Friss Hirek

Tökéletes keretben örökítették meg ezt a vulkánt

Ma már elképzelhetetlen a tudomány-népszerűsítés látványos fotók vagy épp videók nélkül, számos dolgot sokkal könnyebb elképzelni vagy megérteni, ha látjuk is, miről van szó. Azonban ez nem jelenti azt, hogy pusztán a szép látvány miatt nem érdemes fotózni.

Az ESO épp ezért számos kiváló fotóssal áll kapcsolatban, akik afféle fotós nagykövetként bemutatják az obszervatórium munkáját, illetve környezetét. E fotós nagykövetek egyike Alberto Ghizzi Panizza, aki ezúttal az ALMA rádióteleszkóp-hálózatától alig 20 kilométerre magasodó vulkán volt a célpont.

A Licancabur szinte szabályos kúpja 5916 méteres magasságba nyúlik, maga a hegy a chilei-bolíviai határon található, a 400 méter átmérőjű krátere chilei földre esik, és egy kicsike tó is van benne. A terület számtalan régészeti emlékkel, romokkal ékes, így a Pukará de Quitor nevű, falakkal körbevett, erődített falu romja is, amelyet San Pedro de Atacama északi peremén találhat meg az utazó.

Az erődöt még a spanyol hódítás előtt, a 12. században építették az itt élő őslakosok. Az erődített településhez készült kilátóterasz egy ívén keresztül (ez nem 12. századi építmény) a keleti irányban álló Licancaburra lehet rálátni.

A Laguna Verde, azaz Zöld-tó a Licancabur lábánál látható, e tó partján vizsgálták egy kőzetréteg korát.
Forrás: Wikimedia Commons

A vulkán szimmetrikus kúpja jórészt a jégkor végén és a holocénban  épült fel, de nincsenek arról adatok, hogy pontosan mikor voltak kitörései. Mivel a kráter peremén is vannak őslakos építmény romok, valószínűleg nem a közeli, 600-1000 éves múltban. Az azonban jól látható már a térképen is, hogy körbefogják a hegyet az egykori lávafolyások és piroklasztárak nyomai.

Egyetlen olyan kitörése volt, amelynek kőzetein végeztek kormeghatározást, ez 13240 évet adott. A kráterben mérhető hőmérséklet alapján azonban a vulkán még ma is ad le hőt.

Ez az aprócska tó a vulkán kráterében található.
Forrás: Wikimedia Commons

A krátertó, ami 70-80 méter átmérőjű csupán, a világ legmagasabban fekvő tavai közt van. E tó – és a hegy bolíviai oldalán álló néhány másik tó – az asztrobiológusok számára izgalmas terep. Úgy vélik, a szélsőséges sivatagi környezetben álló tavak lehetnek a leginkább hasonlóak a Földön azokhoz, amilyeneket a Marson lehetett látni, annak nedves korszakában, úgy 3,5-3,7 milliárd évvel ezelőtt.

Landy-Gyebnár Mónika

The post Tökéletes keretben örökítették meg ezt a vulkánt first appeared on National Geographic.


Exit mobile version