Három éve Tokióban a K-1 200-as győzelmed után úgy fogalmaztál, „szép-szép ez az olimpiai aranyérem, de a sikernek nem titka, hanem ára van”. Mire jutottál Párizs, a Nádas Bencével nyert K-2 500-as ezüst és a négyessel elért 7. hely után? Milyen árat fizettél az elmúlt három évben?
Levi, a fiúnk a párizsi ezüstérmes futamunk másnapján, augusztus 10-én lett kétéves. A feleségből anyává, a férjből apává válás teljesen új helyzetet, új állapotot, szerepköröket hozott az életünkbe. Meg kellett találnom az egészséges egyensúlyt a sport és az apaság között. 2020-ban azért költöztünk Szigetszentmiklósra, hogy elérhető közelségbe kerüljön Dunavarsány, ahol általában egész évben edzünk. Már Tokió előtt is így spóroltam időt, energiát. Levi 2022 nyarán érkezett, pont, amikor a Covid miatt csendesebb évem volt. Azóta abban is kidomborodik az új lakhelyünk előnye, hogy amíg korábban Pestről reggel elmentem, este hazaértem, most az edzések után 12 perc alatt otthon vagyok, sokkal több időt tudok a családdal tölteni, így hála istennek a kulcsfontosságú dolgok, mint az első lépések, az első szavak, fürdetés, hintáztatás nem maradtak ki. De ez csak 2023-ra volt igaz, mert Párizs előtt nem Dunavarsányban, hanem Szolnokon töltöttünk heteket.
Miért?
Mert ott hasonlóan puha a víz, mint Párizsban. Kiszámoltam, az olimpia zárásáig idén négy hónapot nem voltam itthon a hét és félből.
Úgyhogy ennek az olimpiai ciklusnak a sikerárát a családom fizette meg. Ha nem tértem volna éremmel haza Párizsból, azt kellett volna mondjam a feleségemnek: Ági, bocsi, de ez a sok lemondás nagyon nem érte meg.
Mi függ a víz puhaságától vagy éppen keménységétől?
Kemény vízen sok tényező megváltozik, mert más a vízfogás, a frekvencia. A 2023-as duisburgi vb-re azért készültünk Varsányban, mert mindkét helyen kemény a víz, ráadásul picit folyik is. Az olimpiai tesztversenyen viszont azt éreztük, hogy sokkal puhább a párizsi pálya vize.
Hogyan méritek a víz tulajdonságait?
Érezzük.
Szajki Bálint / 24.hu
Azt hittem hasonlóan, mint a profi sízők, ahol a futam előtt a hó pillanatnyi tulajdonságai alapján készíti fel a menők lécét a vakszmester, ti is speciális műszerrel méritek a változó tényezőket.
A németek, akik mindenben a csúcsot képviselik, ezt csinálják. Világversenyekre jön velük vagy egy tucat ember, és mindent, a víz hőfokát, mélységét, áramlását, de a szél erősségét, irányát is mérik. A változó körülmények adataiból is kalkulálnak. Nem hiába nyerik már három olimpiai ciklus óta a férfi kajak négyest. Az utóbbi időben talán, ha egy vb-t veszítettek el (2022-ben a spanyolok mögött lettek ezüstérmesek – a szerk.).
A magyar kajak-kenu sportban nem jellemző ez a tudományos szemlélet?
Az edzőnk, Hüvös Viktor élen jár a technikai újításokban, mégis elég ferde szemmel néznek rá emiatt.
Miért?
Mert az emberek úgy általában nem szeretik a változást. Mi viszont már évek óta használjuk a Bezzeg Péter által fejlesztett terhelésdiagnosztikai eszközt, ami nemcsak szárazon, de a vízben is képes megmutatni, milyen erőt ad le a kajakos attól a pillanattól, hogy a lapátja a vízbe ér mindaddig, amíg újra ki nem emelkedik a levegőre. De ez ugye az edzésmunkát segíti, a versenyző erejét, gyorsaságát, technikáját hivatott ellenőrizni és ezáltal fejleszteni. A világversenyek helyszíni körülményeit speciális eszközök, szakemberek híján még nem mérjük.
