Ráadásul úgy készült el ez a tepsi tészta, hogyha elhagyjuk belőle a sajtot, akkor a vegánok is ehetik, ugyanis én szinte mindig növényi tejet használok, és mivel a vajunk épp elfogyott, a besamel mártás margarinnal készült. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk a szokásos kajasztorit.
Szóval a lasagne. Bevallom, én Garfield képregényekben olvastam előszőr róla, bőven a gasztrodömping előtt, amikor még puliszkának hívta mindenki a polentát, kecsapot nyomtunk a kenyér vastagságú tepsis pizzára, a fondu helyett dobozos tejfölbe mártogatott, hosszúkásra vágott kenyérszeleteket faltunk, a barbeque az sült hús volt, maximum egy grillcsirke, a fine dining szervírozás a gyerek előtti tányéron maradt étel volt, amiből a kreatív csöppség formázott egy Dali reprót és a vegetáriánusok még ettek halat.
Sosem bírtam kivenni a rajzból, hogy mi a csuda lehet ez az étel, ami annyira, de annyira a kedvence a kövér macskának, hogy. Majd mikor már régen megnyíltak az első hamburgerezők, pizzázók, gyorsan a top tízbe küzdötte magát ez az olasz tésztaétel. Inas koromban, a Szegedi Egyetem magazin szerkesztőségének az épületében, az alagsori Reneszánsz Pizzériában ettem életem legfinomabb lasagne-ját. Egészen addig, míg meg nem tanultam elkészíteni magam is és a sok próbálkozás után végül össze nem állt a legjobban használható recept. Mutatom is.
Hozzávalók:
Elöljáróban még annyit, hogy a zöldséges verzióban nálunk a gomba az állandó és én mindig pörköltalappal kezdem a szósz elkészítését, hagyma, paprika. Paradicsom az itt nem kell, mert az a befőzött verzióban megy majd bele. Utána viszont egy igazi ételmentő minőséget kap a cucc, mindenki a fantáziájára, nameg hűtőrjére, kamrájára bízhatja az alkotást. Répát szinte mindig teszek bele, ahogy most is, vékonyra (julienne-re) vágva, találtam egy negyed doboznyi kukoricát és egy épphogy megkezdett mozzarellát, így össze is álltak a hozzávalók.
A paradicsomszósz:
1 fej hagyma
1-2 darab kisebb paprika
1 répa
kevés kukorica
fél kiló gomba
1 üveg házi paradicsomlé
2 gerezd fokhagyma
só
bors
bazsalikom
oregánó
cukor
A besamel mártás:
Én kissé folyósabbra készítem, hogy a tészta biztos magába szívja és megpuhuljon, majd azzal a bizonyos trükkel sűrítem a tepsiben, de erről majd később…
5-6 dkg vaj (margarin)
2 evőkanál liszt
5 deci tej (zabtejet használok)
só
szerecsendió
És természetesen elhagyhatatlan hozzávaló még a lasagne tészta.
Elkészítés:
A paradicsomszószhoz hagymás alapot készítek, a paprikákkal együtt dinsztelem a hagymát, majd belekerül a vékonyra szelt répa, mikor megpuhult nagyjából minden, beleöntöm a feldarabolt gombát is, nem baj, ha megtelik a lábos, mert a felére összeesik majd. Mikor kiengedte a gomba a levét és forr, fűszerezem, majd jön az első trükk: a lisztszórás. Nagyjából egy nagyobb csipet lisztet markolok fel az újaimmal és egyenletesen rászóróm a gombás lé tetejére. Kicsit hagyom, majd összekeverem és hozzáadom a kukoricát. Ekkor öntöm bele a paradicsomlevet – nekem volt házi. Mikor felforr, sűrű szószom lesz, már csak a sósságát kell beállítani, ha kell egyáltalán.
A besamel pedig egy teljesen hagyományos sztenderd. A felolvasztott vajon (margarinon) megfuttatom a lisztet, folyósabb rántás lesz, de nem kell színt kapnia. Ezt felöntöm a növényi tejjel és fűszerezem. Addig kevergetem, míg fel nem forr és be nem sűrűsödik.
És jöhet a légózás, illetve a második trükk. A tepsim alját a besamel szósszal borítom és megszórom nagyon vékonyan, ritkásan búzadarával. Bizony, ezt azt hiszem a rakottkrumplinál próbáltam előszőr és az addig folyós lé, szép sűrű szósz lett, semmi sem emlékeztetett arra, hogy itt volt dara… Utána pedig jöhetnek a rétegek.
Az első réteg tészta az a besamelre ment, erre most a paradicsomos, gombás jön, amire utána csorgatok egy kis besamelt is. Megint a tészta, rá a paradicsomos és ide daraboltam be a mozarellát. Erre megint egy sor tészta, paradicsomos szósz, amire ismét egy kis besamelcsorgatás került. Ha jól emlékszem, akkor öt réteg lett… vagy hat. Mindenesetre az utolsó sort már csak a besamel szósz zárja, amire sok-sok reszeltsajt kerül, ez gyönyörűen megbarnul majd a katlanban, ahol 180-190 fok körül sült a tészta 35 percet.
És ami ebben a gombás verzióban az egyik legizgalmasabb, szinte már misztikus, hogy a leánygyermekek egyike sem szereti túlzottan a gombát, a kisebbik a legkevésbé, de e tésztalapok közé ékelődött, szorult, nyomorodott kalapos termőtestek mindegyike eltűnik, egy sem marad a tányéron…
The post Szaftos és krémes a gombás-zöldséges lasagne first appeared on Sokszínű vidék.
