Nagyon sokáig az volt a nézet, hogy a tengerekbe dobált lőszerek egész egyszerűen el fognak tűnni, miután a burkolatukat a korrózió megnyitotta, a tengervíz nagyon gyorsan felhígítja a mérgező beltartalmukat. Emiatt egészen 1975-ig szokás volt a tengerbe borítani, ami feleslegessé vált, azonban úgy 25 éve kiderült, hogy ez nem így zajlik, a mérgek szivárgása folyamatosan szennyezi a környezetet. A fel nem robbant világháborús lőszerek, bombák még sok-sok évtized elteltével is igen veszélyesek, a belőlük a tengerbe szivárgó anyagok miatt.
Ezek az anyagok mérgezőek, genetikai mutációkat okoznak, és az elmúlt évtizedekben számos tengeri állatban kimutatták a jelenlétüket, delfinek, kacsák, kagylók, halak egyaránt elszenvedik a hatásaikat. Nem elhanyagolható az a veszély sem, amit az emberi életre közvetlenül jelentenek ezek a lőszerek, bár ez inkább a háború utáni évekre volt jellemző, de csak német területen több száz halálos áldozata és sérültje volt a világháborús, vízbe döntött lőszermaradványoknak. Próbálták ugyan megsemmisíteni a maradványokat, ám ez akkora feladat, hogy még a német haditengerészet aknamentesítői se bírtak vele.
A háborúk végén a hadakozó felek nem nagyon szokták feltakarítani maguk után a terepet, ezért ezt utólag kell megtenni, a saját és környezetünk biztonsága érdekében. Hatalmas mennyiségű lőszer, bomba, akna van a tengerek mélyén, Európa tengerei különösen szennyezettek, számolt be a Smithsonian Magazin.
Az Északi-tenger német részén, valamint a Balti-tengerben a becslések szerint 1,6 millió tonna lőszer hever, amely az első és a második világháborúk során került bele. Ezek kitakarítása annál nagyobb veszélyt jelent, minél később történik meg – annyival több mérgező anyag jut ugyanis a tengerbe, és előbb-utóbb a táplálkozási láncon át a tányérjainkba is. Alakult is pár éve egy kutatócsoport, vagy talán inkább hálózat, amelyben számos intézmény közösen vizsgálja meg, mik a legfenyegetőbb problémák és miként lehet, érdemes ezektől megszabadulni.
Azonban a vizsgálatokon túl a tettekre is szükség van, ezért a SeaTerra nevű cég, amely lőszerek felkutatására ás ártalmatlanítására vállalkozik, mind a szárazföldön, mind a vizek területén, elkezdte a Balti-tenger kitakarítását.
A SeaTerra hosszú ideje végez tengerfenék-takarítást különféle megbízók számára, például a tengeri építkezések területén. A céget egy geofizikus és egy régész alapították, és a vállalkozások részére végzett munkák során fejlesztették, finomították a módszereiket.
Ennek része a tengerfenék feltérképezése is, vagyis a konkrét probléma felmérése. Víz alatti és repülő drónok, tengerfenéken araszoló masina, radarok segítik a munkájukat, ezeket a helyszínhez igazodva tudják használni.
Speciális, a különböző feladatokra felkészített hajók végzik a munkát. Más eljárás kell a vegyi fegyverekhez, más a lőszerekhez, az eltérő állapotúak más-más eljárással emelhetők ki a tengerből. A csapat a Lübecki-öböl megtisztításával végez egy bemutatót, amelynek során az is kiderül majd, hogy alkalmasak-e valóban a fejlesztett eszközök e célokra. Ehhez a demonstrációhoz az is hozzátartozik, hogy építenek az öbölnél egy lőszermegsemmisítőt.
A legoptimálisabb esetet feltételezve a Balti-tenger 2050-re megtisztulhat a fegyvermaradványoktól, ám az Északi-tenger még nagyobb feladat lesz, de remélhetően ekkorra már ott is előrehaladott állapotban zajlik majd a munka. A legrosszabb lehetőség az, hogy nem lesz meg a mentesítéshez szükséges összeg, és a lőszermaradványok tovább mérgezik a tengereinket, azok élővilágát, és az állatokon át magát az embert is.
The post Szeretnék kitakarítani a Balti-tengert first appeared on National Geographic.