Viktor a vízfolyást úgy számolja ki, hogy bedob egy üveget a vízbe, és megnézi, hogy 10 méter alatt mennyit megy.
Ha a kajak-kenu sport élvonala a tudomány, a technikai fejlesztések irányába mutat, miközben a honi edzői kar ezt nem veszi figyelembe, az nyilvánvaló versenykülönbséget szül. Nem kellene ebben fejlődnie a magyar kajak-kenunak?
Véleményem szerint kellene. De ez nem az én feladatom. Nekem versenyzőként ennyi mindenre nincs energiám, ennyi mindenre nem tudok figyelni.
Maradjunk a négyesnél, amely 7. lett Párizsban. Százalékosan belőhető eleve mekkora hátrányból indultatok a győztes németekhez képest?
Fogalmam sincs. Nem is akarok számokkal dobálózni, de a hajóik biztosan gyorsabbak.
Varga Jennifer / 24.hu Nádas Bence, Csizmadia Kolos, Kuli István és Tótka Sándor a férfi kajak négyesek 500 méteres versenyén a párizsi nyári olimpián 2024. augusztus 6-án.
Ezt honnan tudjuk?
Ha a két négyest szétbontanánk, mindenkit egyes hajókba ültetnénk és német-magyar párharcokat vívnánk, úgy egyik német sem lenne képes legyőzni a magyar ellenfelét.
Ha egyesével gyorsabbak vagytok, mint a németek, hogyan tudták a magyar négyest még a tökéletesnek hitt 2023-as duisburgi vb-n is egy „hajócsőrrel” legyőzni?
Miután a magyar szövetség elérte azt, hogy a négyesünk az olimpia előtt nem sokkal végre megkapja a FES márkájú hajójukat, a németek eléggé idegesek lettek. Tom Liebscher – aki háromszoros olimpiai bajnok, és beszédes módon kizárólag négyesben nyerte az aranyait – annyit kommentelt nekem, miután az olimpia előtt meglátta, hogy milyen hajóval edzünk, hogy „nice boat”. Ő pontosan tudta, hogy mitől gyorsabbak, hogy az egyeshez képest a négyesnél mennyivel többet nyom a latban a hajó tulajdonsága.
Mit értünk az alatt, hogy a „magyar szövetség végre elérte”? A nemzetközi szövetség nem szabályozza azt a kérdést, hogy melyik hajógyártó mikor, hogyan köteles elérhetővé, megvásárolhatóvá tenni más nemzetek számára az új fejlesztéseit?
A szabály szerint minden év január elsejéig kell mindenki számára biztosítani a gyártónak az új hajómodellt.
De olyan amatőr sportág a kajak, hogy feltételezem, számos nemzet nincs is tisztában ezzel, aki meg igen, az meg nem megy el a végletekig.
Biztos, hogy nem a magyar szövetség az első és egyetlen, amelyik érezte ezt a technikai előnyt, szeretett volna FES-hajót venni, elment a falig, de a német lobbi mégis mindent elkövethetett, hogy ne kaphassuk meg időben a hajójukat. Nagyon hálás vagyok a magyar szövetségnek, hogy megszerezték számunkra ezt a hajót.
Az imént sípárhuzamot hoztam, most atlétikával jövök. A diszkoszvetők, a kalapácsvetők eszközeinél formai és méretszabályok – súlyra, átmérőre, hosszra – vannak. Vihetsz magaddal eszközt, de azt a verseny előtt hitelesítened kell, és csak akkor dobhatsz vele, ha a versenybíróság rostáján átment. Így érvényesül a sport alapvetése: egyenlőek a versenyfeltételek.
Ezt kellene nekünk is követnünk. Mondjuk az adott év január 1-jéig határozza meg a szövetség az Eb-n vagy a vb-n használható hajótípust. Mert úgy lenne igazságos, ha mindenki ugyanolyan hajóban evez, csak így derülne ki, valójában ki a jobb, felkészültebb kajakos.
