Színpompás otthon született a romos parasztházból a mecseki zsákfaluban

A legtöbb régi parasztház felújítása hosszú tervezéssel kezdődik, Überhardt Noémi történetét azonban sokkal inkább az élet fordulatai alakították. Az üvegékszereket és mozaikokat készítő alkotó évekkel ezelőtt a kutyái miatt hagyta maga mögött Budapestet. Előbb egy erdei, külterületi házban találtak menedéket a Mecsekben, majd egy beteg kutya, egy kiszáradt kút és néhány gyors döntés végül a Mecsekbe vezette őket. Egy 180 lakosú zsákfaluban találtak rá arra a felújítandó házra, amelynek akkor még szinte csak a lehetőségei voltak meg.

A ház eredeti karakterét igyekeztek megőrizni, miközben a belső terek és a kert Noémi kézműves világát tükrözik. Saját készítésű üveg- és kerámiamozaikok, ólomüveg alkotások, színes burkolatok, közel száz elültetett fa és több tucat rózsatő teszi egyedivé a birtokot. A Sokszínű Vidéknek mesélt arról, hogyan találtak rá erre a helyre, milyen kihívásokkal járt a felújítás, miért nem bánta meg egyetlen döntését sem, és hogyan lett egy szinte üres telekből évről évre egyre gazdagabb, személyes történeteket őrző kert.

Miért döntöttetek úgy, hogy felújítotok egy vidéki parasztházat?

Nagyon régóta elvágytunk már Budapestről, de nehezen hoztam meg a döntést, hogy messzire költözzek a szüleimtől.

Már nem emlékszem pontosan, mikor jött az első elvágyódó gondolat, de 16 éve már biztos van, mert körülbelül 16 éve vettünk egy felújítandó parasztházat az Őrségben. Aztán sokáig húzódott a felújítás megkezdése, közben beteg lett édesanyám, mi pedig kaptunk rá egy jó ajánlatot és végül inkább eladtuk, hogy ne romoljon tovább az állapota, míg mi bele tudunk vágni majd.

Nehezen engedtem el azt a házat. Gyönyörű, kódisállásos parasztház volt, tökéletes szomszéddal, az Őrség egyik legszebb falvacskájában.

Abban viszont biztos voltam, hogy ha majd eljön az idő és veszünk megint házat, az csak parasztház lehet. A tornácos kialakítás varázsa, a természet közelségébe ágyazva, mágneses erővel vonzott.

Édesanyám halála után újra felerősödött bennem az elvágyódás, de édesapám miatt úgy éreztem, maradnom kell. Míg aztán Korong kutyusom 2017 elején, 14 évesen beteg lett és májusra már ott tartottunk, hogy a betegsége természetéből adódóan Pesten megléphetetlen volt az ápolása.

Úgy éreztem, nem akarom azért elengedni, mert Pesten élünk. Hetekig kerestem egy olyan helyet, ami a világ végén van, kutyabarát, hatalmas kerttel, csenddel és nyugalommal.

Így találtam arra a csodás, külterületi, erdei parasztházra, amit ki is béreltünk és ahol még két, nyugis, egymásba feledkezős hónapot tölthettünk Koronggal.

És ahol aztán a következő négy évet töltöttük.

Imádtam azt a helyet, azokat az éveket, a csendet, a békét, az elszigeteltséget.

Nem volt a közelben senki és semmi. Nem volt térerő sem. Internetbankolni a mező szélére kellett kimennem, 200 méterre a háztól. Vittem telefont, laptopot, kulacsot és egy félórás piknik keretében intéztem a havi befizetéseket.

Szerintem még most is ott laknánk, annyira imádtuk, ha a főbérlőnk családja nem hiányolta volna, hogy ők is használhassák a házat, így, fájó szívvel, de megbeszéltük, hogy 2021. július közepén kiköltözünk.

Mi vonzott először ehhez a mecseki házhoz és a szinte üres kerthez?

Elkezdtünk házat keresni, hogy ha már menni kell, akkor sajátba menjünk, viszont addigra Bangi kutyusunkról kiderült, hogy degeneratív myelopathiája van, ami nagyjából az ALS kutya változata és ugyanúgy zajlik le…

Bangi hátsó lábai már előtte év őszén kezdtek lebénulni, kocsis kutyus lett, majd, mire a házat kezdtünk keresni, már első kerekek is kellettek a kocsira.

