A hím borneói nagyorrúmajom (Nasalis larvatus) orra igazi kolosszus, gyakran olyan nagyra nő, hogy az állat szája elé lóg, nem véletlenül merült fel, hogy vajon minek köszönhető e különleges arcdísz evolúciója. Lehet valami szerepe a párválasztásban, vagy egyszerűen csak a hangok felerősítésére szolgál?
A nagyorrúmajom kizárólag Borneón él, mocsaras-vizes területeken, folyók menti mangrove erdőkben, az étrendje levelekből áll, és kiválóan úszik, még úszóhártyái is vannak. Folyamatosan vándorol a fák közt, igyekszik nagyon sokféle növény levelét megenni, ezzel csökkenti annak az esélyét, hogy egy-egy mérgező fajból túl sokat elfogyasztva megbetegedjen.
Étrendje miatt igen komplex emésztőrendszerrel és hosszú bélrendszerrel rendelkezik, emiatt is pocakosak a nagyorrúmajmok. A hímek háremet tartanak, vagyis egy hím több nőstény és ezek utódai alkotta csapatokban él.
Egy ausztrál kutatócsoport tárta fel a nagyorrúmajom orrának titkait, az állat koponyaszerkezetében az orrhoz köthető anatómiai jellemzőket vizsgálták meg, a Scientific Reports folyóiratban publikált eredményekről a The Conversation számolt be.
A hímek általában életük delén tudnak csak saját háremre szert tenni, és az e kort elérő igazán nagy orrú, családos hímek nem tűrnek meg a közelükben a más, hasonló tulajdonságú hímeket. Ha ilyen közelít, mély, dudaszóra hasonlító, és az orruk segítségével létrehozott morgó hanggal igyekeznek azt elriasztani.
A fiatal, még kisebb orral rendelkező hímek gyakran amolyan fiúbandákban élnek, és csak idősebb korukban, amikor már az orruk is elég nagy, akkor kezdenek próbálkozni azzal, hogy egy háremet elraboljanak egy másik hímtől.
A kutatók a koponyacsont orrüregi részét vizsgálták meg, vagyis azt a csontos területet, ami az orr húsos, arcból kiálló része mögött rejlik. Méréseket végeztek 33 felnőtt nagyorrúmajom koponyáján, majd ezek adatait összevetették három másik óvilági majomfaj hasonló adataival. Ezek alapján kiszámították, hogy a nagyobb orr nagyobb orrüreggel társult-e.
A mérések feltárták, hogy a nagyorrúmajom hímek orrürege közel harmadával nagyobb, mint a nőstényeké, de az üreg alakja is eltérő a két nem esetében. (A hím majomé elnyúlt ovális – padlizsán alakú – volt, a nőstényeké pedig fordított körte.)
Más majomfajoknál nem voltak ehhez fogható különbségek a hím és a nőstény orra közt. A kutatók úgy vélik, ez is arra utal, hogy a hímek hangadásához szükség van erre a speciális orra.
Az is kiderült, hogy az idősebb hímek orrüregnyílása (ez az a csontrész, ahova feltapad az orr húsos része) nagyobb a fiatalokénál, de maga az orrüreg ugyanakkora volt, kortól függetlenül. Az világos volt, hogy a hímek orra az életkorukkal párhuzamosan nőtt, és ez alapján a hangokon túl az orr látványa is igen fontos, jelzésértékű tulajdonsága a hímeknek.
A hímek orra nem akkor válik igazán naggyá, amikor az állat felnőtté válik, hanem jóval később, abban az időszakban, amikor már képes lehet egy háremet megszerezni. Hasonló, késleltetett fejlődésű testrészei vannak például az orangutánoknak (a hímek arclebenyei), de más állatoknak is. Mindezek arra utalnak, hogy az orr a szexuális szelekció hatására alakult ilyen különlegessé, vagyis a párválasztás állhat a rendkívüli orr hátterében.
The post Van, amikor a méret nagyon is sokat számít first appeared on National Geographic.