Mikor kaptátok meg a szóban forgó új hajót?
Az Eb után. Az edzőnk azonnal kielemeztette magyar mérnökökkel, szerintük nincsen benne semmi űrtechnológia, csak elképesztően kemény a hajószerkezet, a megszokottól keskenyebb a csepp alakú formája, ettől magasabb a felhajtóerő, és kész.
Szajki Bálint / 24.hu
Az Eb-nek június közepén lett vége, másfél hónappal az olimpia előtt. A 7. hely nem arra bizonyíték, hogy túl rövid idő maradt, túl nagy kockázatot vállaltatok a váltással?
Lehet. Viszont úgy voltunk vele, ha eddig ácsingóztunk utána, nézzük meg. És nem tévedtünk, mert amikor beleültünk, majd elindultunk vele, azt éreztük, hogy ez valami különleges.
Ennek fényében a párizsi 7. hely még inkább kudarc?
Az. Hiszen előtte olyan időket kajakoztunk még a régi hajóval is, hogy nemcsak az éremszerzésről volt szó, hanem a wow, mi aranyat is szerezhetünk érzése uralkodott el rajtunk.
Kajak-kenus nemzetként miért nem fejlesztünk mi magunk hajókat? Uram bocsá’, hogy egy újabb sportági párhuzamot dobjak be, miért nem hoz létre a szövetség egy olyan osztályt, amely például tanulmányozza a rohamtempóban fejlődő vitorlázás technika vívmányait, majd átülteti a kajakba azt, ami abból hasznosítható?
Nyilvánvalóan előnyös lenne a sportág számára, de ez egy olyan összetett kérdés, ráadásul komoly költségvetési vonzata van, hogy ez nem az én asztalom. Ami tény, Párizsban a kajak-kenu nem szerzett aranyérmet. 1976-ban, Montrealban volt legutóbb ilyen. Nem tudom, mi az oka, de biztosan van neki. Az például kristálytiszta, hogy a németek előttünk járnak nagyon sok mindenben, ahogy az is, az a tudásbázis, ami itthon jelen van, még fejleszthető. Remélem, ez az aranynélküliség elindít valamit.
Nem elég szép siker a négy ezüst, a három bronz és a megannyi pontszerző hely?
Dehogynem. Szép ez. Csak hiányzik az a fránya nüansz. Pedig Párizsban életem formájában voltam. Valósággal lubickoltam a vízben. Imádtam ezt a puha, gyors pályát, a hátszelet, de valahogy a négyes nem, csak a kettes állt össze.
Megfejtettétek már a 7. hely okát?
Nem. A négyes döntő után 21 órával következett a páros döntő. Bencével ennyi időnk maradt elfelejteni, valahogy földolgozni a kudarcot. Meg kellett győződnünk, hogy most tényleg ilyen szar a formánk, vagy mégsem. Ebből a kétkedő állapotból indultunk neki az előfutamnak, aztán a középfutam, pláne a döntő ráerősített, hogy se nekünk, se Csizmadia Kolosnak, se Kuli Istvánnak nem a formájával volt a gond. Lehet fejben ment el valami, de nem tudjuk hol, kinél és mi, mert egyikünk sem állt elő azzal, hogy „srácok, bocs, elrontottam valamit”. Mert nyilván senki sem érzi azt, hogy elrontott valamit. Azóta meg mindenki szabadságon van, úgyhogy sajnos nem ültünk még le együtt. Majd ha minden lecsendesedik, újra belevágunk az edzésekbe, akkor lesz rá idő.
Nádas Bencével párosban úgy lettetek ezüstérmesek, hogy ott is hajót cseréltetek, de nem a német csodával mentetek…
Akartunk párosban is, de azt végképp nem adták oda a németek, akik szintén egy FES-hajóval meg is nyerték a K-2 500-at.
…hanem visszaültetek egy korábban használt portugál hajótokba. Miért?
