Elképesztő, nem mindennapi látványban lehet részünk ezekben a napokban, ha nyitott szemmel járjuk a természetet, ugyanis sok rovar idő előtt kel ki a petékből, noha erre az eseményre normál esetben csak tavasz közepén számíthatnánk.
Sajnos frissen kikelt állapotukban a biztos halál vár rájuk a hideg idő beköszöntével.
A szokatlan jelenség főleg a fűben élők körében figyelhető meg, ami az év ezen időszakában nagyon nem kellene, hogy megtörténjen. Elég csak az imádkozó sáskára (Mantis religiosa) gondolni, mely faj már érezhetően eltűnőben van az Alföld nagy részéről a hosszan tartó aszályos időszakok következtében. Az pedig végképp rossz hír, hogy a petecsomókban (ootheca) lévő peték korán fejlődnek ki, ezzel még jobban rontva az imádkozó sáskák már amúgy is hátrányos helyzetén.
<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>
Kivételes jelenség
Nemrég éppen ennek lehettem szemtanúja. A történet úgy kezdődött, hogy néhány héttel ezelőtt nyomon követtem egy füves terület meghatározott pontjain található nőstény imádkozó sáskák életét. Potrohuk igen tekintélyes méretű volt a bennük lévő peték sokasága miatt, és ebből következően már nem kellett sok idő ahhoz, hogy egyszer csak lerakják petecsomójukat a közelben.
<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>
A szisztematikus ellenőrzéseknek hála azt tapasztaltam, hogy a peterakás megtörténte után sem távolodtak el a nőstények a helyszínektől, a petecsomók pedig mind békében pihentek a megjegyzett pontokon, várva a tavaszt. Legalábbis mostanáig ezt gondoltam.
Pár napja az egyik petecsomónál az a látvány fogadott, hogy vagy száz pici imádkozó sáska pihent a fűszálakon, mind mozdulatlanul, hiszen ebben a hideg időben még mászni sem tudtak, le voltak dermedve. A közös fotókon, melyeket a kicsikről és a közelben lévő anyáról készítettem, egy nagyon ritka és különleges pillanat elevenedett meg. És, hogy miért ritka és különleges?
Mert az imádkozó sáskák az életciklusuk miatt sosem látják utódaik kikelését (megszületését) és felnövekedését, így a kicsik sosem találkoznak szüleikkel.
Ezekről a fotókról már csak a hím, vagyis az apa hiányzik, de a közelben nem találtam rá, így az is lehet, hogy áldozatul esett a nősténynek, azaz az anyának.
Érdekes, hogy a nőstény a saját utódaira is táplálékként tekint, emiatt nagyon oda kellett figyelnem, hogy ne váljon belőlük zsákmány a fotók elkészítésekor.
<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>
Nem csak az imádkozó sáskák érintettek
Nem tűnik annyira vonzónak az imádkozó sáska családi élete, mert apa fejvesztve menekül párzás után, a gyerkőcökre meg inkább táplálékként tekint az anya, mint saját maga jobb verzióijaként. Mindenesetre a fiataloknak így is, úgy is annyi, hiszen jön a tél és vele a hideg, táplálék sem lesz, számukra ez egy nagy kudarc, és csak remélhetjük, hogy mindennek nincsenek tudatában. Abba is elég hajmeresztő belegondolni, hogy ezek a fiatal imádkozó sáskák a petékből mindössze pár hét alatt fejlődtek ki, noha ennek az időintervallumnak fél évnek kellene lennie.
<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>
Az eset alapján vajon elmondható-e, hogy a petecsomókból majdhogynem bármikor kikelhetnek a fiatalok a fél év során, amennyiben a körülmények megfelelőek, vagy ez csak egy szélsőséges válasz a mostani időjárási helyzetekre? Ráadásul nemcsak az imádkozó sáskák jártak így, hanem a különböző rétisáska-fajok egyedei is.
Amerre lépek a fűben, ott frissen kelt fiatalok és a már idősebb felnőttek pattannak odébb a lépteim elől.
Sajnos ezeknek a kicsi rétisáskáknak sincs túl sok esélyük az életben maradásra. Egyelőre biztosan marad a közhely: „Ilyen az élet.”
The post Tavasz helyett már most elkezdtek kikelni bizonyos rovarok first appeared on National Geographic.
