Újjáéled a gyermekkor Turbo Kid friss kalandját látva, de valójában ilyen véres volt mindig is?
Dúl manapság a retro láz, meg se lepődünk egy újabb pixelben dús játékon, vagy ha ömlik a képernyőről a nyolcvanas évek minden mennyiségben. Ki ne szeretett volna menő BMX-et, aki akkor volt gyerek, vagy lézerpisztolyt, meg ugye olyan képregényeket is megszégyenítő kalandokat, amiben mi vagyunk a főhős és esetleg még egy csinos szőke leányzó is előkerül, aki természetesen odáig van értünk (még ha android is)?
A Turbo Kid, mint film pont ezt szállítja, egy a korszakra maximálisan jellemző raszteres színátmenetű és szögletes logóval indítva. Ha rosszmájú volnék, azt is hozzátenném, hogy a készítők, kicsit túl sok Stranger Thingset néztek, de le kell szögezni, hogy a fenti alkotás bizony már jó régi (2015-ös), tehát korábban készült. Zajos siker nem lett, viszont most megnézhejük, hogy miként működik videojátékként. Vagyis még így sem vagyok pontos, hiszen már tavaly tavasszal megvolt a debütálás, most igazából a Nintendo Switch tulajdonosok tehetik rá a mancsukat.
Na és milyen jó, hogy rátehetik, hiszen a játék gyakorlatilag olyan, mintha épp a népszerű hordozható masinára tervezték volna. Egy erősen nosztalgikus metroidvaniáról van ugyanis szó, amelyet egészen megbolondít és felfrissít a bicajozós mechanika, na meg hogy a gyerekes tematika mellé rendesen van adagolva a fröcsögő vér. Ez egy felnőtt mese, örökké gyermeklelkű geekeknek. A sztoriba nem mennék bele mélyebben, mert nem olyan erős (mi sem bizonyítja jobban, hogy még ki is emelik a készítők a sajtóanyagban, hogy minden átvezető és dialógus elnyomható, ha valaki csak az akcióért van itt), de annyit érdemes leszögezni, hogy nem a filmet dolgozza fel, hanem annak a folytatása.
A kaland egyébiránt úgy indul, hogy a marcona banditák alaposan elagyabugyálják hősünket, akinek először a cuccait kell visszaszereznie. A hőn szeretett BMX-et, egy méretes machete-ét, de a Power Glove-rahasonlítő, lézernyalábokat eregető kesztyű is a repertoár fontos részét képezi. Aztán meg jöhet az édes bosszú. Mint látható, a Turbo Kid nem éppen a túlzott kreativitásról ismerszik meg, inkább a korszak ikonikus dolgait gyűjti egybe és gyúrja egy egésszé.
Nem találja fel tehát a spanyolviaszt a játék, de azért megmarad az élvezetes mezsgyén még akkor is, ha helyenként erősen önismétlő. A harcok tudnak fifikásak lenni néhány idegesítő ellenfél miatt, amiatt megnyúlhat az alapjában nem hosszú, 5-6 órás végigjátszás a duplájára is. Állást menteni is csak az itt-ott fellelhető kanapékra letelepedve lehet, így érdemes stratégiailag vissza-vissza bóklászni egy-egy nehezebb rész letudta után ezekehez.
Számomra kissé meglepő volt a Turbo Kid körüli áhítatos rajongás bizonyos körökben. A film folytatására már egy évtizede ácsingóznak a a legvérmesebb rajongók (állítólag szép lassan készül is). Nekik kis kárpótlást jelenthet a játék, de mint mondtam az alapmű ismerete nélkül is élvezhető ez a metroidvania, így akik csak egy csipetnyi nyolcvanas évek hangulatra vágynak, azok is bátran belevághatnak.
Értékelés: 7/10
Fejlesztő, Kiadó: Outerminds
Platform: PC, Nintendo Switch