Így aztán nem akartunk rettentő hosszú utakra menni házat nézni, meg az az igazság, hogy bele is szerettünk a Mecsekbe. Én még sehol nem jártam, ahol ilyen színek és fények vannak és ahol szinte mindig olyan a táj és az ég, mint egy festmény.

Szóval, szerettünk is itt, Bangit sem akartuk egész napos utakra ráncigálni, errefelé a felkapottabb magyar régiókhoz képest töredékáron lehet csodaszép, felújítandó parasztházakat találni, meg aztán a vártnál hamarabb kellett költöznünk, mert kiszáradt a kút és ott álltunk a nyári 40 fokban egy csepp víz nélkül. Se zuhanyozni, se wc-t lehúzni, se mosogatni, se mosni nem tudtunk.

Szóval, megvettük nagyjából a negyedik házat, amit megnéztünk és az elsőt, ami tetszett. A Jófogáson találtam, páromnak képeken nem is tetszett, de azért eljöttünk és ugyan az erdei remeteség után ez a 180 lakosú zsákfalu is túlzsúfoltnak tűnt, valami mégis megfogott benne minket és pár hét múlva elkezdődött házfelújító kanosszajárásunk és most, öt évvel később imádunk itt lenni.

Kinézek az ablakon és főleg ilyenkor tavasszal és nyáron, olyan a kilátás, mint egy festmény.

Nem jól átgondolt, alaposan megtervezett döntések, hanem sokkal inkább a kutyusaimmal kapcsolatos élethelyzetek vezettek a Mecsekbe és aztán pont ebbe a faluba, de egy percet sem bánok sem a csoda erdei éveinkből, sem pedig az itteniekből.

Követtem a szívemet és ide vezetett.

Hogyan fogtatok neki a ház felújításnak? Milyen munkálatokra volt szükség?

A házon szinte mindenhez hozzá kellett nyúlni. Tetőlécek cseréje és fóliázás, kémények bontása, a hátsó fal be volt dőlve, minden szobát betonozni, burkolni kellett. A nyílászárókat a szomszéd faluban élő csodás asztalos és a közeli üvegesmester újította fel. Ami menthető volt, azt mindent megtartottunk, a tetőre is a régi cserepek kerültek vissza alapos tisztítás után. A beomlott borospincét is helyreállíttattuk.

A szobák elrendezéséhez sem nyúltunk. Fontos volt az időtényező, így csak a legfontosabbakba vágtunk bele, hogy minél hamarabb be tudjunk költözni és még Bangi kutyusunk is tudjon itt élni velünk valamennyit. Mindig fájni fog, hogy ez már nem sikerült.

Mennyire tartottátok meg az eredeti építészeti jegyeket a házban? Volt olyan részlet, amit kifejezetten szerettetek volna megőrizni?

Építészeti jegyeken nem változtattunk, már csak azért sem, mert a ház helyi védettség alatt áll, tehát ez engedélyköteles lett volna és ilyesmivel nem akartunk foglalkozni, de amúgy is úgy szeretjük a házat, ahogy van.

A teraszt viszont már mi építtettük és például a burkolással kapcsolatban, ami saját tervezés és részben saját kivitelezés, már hallottam kritikaként, hogy nem való egy parasztházhoz, én azonban a saját ízlésem szerint formálom a házat, hiszen mi élünk benne, számomra az a fontos, hogy mi jól érezzük magunkat itt és azt gondolom, ezt a házat akkor is megóvtuk az enyészettől, ha nem skanzent rendezünk be benne.

Üvegékszerekkel foglalkozol, díszítőelemként rengeteg helyen megjelenik az üveg a házban és a kertben is, mesélsz ezekről?

Már a ház megvétele előtt tudtam, hogy a ház és a kert is egy hatalmas alkotóprojekt lesz számomra és kint is, bent is feldíszítem majd színes üveggel és kerámiával, porcelánnal. Az üvegékszereken kívül ugyanis üveg-, kerámia- és porcelánmozaikokat készítek.