Aminek a gyártója ugyanaz. A legtöbben már az 5-ös szériával (Cinco) mennek, mi is azzal készültünk az idén, de az Eb-t megelőző versenyeken azt éreztük, nem úgy haladunk, ahogy kellene. Elsőnek mindig magunkban keressük a hibát, ezért elkezdtünk gondolkodni, hogy mi a fene lehet a probléma. Nem találtuk. Bencétől ekkor jött a gondolat, hogy üljünk vissza az elmúlt két évben jól bevált 7-es szériába (Sete).
Varga Jennifer / 24.hu Nádas Bence és Tótka Sándor
És bejött a „járt utat járatlanra ne cserélj”.
Brutál formában éreztük magunkat, repültünk a vízen Párizs előtt. Bence azt találta ki, hogy a hátszél miatt kamikaze pályát menjünk. Így is lett. Nem taktikáztunk, toltuk végig, ahogy a csövön kifért.
Tudtuk, hogy az utolsó száz méteren már minden sejtünk azt diktálja majd, hogy állj le, mert ha nem, meghalsz, de úgy voltunk vele, onnan már a szurkolók, a családtagjaink úgyis befújnak. És valóban ez történt.
De megmaradt fránya 28 századnyi különbség.
Valamiért még így is gyorsabbak voltak a németek.
Miért?
Ami érdekes, hogy az előfutamban nem ugyanazzal a hajóval mentek, mint a középfutamban és a döntőben. Az utóbbiban jobban hullámzott a víz, ezért egy szörfdeszkára hasonlító végű hajóval versenyeztek.
Már megint a német technika… A szabály megengedi, hogy a futamok váltogasd a hajót?
Meg. Ez is a sportágunk amatőrségét bizonyítja. Még a legdurvább technikai sportban, ahol aztán végképp nincsenek egyenlő feltételek, azaz a Forma-1-ben sem nyúlhatsz, csak minimálisan az autódhoz az időmérő után.
A németeknek más és más letesztelt hajójuk van szeles, hullámos időhöz vagy tükörsima vízhez. Nekünk nincs.
De mondok mást. Milyen érdekes, hogy az olimpiai közvetítés során a kettesek futamában biztosan, de azt hiszem a négyesben sem láthattad a képernyőn, hogy a németek aktuálisan milyen sebességgel mennek. Náluk valahogy nem jött az adat.
Miért?
Mert a GPS szállítója is német.
Azért nagyon nem vagyunk lemaradva a németektől. Hovatovább mi hét érmet nyertünk, ők csak hatot (2-2-2) Párizsban, de hát ugye ott az a már említett és hiányolt nüansz, ami elválasztja a pontszerzőt az éremtől, megkülönbözteti az ezüstöt az aranytól.
Ilyen kis apróságokon múlnak a 28 századok, a győzelmek.
Az sosem volt kérdés, hogy kettesben Nádas Bencével mész?
Nem.
Pedig 2022-ben összeült az elmúlt évek legeredményesebb magyar egyes kajakosával, Kopasz Bálinttal, ráadásul agyba-főbe vertek mindenkit, világ- és Európa-bajnokok lettek. A következő évtől mégis téged választott. Hogy élted meg a szétválást, és mit éreztél, amikor mindezek ellenére újra melletted tette le a garast?
2022-ben covidos lettem, az az évem elúszott verseny szempontból. Bence addig még csak váltóban nyert világbajnoki címet, ami nem olimpiai szám. Így amikor Bálinttal egymás után az Eb-t, majd a vb-t is behúzták, elsősorban elképesztően örültem. Bencének már nagyon-nagyon kijárt a világbajnoki cím. Tagja a közvetlen világelitnek, csak addig valahogy nem jött ki neki a lépés.
Éppenséggel két évvel a párizsi olimpia előtt söpörték be a párost. A logika, az egyéni és szövetségi érdek diktálhatta volna azt, hogy együtt maradjanak. Eközben a 200 egyes Tokió után kikerült az olimpiai programból. Nem fogott el a félsz, hogy mi lesz, kivel ülsz párba a párizsi részvételért folyó versenyben?
