Van, akinek a nagymama konyháját idézi a jellegzetes piros lábas, másnak a saját kamrájában is ott sorakoznak zománcos bögrék és fazekak. A bonyhádi zománcedények évtizedeken át a magyar háztartások megszokott darabjai voltak. Most azonban egy több mint 115 éves történet ér véget: felszámolás alá került az EMA-LION Bonyhádi Zománcáru Kft., és az üzem működése várhatóan végleg megszűnik.
A vállalat anyagi helyzete az utóbbi időszakban kritikussá vált, a dolgozók egy része már a munkabérét sem kapta meg. A bonyhádi üzem 150 munkavállalónak adott munkát – írja a Magyar Hang.
A bonyhádi zománcáru a hazai ipartörténet része lett, ráadásul az üzem volt Magyarország utolsó hagyományos zománcedénygyára.
Titkos recept alapján készült a zománc
A bonyhádi gyár története 1909-ben kezdődött, amikor Perczel Béla földbirtokos és vállalkozó létrehozta a Magyar Zománczmű és Fémárugyárat a korábban csődbe ment villanytelep helyére.
A kezdetekkor még nem a lábasoké volt a főszerep: az üzemben többek között dominókat és más játékokat is készítettek, aztán fokozatosan egyre nagyobb hangsúlyt kapott a zománcozás – írja a Magyar Krónika.
A technológia komoly szakértelmet igényelt. Cseh és osztrák területről érkeztek tapasztalt szakemberek, akik azonban féltve őrizték saját tudásukat. A korabeli történetek szerint még az épülő égetőkemencéket is deszkapalánkkal vették körül, nehogy illetéktelenek megfigyelhessék, hogyan készülnek. A zománc receptje hosszú ideig annyira féltett titok volt, hogy még a gyár tulajdonosai sem ismerték pontosan az összetételét.
A bonyhádi termékek külföldre is eljutottak. Különösen emlékezetes megrendelés volt a mai Isztambul, az egykori Konstantinápoly számára készített, mintegy százezer darabos utcanév- és házszámtábla-szállítmány. Bécs számára pedig gót betűs utcanévtáblákat gyártottak.
Idővel a háztartási edények váltak a gyár legismertebb termékeivé. Lábasok, fazekak, bögrék, vödrök, tepsik, kancsók, tésztaszűrők, zsírosbödönök és számtalan más zománcozott használati tárgy készült Bonyhádon. A jellegzetes piros lábas, amelynek belsejét gyakran a jól felismerhető szürkés-fehér mintázat borította, sok családban évtizedeken át szolgált.
A zománc népszerűsége érthető: a megfelelően elkészített bevonat könnyen tisztítható, tartós, ellenálló, és nem változtatja meg az étel ízét. A bonyhádi edények ráadásul rendkívül sokféle méretben készültek, a kis bögréktől egészen a több tíz literes fazekakig.
A gyár az elmúlt több mint egy évszázadban többször átalakult. 1948-ban államosították, később a Zománcipari Művek, majd a Lampart részeként működött. 1993-tól EMA-LION Bonyhádi Zománcáru Kft. néven folytatta működését.
A bonyhádi zománcáru és a bonyhádi zománcedény időközben nemzeti értékké is vált.
Most 115 év után véget érhet a történet
A cég néhány nappal ezelőtt felszámolás alá került. A következő időszakban a kijelölt felszámoló feladata lesz többek között a munkaviszonyok rendezése és az elmaradt járandóságok kezelése.
A szakszervezet szerint azon dolgoznak, hogy a mintegy 150 munkavállaló a lehető legjobb feltételekkel távozhasson. Bonyhád önkormányzata szintén segítséget ígért az érintetteknek, és közvetíteni próbál a környékbeli munkáltatók és az álláskeresővé váló dolgozók között.
Ha az üzem valóban végleg bezár, akkor Magyarország utolsó hagyományos zománcedénygyára tűnik el.
Korábban beszámoltunk róla, hogy három évtized után bezárt Szeged kultikus kocsmája és a debreceni ikonikus szórakozóhely is.
The post Vége a bonyhádi piros lábasok korszakának: bezár az utolsó magyar zománcgyár first appeared on Sokszínű vidék.
