaféval húsz évvel ezelőtt jórészt már kitakart nézőpont, a korábban mélyebben lévő kiszolgálótér pedig tükröződő falú téglatestként emelkedik ki a terem közepén.
A középrész tetejére ezúttal is fel lehet lépcsőzni, a tér ott azonban jóval szűkebb, cserébe viszont láthatjuk a nemrég véget ért munkák józan ésszel legkevésbé magyarázható elemét: az ételszállító szalagot, amin a semmiből tűnnek fel a különböző szendvicsek, hogy miután néhány másodpercre megmutatták magukat, újra csak eltűnjenek.
A Garancsi István kezében lévő Market Zrt. által 1,8 milliárd forintból elvégzett, a pályaudvar műemléki védettsége miatt az Országos Építési Tervtanács által elfogadott munkákkal kapcsolatban a sajtóközlemények felevenítik: a folyamatban egy festő restaurátor is részt vett, az egykori díszítőfestést azonban ezúttal sem állították helyre.
A függesztett sínes lámpákkal bevilágított enteriőrt a lánc világszintű fejlesztéséből, illetve a fiatalabb generáció bevonzását célzó munkából egyaránt részt vállaló, egy sor amerikai, közel-keleti, illetve ázsiai egységet jegyző ausztrál iroda, a Landini tervezte, rajzaikat pedig Sass Géza belsőépítész adaptálta a hazai viszonyokra – tudtuk meg az újranyitásra kiadott anyagokból, arra azonban sem ezekből, sem a céghez eljuttatott sajtómegkeresésünkből nem derült fény, hogy a már elkészült hamburgereknek az egymás feletti konyhák közt utazva miért kell előbb felmászniuk egy harmadik szintre, ha onnan utána úgyis visszacsorognak majd a kiadópultig.
McDonald’s / Facebook A szállítórendszer részlete.
Az új belső anyaghasználata egyébként jól illik a mai, butikhotelekben csúcsra érő giccsbazár-érzéshez, ami nem a befektető, és nem is az építész problémája, egyszerűen csak – az 1989-es esethez hasonló – a korszellem tükre: ezért kerültek a térbe fapanelek, gránitasztalok, rézlámpák, öntött padlóburkolat, illetve az utóbbiakkal színben harmonizáló felületek.
Az emberek jó részét mindez persze nem fogja érdekelni, hiszen mindeközben az ülőhelyek száma nem változott igazán (187-ről 182-re csökkent), a teraszon pedig 84 helyett ezen túl már 102-en fogyaszthatják el a rendelt ételeket, amiket a Népszabadság 1992-es nyári tudósításához hasonlóan ma is épp olyan „hamvas arcú egyenruhás fiatalok” adják ki „ördögi ügyességgel és gyorsasággal, hogy az ember menten elfeledkezik a kamaszkori lustaságról.”
The post Sörcsarnokból étterem, majd a rendszerváltás egyik első jele – a Nyugati téri McDonald’s története first appeared on 24.hu.
