A Star Fox felújítása bebizonyítja, hogy öreg róka, nem vén róka. Vagyis de, viszont a szemöldöke szépen ki lett szedve és úgy általában véve is szép sminket kapott.
Vannak olyan örök klasszikusok, amelyekről mindenki tud, mindenki hallott és egyenesen meglepetés számba megy, ha esetleg van, aki mégsem. Számomra ilyen meglepetés volt 2007 tájékán, amikor az egyik akkori munkatársam (technika és videojátékok, valamint filmek iránt érdeklődő srác) kijelentette, hogy Ő bizony a Csillagok Háborúja sorozatnak egyetlen részét sem látta (pedig akkorra már az “új” trilógiának számító I.-II.-III. is megjárta a mozikat). Érezve a feszültséget kicsit szabadkozott, hogy legalább a szereplőket ismeri (“Han Solo az a szőke gyerek igaz?”), de aztán inkább továbbléptünk.
Jöjjön akkor most a saját coming outom (ami videojátékos körökben legalább ekkora blaszfémia): sosem játszottam a Star Fox egyik részével, vagy változatával, feldolgozásával sem. Pedig a Nintendo egyik klasszikus címével lehetett volna bőven lehetőségem találkozni, mégis mindvégig elkerültük egymást. Mondjuk anno az eredeti megjelenésekor nagyon piszkálta a fantáziámat, hogy ugyan mi lehet az a játék, aminek az alap Super Nintendo már nem is elég és egy külön Super FX chipre van szükség a futtatásához – de gép híján nem találkoztunk. Ugyanígy kimaradt anno a Nintendo 64 is, amin pár év múlva gyakorlatilag rebooolták az űrhajós kalandot.
Most viszont eljött az én időm, mert Switch 2-re is megjelent a jól ismert játék, ráadásul minden eddiginél szebb köntösben. Ugyanígy azonban az új generációs játékosok is csatlakozhatnak hozzám, ugyanis olyan régen hallottunk utoljára az antropomorf, vagyis állatfejű, de embertestű úr legénységről, hogy azóta felcseperedtek olyanok is, akik még nem is hallottak minderről. Valahogy a Star Fox ugyanis a Nintendo mostohán kezelt franchise-ai közé sorolható, de most végre újra feltűnt a mozikban nemrég vetített Super Mario Galaxis révén, amiben aktív szerepet vállalt Fox, Falco, Peppy és Slippy.
A játék viszont (a régi játékosok bánatára) nem egy (már nagyon régóta várt) új epizód, hanem felújítás – annak viszont kiváló. A szuperül kinéző és nagyon hangulatos új átvezetőknek hála a sztoriba is részletesebben belelátunk, például megismerhetjük a főhős, vagyis Fox édesapjának, James McCloudnak a tragikus sorsát és az ilyen részletek miatt kicsit közelebb kerülnek hozzánk a jól ismert szereplők. A történet maga viszont marad ugyanaz az erősen két(egy?)dimenziós, egyszerű darab, vagyis bemutatja a Star Fox csapatnak a Lylat-rendszert fenyegető őrült tudós, Anross elleni harcát.
A pályák, a történés, a gameplay pedig – ha színesedett is – maradt ugyanaz…. és maradt továbbra is rövidke. A kampányt mindössze egy óra alatt letudhatjuk, igaz ha csak ennyit látunk, akkor rengeteg dologról lemaradunk. Az új Star Fox lényege továbbra is a többszöri végigjátszás. A tizenhat pálya mindegyikét csak úgy ismerhetjük meg, ha alaposan és többször is nekimegyünk a szinteknek. Néhol ugyanis apróbb döntési lehetőségeink akadnak, máskor meg a teljesítményünk, esetleg egy főellenfél elleni furfang alakíthatja a sztori alakulását. Mindehhez társul még a háromfajta nehézségi szint is, így ezek kombinációja azért rendesen kitolja a szavatosságot, ha valaki mindent át szeretne élni.
Az alapok természetesen most is a jól ismert rail-shooter sémára épülnek, vagyis a pályákon egy előre letárolt “csőben” megyünk előre űrhajónkkal, kivéve azokat az arénákat, ahol szabadjára engedik a készítők a csapat gépsasait, hogy szabadabban manőverezhessenek. A gyorsítás, a fékezés, a bukfencezés, no meg a bombák elegendő variációt jelentenek, kell is az indulásnál adott tutorial, hogy mindent elsajátítsunk (a rutinná váláshoz meg jó pár további pálya is).
Van azonban ami nem tért vissza, ilyen például a négyszemélyes, osztott képernyős játékmód, helyette szintén ugyanennyi résztvevős online küzdelem lett elérhető. Cserébe lett egy egyszerűbb co-cop mód is: a történetet játszhatjuk másod magunkkal is, mégpedig olyan formán, hogy egyikünk az irányítással, másikunk a lövéssel van elfoglalva. Akad még Challenge módozat is, ami szintén a jól ismert pályákra visz vissza, de azért, hogy megadott célpontokat likvidáljunk, vagy az egyik társunkat győzzük le (mondjuk ezek az extra feladatok – már csak nehézségük okán is – inkább csak az igazi rajongókat kötik majd le).
A végére hagytam, de a Star Fox felújításának egyik legnagyobb ereje mégis a csodaszép látvány. Helyenként olyan, mintha egy modern, 3D-s mozifilmet bámulnánk, emellé pedig teljesen felújított szinkron és zene is dukál, a hangulatot maximálisan felpörgetve. A teljesítményre sem lehet panasz, hiszen a gameplay végig röccenés nélkül hozza a 60FPS-t. Ha netán valaki a játék rövidsége miatt morfondírozna, nos azt azért megfelelően ellenpontozza az erősen nyomott ár (80 helyett mindössze 50 USD-be kerül a digitális változat), de ha még ez sem meggyőző, akkor talán az ingyenes demó talán az lehet. Az egyetlen komoly hiányosságnak igazából csak az új tartalmak hiánya számít, talán jó lett volna az évtizedek után pár éve mégis csak megjelent Star Fox 2-t is feldolgozni, vagy legalább a kaland végén belengetni egy valódi folytatást. Bízzunk benne, hogy a Nintendo nem hagyja magára újra ezt az hangulatos franchise-t
Értékelés: 8/10
Fejlesztő: Velan Studios
Kiadó: Nintendo
Platform: Nintendo Switch 2
