A bagolyfű (Glaux maritima) az északi féltekén sokfelé megtalálható, a szárazföldek belső területein elsősorban a kontinentális éghajlatú vidékek legalább időszakosan vizenyős, gyakran sós talajú, magasabb szulfáttartalmú termőhelyein fordul elő – írta meg cikkében a Duna-Ipoly Nemzeti Park.
Korábban a Kisalföldön, a Vértes peremén, a Csepel-szigeten, a Mezőföldön, a Balaton déli partján és Göcsejben is ismerték előfordulását, ám adatainak többsége már több mint százéves.
Hosszú évtizedekig senki sem találkozott vele, majd csak az ezredforduló környékén került ismét elő.
A bagolyfű elsősorban mélyebb fekvésű, nedves, tavasszal vízborította vagy átitatott talajú szikes mocsárréteken fordul elő. A kissé magasabban fekvő szikfokokon csak alkalmanként jelenik meg, akkor is többnyire a környező mélyebb részekről húzódik fel.
A vizet kedvelő növények számára az elmúlt évek aszályos időszakai különösen kedvezőtlenek voltak. A bagolyfű lelőhelyein évről évre egyre kevesebb példányt figyelhettünk meg, sőt több területen már célzott keresések során sem került elő. Tavaly már csak néhány csenevész példányt találtunk, idénre pedig ez a terület is teljesen kiszáradt.
A segítség nélkül idén valószínűleg egyetlen példányt sem találtunk volna.
Megírtuk azt is, hogy kézikönyv készült túrázóknak virágzó növények felkutatásához, ha pedig kevés munkával szeretnél évről-évre virágzó kertet? Ezeket az önvető virágokat válaszd! A muskátlit pedig így locsoljuk a dús virágzásért.
The post Vízmegtartással sikerült megmenteni hazánk egyik legritkább növényét first appeared on Sokszínű vidék.
