A nyolcvanas évek óta nem tapasztalt zavargások törtek ki a Franciaországhoz tartozó, Ausztráliától 150 kilométerre keletre található Új-Kaledóniában. Körforgalmakat foglaltak el, rendőrökre adtak le lövéseket, autókat gyújtottak fel, üzleteket fosztottak ki.
A hatóságok válaszul kijárási tilalmat vezettek be, betiltották a gyűléseket, lezárták a szigetcsoport legnagyobb repterét.
A tiltakozásokat az váltotta ki, hogy egy párizsi alkotmánymódosítás szerint a szavazati jogosultságot a szigeten több mint 10 éve élő francia állampolgárokra is kiterjesztenék. A döntés ellenzői szerint ezzel is az őslakosokat akarják háttérbe szorítani.
Új-Kaledónia 1853-ban lett francia gyarmat, és az 1998-as nouméai megállapodás alapján nagy fokú önállóságot élvez, Franciaország különleges jogállású, tengerentúli területe. Franciaország szerint abszurd, hogy a választói névjegyzék 1998 óta nem frissült, emiatt kellett alkotmányt módosítani.
Emmanuel Macron francia elnök a szavazás után nyugalomra intette az új-kaledóniai képviselőket, és felszólította őket az erőszak elítélésére.
Új-Kaledónia eddig három népszavazást tartott a függetlenségéről, a legutóbbit 2021-ben, amikor a nagy többség a Franciaországhoz tartozás mellett döntött. A képet árnyalja, hogy az őslakos kanakok távol maradtak a referendumtól a közösségi vezetőik felhívására, így a részvételi arány alig több mint 40 százalékos volt.
A gyarmati uralom idején a kanakokat rezervátumokba zárták, és gyakorlatilag kizárták őket a sziget ügyeiből, ami ellen először 1878-ban lázadtak fel, nem sokkal azután, hogy a szigetcsoporton hatalmas nikkellelőhelyet fedeztek fel. A nikkelkitermelést ma egy francia vállalat végzi.
A függetlenséget elutasító tábor egyik vezetője, Sonia Backes, aki édesapjának a házát felgyújtották a randalírozók, fehérellenes rasszizmusnak nevezte a történteket.
A függetlenségpárti Daniel Goa elítélte a randalírozást, viszont a fiatalok elszántsága szerinte megmutatta, hogy a fiatalok nem engedik, hogy Franciaország irányítsa őket.
(Guardian)