Mindkét teraszt saját tervezésű és részben saját kivitelezésű mandala mozaikburkolat díszíti, de a kúton, a terasz és a tornác falain, illetve a kertben is megjelennek mozaikjaim és a házban is sok mozaikképem, ablakdíszem és ólomüveg munkám megtalálható.

A kerti életfás kiskapu és a madárkás rózsafuttatók is saját tervezésűek az üveg leveleiket magam vágtam természetesen.

De a ház és a kert nem csak az én alkotásaimmal van tele, hanem kézműves barátaim és ismerőseim alkotásaival is, melyek a barátságuk értékes ajándékára is emlékeztetnek az esztétikai élményen túl.

Milyen volt a kert, amikor elkezdtétek kialakítani?

Mikor megvettük a házat, a kert majdnem teljesen üres volt, mindössze néhány öreg gyümölcsfa volt benne és egy rózsa. Imádom a rózsákat, úgyhogy 35 tövet azóta ültettem és mostanra kezdenek már mind nagyon beindulni. Csupa színek, tele bimbóval, virággal, imádom.

Ültettünk közel 100 fát is és sok bokrot, meg sok díszfüvet és levendulát és sok-sok sziklakerti növényt.

Egy ekkora kertnél biztos kellett volna szakértő segítséget kérnünk a kert megtervezéséhez, de bevallom, ehhez én túl spontán vagyok, meg a felújítás után pénzünk sem lett volna ilyesmire.

Van egy nagyon jó barátnőm, Éva, aki nagyon ügyes és tapasztalt kertész, őt hívogattam és hívogatom még most is rendszeresen tanácsért, segítségért és próbálok sok mindennek magam is utánaolvasni, sok, kerttel foglalkozó oldalt is követek.

Nyilván sok mindent másképp csinálnék ma a kerttel és a házfelújítással kapcsolatban is a mai tudásommal, de ettől függetlenül a házat és a kertet is úgy szeretem, ahogy van, hiszen mindkettő pontos lenyomata a tanulási folyamatomnak és az azóta bejárt utunkak.

Régen egyébként nem értettem, hogy anyukám mit szeret annyira a kertészkedésen, de egyre inkább megértem már, mennyire tud örülni az ember lánya egy bimbónak, a növekvő spenótleveleknek, a rogyadozó cseresznyefának, a zöldülő és virágba boruló kertnek, na meg az esőnek, ami megint nagyon kéne már.

Melyik részét szeretitek legjobban a háznak és a kertnek, és miért?

A párom a zeneszobáját és a teraszt, ahol grillezni szokott.

Én nehezen választanék, hiszen minden zugát én terveztem és csinosítom folyamatosan, de, ha muszáj mondanom valamit, akkor a műhelyt, a konyhát, a tornácot és a kertet.

A tornác azóta sem veszített számomra semmit a varázsából. Mikor a magasra futó lonc és vadszőlő árnyékában ücsörgök a tornácon a viharvert lócán, mindig megnyugszik a lelkem.

A műhely talán magától értrtődő, a konyhát pedig imádom, mert nagy és rendkívül vidám, tele színnel, mozaikkal, ólomüveggel és élettel.

Itt szeretek leginkább tervezgetni és szervezni például kézműves táboromat, melynek teljes bevétele az állatvédelmet támogatja.

Három éve ugyanis megvalósítottam régóta dédelgetett álmomat és szerveztem egy tábort, melynek célja, hogy lehetőséget adjon egy megtartó közösségre vágyó embereknek, hogy kiszakadva a mindennapi mókuskerékből, sok-sok kézműves technikát kipróbálhassanak és megoszthassák egymással az alkotás és a kapcsolódás örömét.

A tábor tűpontos lenyomata a számomra fontos értékeknek és dolgoknak: állatszeretet, kézművesség, barátok, kapcsolódás, természetközeliség, színek, vegetáriánus finomságok, megtartó közösség, közös alkotás, jókedv.

Korábban beszámoltunk róla, hogyan lett tyúkólból kerti lak Szentendrén, pajtából vendéglátóhely és disznóólból wellnessrészleg Monyoródon.

The post Színpompás otthon született a romos parasztházból a mecseki zsákfaluban first appeared on Sokszínű vidék.