Ha A bank ostroma, mondjuk, 2016-ban jelenik meg, valószínűleg a spanyolokon kívül a kutya sem kapta volna fel rá a fejét. 2017-ben azonban valami olyasmi történt, amelyre ugyancsak nem fogadtunk volna nagy tételben, mégis megváltoztatta azt, amit a spanyol sorozatokról, azon belül is a heist műfajról gondoltunk: megjelentek A nagy pénzrablás Dalí-maszkos rablói, és leigázták a világot. Hogy az öt évadot megélt sorozat miért váltott ki ekkora hisztériát, azt már mi is boncolgattuk – ebben közrejátszhatott a válság és Neymar is –, az viszont kétségtelen, hogy a spanyol sorozatgyártásra óriási hatást gyakorolt. Elég csak arra gondolni, hogy a Netflix a sikert követően egy év alatt megduplázta a spanyol gyártású tartalmainak számát, vagy arra, hogyha új bankrablós sorozat jön, arra mindenki egy új A nagy pénzrablás ígéretével kapja fel a fejét. Erre az alkotók is tudatosan rájátszanak, akkora véletlenek ugyanis nincsenek, hogy négy színészt is átmentsenek a sikersorozatból, A bank ostroma azonban ezúttal a valóságból merít: egy megtörtént bankrablást mutat be.
A sorozat ad némi történelmi hátteret, ám nem időz azon túl sokat, így azok számára, akik nem feltétlenül vannak képben az évtizedekkel ezelőtti spanyol belviszályokkal, olykor nehéz lehet követni, miért vetnek sokatmondó és mindenekelőtt pánikot sejtető pillantásokat marcona spanyol férfiak.
Az 1981-es bankrablás ugyanis nem egy szimpla lopási kísérlet volt, ráadásul az aktuális politikai klímában kiemelt jelentősége volt. Hat évvel járunk Franco halála és diktatúrájának megdöntése után, a fiatal spanyol demokrácia ingatag lábakon áll, Adolfo Suárez miniszterelnök lemondását követően épp új miniszterelnököt készülnek választani a parlamentben, amikor 1981. február 23-án egy csapat csendőr Antonio Tejero vezetésével fegyverekkel masíroznak be az ülésterembe, és erőszakos hatalomátvételt jelentettek be.
A helyszínen tartózkodó tévéstábok lefilmezték a puccskísérletet, másnap egész Spanyolország láthatta a tévében a lövöldöző puccsistákat és a padok alá bújó képviselőket. I. János Károly király meglepően sok várakozás után katonai egyenruhában lépett kamerák elé, elítélte a kísérletet, másnapra Tejeróék fel is adták az ellenállást. Az incidens a mai napig vad konteók melegágya, még mindig nem tisztázott, pontosan kik voltak a tényleges szellemi vezetők és azok motivációi, de szóba került a spanyol titkosszolgálat (CESID), a hadsereg egyik vezetője, sőt, maga I. János Károly is (az ő valós szerepét nemrég egy dokumentumfilm-sorozat is megkérdőjelezte).
Az ügy alapjaiban rengette meg Spanyolországot, nem véletlenül volt akkora a riadalom, amikor három hónappal később egy csapat fegyveres foglalta el a barcelonai Központi Bank épületét, és Tejero és több társa szabadon bocsátását követelte. Követeléseik nyomatékosításaként kilátásba helyezték a bankban foglyul ejtett több mint kétszáz túsz kivégzését. A bankkal szemben berendezett műveleti központban összeült a válságstáb, amelyen érezhető volt, hogy nem egy szimpla bankrablással, hanem nemzetbiztonsági kockázatot jelentő üggyel néznek szembe.
A bank ostroma ezeket az eseményeket veszi alapul némiképp kiszínezve azt fiktív karakterekkel: a bankrablók motivációin nem időz túl sokat, egyedül a kvázi főszereplőként beállított Jose Juan Martinez Gomez hátterében merül el néhány kicsit izzadságszagú flashbackben, ahol balhés múltját és szerelmi életét skiccelik fel pár jelenetben. A falon kívül dolgozók sorsába egy fiatal újságírónő, Maider karakterén keresztül látunk be, aki rögtön első munkanapján bedobja magát a mélyvízbe, és egy fotóssal próbálja felgöngyölíteni az ügyet. Hozzájuk csapódik még az elsőre szimplán felfuvalkodott hólyagnak tűnő nyomozó, aki akkor kezd érdekessé válni, amikor félreállítják, és segít az újságíróknak.
TAMARA ARRANZ / NETFLIX
Az ötrészes minisorozat tehát több szálon mutat be egy krízist kissé felemás módon. Egyszerre hibája és pozitívuma, hogy láthatóan nem is próbálkozik azzal, hogy ne A nagy pénzrablásra hajazzon, hanem pofátlanul mímeli a sorozatot. Ahhoz hasonlóan dübörögnek a dallamos zenék a lassításokra, óriási vagányoknak bemutatva ezzel a bankrablókat, hangulatában tehát nagyrészt sikeresen idézi meg a sorozatot.
A nagy elődtől látványosan eltérve azonban nélkülözi az akciót: a bankban jóformán nem történik semmi, legalábbis olyan pattanásig feszült helyzet alig, ami A nagy pénzrablás szinte minden percét jellemezte, épp ezért érezhető, hogy az újságírós szálat ennek kitöltésére és színesítésére dobták csak be. Ugyanez a helyzet a történelmi kontextussal: többé kevésbé próbálkoznak azzal, hogy valós történelmi színezetet vázoljanak fel, ez is csak tessék-lássék módon történik meg, valójában súlytalan marad, és ami talán a legfontosabb pluszt szolgáltatná – és amely például A nagy pénzrablással szemben valódi ereje lenne a sorozatnak –, hogy mindez valóban megtörtént, azt nem domborítják ki megfelelően.
És, ha esetleg meg is próbálnánk lefejteni a prekoncepcióinkról A nagy pénzrablást, a szereplőgárda egészen biztosan megakadályoz ebben, amely érdekes alkotói döntésről árulkodik: három főszereplőt is a Netflix-sorozatból mentettek át. A nagy pénzrablás Riója (Miguel Herrán) itt is pisztolyt lóbáló rabló, de a másik két főszereplőt is onnan importálták: María Pedraza itt újságíró, amott túsz volt, Hovik Keuchkerian a rablók csapatából igazolt át a sajtó oldalára, Fernando Cayót pedig mindkét esetben a válságstábban látjuk, igaz, itt kevésbé ideggyenge, mint A nagy pénzrablás Tamayójaként.
TAMARA ARRANZ / NETFLIX
A bank ostroma ezzel együtt történelemóraként érdektelen, a nagy előd klónjaként lapos, heistsorozatként kissé középszerű. Ugyanakkor megvannak a jó pillanatai, néhol még feszültséget is érezni benne, és legalább gyorsan ledarálható. Mindezzel együtt ismét felmerül a kérdés, amely egyre gyakrabban motoszkál az ember fejében, ha mostanában sorozatot néz: sokkal koncentráltabb és feszesebb lett volna ez a történet, ha filmként csinálják meg.
A bank ostroma (Bank Under Siege), Netflix, 5 epizód. 24.hu: 5/10
The post Vajon eljön valaha az idő, hogy egy spanyol bankrablós sorozatról ne A nagy pénzrablás jusson az eszünkbe? first appeared on 24.hu.
