Nem hagyta el a süllyedő hajót a Frogwares legénysége és a felmerülő nehézségek ellenére egy nagyon is élvezhető The Sinking City 2-t kalapáltak össze.
Bizony kijutott a “jóból” a Frogwares csapatának. Ha csak azt említem, hogy ukránok, akkor talán nem is kell túlmagyarázni miért. A háború bizony komoly nehézségeket jelentett (és jelent a mai napig), hiszen a csapat egy részét besorozták, többüknek pedig egész egyszerűen megsemmisült az otthona a harcok során. De említhetjük az állandó légiriadókat, melyek bizony megszakítják a munkát, ilyenkor egy-egy csapás után még az áramellátás sem feltétlenül biztosított.
Volt azonban egyéb gondja is az amúgy leginkább a Sherlock Holmes nyomozós játékairól ismert brigádnak. Mégpedig épp mostani tesztalanyunk elődjével, vagyis a The Sinking City-nek az akkori kiadójával. Páran talán emlékeznek, hogy komoly nézeteltérés keletkezett a jogok miatt a Naconnal, ami végül megoldódott ugyan, de rányomta a bélyegét a címre. No meg az is, hogy a játék meglehetősen félkész állapotban debütált anno 2019-ben, szóval talán nem is csoda, hogy minden megpróbáltatás után pár éve kapott is egy remastert.
Végül az igazi meglepetés épp a most ismertetésre kerülő The Sinking City 2 lett. Nem is amiatt, hogy a mostoha körülmények ellenére megjelenhetett (habár a csapat két Sherlock játékot is kiadott az elmúlt években), hanem hogy mennyit is változott a sorozat a második részre kanyarodva. Ennek egy része tudatos kutatás eredménye, ugyanis egészen egyszerűen hallgattak a kritikákra, másrészt viszont a piacot is alaposabban feltérképezték, hogy mire van inkább igény.
Ennek eredményeként a The Sinking City 2 sokkal inkább egy túlélő-horror lett, ellenben a nyomozós open world felfogással, ami az elődöt jellemezte és amiben a csapatnak a legnagyobb tapasztalata van. Azonban teljesen nem szakítottak a múlttal sem, amire mindjárt alaposabban is kitérünk, viszont ha röviden kellene jellemeznem, akkor a játék egy Resident Evil lite lett, tisztára mintha a Capcom sorozatából kaptunk volna egy kisebb költségvetésű változatot.
Miben is hasonlít? Leginkább a játékmenetben, ami kiköpött Resi. Lineárisan haladó, third-person akciójátékot kapunk, sok kulcskeresgéléssel, néhol logikai feladványokkal, no és véres akcióval. Fegyverarzenálunk is ismerős (legalábbis kezdetben – pisztoly, shotgun, tommygun), ahogy a szűken mért muníció is, valamint azoknak a részegységekből való gyártása, na és a szuper szűkös inventory (még ha bővíthető is). Még szerencse, hogy safe roomok is akadnak (ez is ismerős lehet), ahol az ellenfeleink nem támadhatnak ránk és egy végtelen mélységű ládába is átrakodhatunk ezt-azt.
Essen szó viszont a The Sinking City 2 sztorijáról, hiszen a Lovecraft műveit időző történet azért különbözik a japán szériától, habár elvontságban és misztikumban nyilván itt és ott sincs hiány. A Frogwares lecserélte a legutóbbi főhőst és most Calvint kísérhetjük el az 1920-as évek képzelt Amerikájába. Arkham City városát elárasztotta egy méretes árvíz, az emeletes házak omladozó falai közt több méter magasan áll a víz, közlekedni csak csónakkal lehet. Hősünk azonban nem tágít és talán utolsó mohikánként még rója az átalakult utcákat, méghozzá azért, mert szerelme, Faye, egy okkult rituálé során (melynek során egy régi istenséggel próbáltak kapcsolatba lépni) nem tér magához, a megmentéséhez szükséges dolgokat pedig innen tudja megszerezni.
Persze ez így magában még “nem is olyan vészes”, viszont az árvízzel együtt földöntúli lények is érkeztek a városkába, ezért a különféle helyszínek meglátogatása egyáltalán nem leányálom (kis képzavarral élve). Több fejezeten át vezet a 10-15 órás kaland és anélkül, hogy a részletekbe belemennék, a kezdeti hajókázós környezetet később szárazföldiekre cseréljük, a történet során eljuthatunk egy régi kórházba, de egy legendás halpiacra is. Ami viszont még fontosabb, hogy a történet második felében már társaságunk is lesz, hogy ne unatkozzunk.
A The Sinking City 2 a nyomozós résszel sem szakított végérvényesen, rengeteg dokumentumot találunk, amit egy saját felületen összerendezgethetünk és egymáshoz társíthatunk (széfek kombinációit és más feladványok megfejtéseinek segítségét is innen nyerhetjük ki). Mindez azonban javarészt opcionális, főleg extra bővítményeket nyerhetünk a fegyverekhez, muníciónk, illetve gyógyszereink számát bővíthetjük, valamint Calvin képességeit fejleszthetjük ilyen módon.
Alap ellenfeleink tulajdonképp itt is zombik, de nem ilyen egyszerű módon. A “slither” névre keresztelt idegen csúszómászók ugyanis a halottakba költöznek be és keltik őket életre ilyen módon. Ezeket a humanoid ellenfeleket leginkább a testükön éktelenkedő méretes sebek megsorozásával tudjuk kinyírni, de ügyelni kell arra is, hogy utána megtapossuk vagy csapkodjuk a testeket, hogy a maradék kígyók is megsemmisüljenek (különben a “zombi” újjáéled). Kisebb ugráló pókok is az életünkre törnek, de később persze annak rendje és módja szerint bővül az ellenfelek száma mindenféle válogatott csúfsággal.
Összességében szerintem nagyon jó tett a vérfrissítés és váltás a The Sinking City 2-nek. Rövidebb és kompaktabb ugyan mint elődje, de pont emiatt feszesebb a történet és nem laposodik el annyira. Mondjuk a feladatok itt is tudnak önismétlőek lenni, de talán nem annyira, hogy idő előtt elunjuk. A grafika nagyon szép, kicsit a performance fizeti meg az árát (PS5-ön legalábbis volt pár szaggatós rész). Egyéni ízlésemnek kicsit sok volt a backtracking (vagyis a visszatérés előző helyszínekre – igaz ez opcionális), illetve a kötelező túlélő horror “kellékek” (kicsi inventory, szűkös utánpótlás) is érzésem szerint túlzásba vannak víve, emiatt néha érdemesebb egész egyszerűen elfutni az ellenség elől. Azoknak viszont, akik ezek miatt nagyon ódzkodnak jó hír, hogy a nehézséget több szinten is állíthatjuk, sőt akár sérthetetlenség is elérhető, ha valaki csak a sztorit szeretné végig vinni. Érdemes lehet tehát ránéznie nemcsak a stílus rajongóinak.
Értékelés: 8/10
Fejlesztő: Frogwares
Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S
