A párméteres szakaszon, ahol az iszapot kikotorták, és egy vékony sávban lerakták, szemem egy magányos fenyérfutón (Calidris alba) akadt meg. Nagyon szeretem a parti madarakat, már csak azért is, mert nagyrészük csak átvonul hazánk területén, és a messzi északon költ, így látványuk mindig megdobogtatja a madarász szívét.
Piciny faj, a testtömege 50-100 gramm. A fenyérfutó fészkelőhelyei az északi félteke sarkvidéki szigetein találhatóak, Eurázsia és Északi-Amerika sarki tengerpartjain, tundráin úgyszintén jelen vannak. Tágabb értelemben vett kontinensünkön csak a Spitzbergák északi-északnyugati partjainál költ.
Évente egyszer költ, fészket nem épít. A gyér növényzetű köves síkságokon testméretéhez megfelelő piciny csészét kapar, abba rakja le három-négy tojását. A fiókák a kikelés után nyomban elhagyják a fészket, eleinte mind a két szülő vezetgeti őket, később csak a tojó viseli gondjukat, ezt követően tizennégy nap múlva lesznek teljesen önállóak.
A faj táplálékai csigák, rákok, férgek, apró rovarok, valamint vízinövények részei, amelyeket a homokos, iszapos talajú zátonyokon, partszakaszokon keresgél.
Jellemző rá, hogy gyors mozgású, szinte folyamatos mozgásban van, állandóan keresgéli a táplálékát.
Hatalmas csapatokban mozognak egyes tengerparti részeken, egyik telelőhelyén, Mauritánián 33 900 példányt számoltak meg. Magyarországon védett madárfaj, a természetvédelmi érteke 25 ezer forint.
The post Szinte állandó mozgásban van parti madarunk first appeared on National Geographic.