Nem volt kétely. Mivel már évek óta együtt edzettünk, tudtam, hogy mekkora erő van a Nádas-Tótka párosban, hogy együtt még gyorsabb az a hajó. És úgy látszik, Bence is így gondolta.
Szajki Bálint / 24.hu
A párizsi dobogón ölelkezve a széles közvélemény számára is nyilvánvalóvá vált, milyen mély barátság van köztetek. Mióta ilyen szétválaszthatatlan a köteléketek?
2015 januárjában kerültem a Kicsi Team-be. Korábban nem ismertük személyesen egymást, maximum az eredményeivel voltam tisztában, meg azzal, hogy Hüvös Viktor tanítványa. Aztán az edzőtáborokban Viktor rendre Bencével rakott egy szobába. Kezdetben nem kereszteztük egymás útját, érdekeit, mert míg Bence az 1000 méterre, én a 200 párosra készültem. Egyéni sportban így könnyű jóban lenni. De 2017-ben mindketten 500 méterre készültünk, ellenfelek lettünk. Abban az évben már éreztem, hogy húzom magam után a többieket, Bence meg jött utánam. Amikor kondiztunk és súlyt emeltem, ő is emelt. Lehet, én sem emeltem volna akkorát, ha Bence nem emel, és ő sem nyomott volna annyit, ha én nem emelek. Motiváltuk egymást. Ez a rivalizálás okozott némi feszkót bennem, viszont az Eb-n megnyertük az 500 párost és az 500 négyest is. A közös siker tovább erősítette a kapcsolatunkat. Már akkor is látszott, ha egyszer a K-2 500 olimpiai szám lesz, akkor nagy dologra leszünk képesek. Az pedig Párizs előtt egy évvel kifejezetten fokozta bennem a bizonyítási vágyat, hogy Bence úgy döntött, hiába a 2022-es parádé Bálinttal, mégis engem választ. A döntése helyességét a 2023-as világkupa-győzelmünk igazolta, ami után nagyon szerettünk volna párosozni az Európa Játékokon is, de megint megkértek rá, hogy csak a négyesre fókuszáljunk. Ez volt már az előző olimpiai ciklusban is. 2021 előtt is csak a négyes, csak a négyes, Tótka Sanyi áldozzon be mindent.
Azt kevesen tudják, de Tokióban úgy lettem olimpiai bajnok, hogy alaphelyzetből nem indulhattam volna 200 egyesben. Csak azért került prioritásba, mert Kuli Pisti megsérült, és ezzel szétesett a négyes.
Kényszernek érzed a négyesezést, fáj, hogy minden évben azon van a fókusz?
Persze, hogy fáj. Az elmúlt éveket összegezve többre voltam hivatott, szerintem. A legjobb éveimet a négyesre áldoztam, és akkor a tokiói olimpián is a hetedik helyen értünk be, meg Párizsban is…
Eközben az óra nem állt meg, folyamatosan pörög előrefelé. Egyre idősebb vagyok. A teljesítményem ugyan még mindig a legjobbak közé sorol a vízen, a csapatban még mindig én vagyok a leggyorsabb, de azt már tényleg érzem magamon, hogy másképpen fáradok el, hosszabb a regenerációs folyamatom. Jó lett volna többet egyesezni, mert szerintem úgy több és jobb eredményt érhettem volna el. Ebből a szempontból érzem elvesztegetettnek ezt az időt. De persze az is érthető álláspont, hogy a négyes kvótával nagyobb a szövetségi kapitány mozgástere. Hiszen összességében nem osztanak annyi egyéni kvótát az olimpiára, mint ahány versenyszám van, ezért, hogy Magyarországnak meglegyen a maximális kvóta- és indulószáma, rendre a négyesre kerül a nagyobb fókusz. A párizsi 7. helyben az a szomorú, hogy a négyessel a tavalyi, hosszú idő után újra megnyert vb-ezüstérmet fantasztikus sikerként éltem meg. Úgy éreztem, hogy végre a helyén van minden és mindenki, jó az irány. Mindenki maximálisan beletette a munkát, egészen az olimpiai döntőig meseszerű időket eveztünk, de valahogy a végén nem sikerült learatni a babért.
