A színekkel kommunikálunk, gondoljunk csak a rangot jelző bíbor, az ártatlanságot jelző fehér, a gyászt jelző fekete ruhaneműre vagy épp a szerelmet kifejező vörös virágokra, a hajók sárga-fekete karanténzászlójára. Nemcsak mi, emberek használjuk azonban ezeket a színes jeleket, hanem az állatvilág azon része is, amelyet evolúciója megáldott a színlátás képességével, sőt, bár furán hangzik, még a növények is kommunikálnak színek segítségével. Ne feledkezzünk el az érett gyümölcs színéről, vagy a virágok beporzót csábító árnyalatairól sem!
Az Arizonai Egyetem kutatói a színlátás és a színekkel való kommunikáció eredetét és történetét vizsgálták meg. Kiderítették, hogy az állatokban ez a képesség 100 millió évvel hamarabb kialakult, mintsem megjelentek volna a színes virágok és gyümölcsök.
Az állatok egymás közti kommunikációjában is kulcsszerepe van a színvilágnak, akár a fajtársak felismerésében, a párválasztásban, akár a veszélyre figyelmeztetésben (pl. sárga mintás darazsak, ragyogó színű nyílméregbékák). Az eredményeket a Biological Reviews folyóiratban tették közzé.
A kutatók a színek kétféle funkciójára koncentráltak az állatoknál: a figyelmeztető színekre és a párválasztásban fontosakra. A növények esetében a színek feladata az, hogy elősegítsék a beporzást, illetve a gyümölcsöket fogyasztó állaton keresztül a magvak terjesztését. „Azt szerettük volna kideríteni, hogy mikor alakultak ki az élénk színek és mi volt ezek feladata” – mondta Zachary Emberts, a kutatás résztvevője.
Az állati színlátás 500 millió éve jött létre, a színes termések, gyümölcsök 350 millió éve, ám az első színes virágok csak mintegy 200 millió éve jelentek meg. A párválasztás színei csak 100 millió évesek, a figyelmeztető színek azonban kicsit régebben, 150 millió éve alakultak ki.
Azonban a legutolsó 100 millió év alatt rendkívüli módon elterjedtek a színek, ezen időszak alatt vált csak igazán színpompássá a világunk. Az egyelőre nem világos, minek köszönhető, hogy ilyen robbanásszerűen színesedett ki az élővilág, ám azt kiderítették, hogy ebben három állatcsoportnak is kulcsszerepe volt: a vizekben a sugarasúszójú halak, a levegőben és a földön a madarak és a gyíkok voltak a színek felelősei.
Miközben a párválasztásban leginkább csak az ízeltlábúak és a gerincesek használnak színeket, a figyelmeztető színjelzések általánosan elterjedtek az állatvilágban. Ez utóbbinak az lehet az oka, hogy magának a figyelmeztető színt öltő állatnak nincs szüksége színlátásra, elég, ha a ragadozói számára láthatóak a ragyogó színei.
Sok esetben a riasztó színeket viselő állat maga szinte alig lát, igen fejletlenek a szemei. Azonban a párválasztásnál kiváló színlátásra van szüksége az állatnak ahhoz, hogy a feladatát ellássa a szín. Az külön érdekes kutatási téma lehet, hogy mi vezethetett ahhoz, hogy az állatok egyes, meghatározott színeket képesek legyenek érzékelni.
The post Százmillió év alatt vált színpompássá világunk first appeared on National Geographic.