Van még olyan kiaknázatlan terület, ami hozzásegítene a kettes vagy a négyes fejlődéséhez, végső soron a győzelemhez?
A saját hitrendszerem szerint kialakult a sikerreceptem. Én abban hiszek.
Szajki Bálint / 24.hu
És mindenkitől ugyanazt az igencsak magas mércét, munkamorált várod el, amit magaddal szemben állítasz?
Ebben az olimpiai ciklusban próbáltam leader lenni, mutattam az utat a srácoknak, mert hiszek a passzív nevelésben. Szerintem amikor a gyerek csak skubizik, aztán elkezd utánozni, az a sportban is remekül működik. Azt gondoltam, ha odaadom a dietetikusomat, a masszőrömet, a profi szemléletmódot, az önfegyelmem erejét, hogy látják, én hogyan csinálom, akkor mindenki szintet fog lépni. És egyébként mindenki szintet lépett, csak közben két dologra jöttem rá. Hiába várom el mástól, hogy tegyen bele többet, ha nem tud. Mert ő úgy érzi, hogy a maximumon van. És én is látom, hogy beletette a saját maximumát, csak az ő maximuma és az én maximum nem ugyanaz. A másik, hogy amiben, akiben én hiszek, abban nem biztos, hogy más is hisz. Egyszerűen azért, mert másban hisz. Mind a négyen kiváló kajakosok, de más személyiségek vagyunk. Talán jobban személyre lehetne szabnom ezt az iránymutatást a srácoknak.
Mindig magadban keresed a hibát?
Lénárt Ágota, a pszichológusom azt mondta, hogy
a sportolók 99 százaléka nem szeret hibát találni önmagában, mert az egy probléma, amivel foglalkozni kell, ami energiát vesz el. Én imádok hibát találni magamban, mert az új lehetőség a fejlődésre.
Nem nyomasztó ez a folytonos hibakeresésen alapuló fejlődés keresés? Hiszen előfordul, hogy a sportoló tényleg mindent tökéletesen csinált a felkészülés alatt és a versenyen is, csak éppen a döntő pillanatban akadt nála egy jobb.
Ágota azt is gyakran mondja, hogy e téren nem vagyok normális. De lehet, én ezért vagyok egyéniben olimpiai bajnok, más meg ezért nem olimpiai bajnok egyéniben.
Hallgatlak már egy ideje, de nem vagyok képes eldönteni, hogy inkább a legjobb egyéni sportolókra jellemző egoizmus jellemez, vagy a társai sorsát a vállán cipelő csapatember vagy?
Mind a kettő.
Hogy lehet a kettőt elválasztani egymástól?
Attól függ, hogy mit hoz a sors. Amikor egyest megyek, egoista vagyok. Amikor négyest, a csapatért hajtok.
Az elején már elárultad, hogy ki és milyen árat fizetett ezért az ezüstéremért és a hetedik helyét. De végül is elégedett vagy ezzel a benned vegyes érzelmeket kiváltó párizsi olimpiával, bővebben az eddigi karriereddel?
A végén az számít, hogy immár van egy arany- és egy ezüstérmem. Úgyhogy igen.
És 30 évesen is úgy állok a jövőhöz, hogy ez a fránya újabb 7. hely és az azzal járó keserűség inkább motivációt ad.
Mert a következő olimpiai ciklusban sem lesz 200 és 500 egyes, viszont megint lesz fókusz a négyesen. És ez motivál. Négy – bocsánat: három, mert magamról tudom, hogy ilyen vagyok – gladiátorra van szükség, aki meg akarja dönteni a németek uralmát. Mert azt mindentől függetlenül meg lehet dönteni.
The post Tótka Sándor: Ennek az olimpiai ciklusnak az árát a családom fizette meg first appeared on 24.hu.
