Hét évvel ezelőtt egy 500 millió forint forgalmú családi gyógyszertár 50 százalékos tulajdonrészének átvételével indult el az az út, amelyből mára a Tomcsányi Gyógyszertári Csoport lett. A családra jutó, mintegy 250 millió forintos forgalmi alap hét év alatt egy tíz gyógyszertárból álló cégcsoporttá fejlődött, amely ma 60 munkatársat foglalkoztat, éves árbevétele megközelíti a 6 milliárd forintot.
A számok jól érzékeltetik a fejlődés ütemét, de önmagukban nem magyarázzák azt. Nem derül ki belőlük, milyen vezetői döntések, milyen értékrend és milyen emberek állnak mögöttük. Dr. Tomcsányi Krisztián szerint egy vállalkozás teljesítményét nem önmagában az árbevétel vagy a gyógyszertárak száma minősíti, hanem az, hogy képes-e a saját piacán tartósan a piac átlagánál jobban teljesíteni, egyre több vásárló bizalmát elnyerni, és közben folyamatosan fejleszteni a szervezetét.
Szinte beleszületett a gyógyszerészetbe. Mennyire határozta meg a gyerekkora a mai vezetői szemléletét?
Dr. Tomcsányi Krisztián: Sokkal jobban, mint azt akkor gondoltam volna. Édesanyám gyógyszerész volt, alsó tagozatosként szinte minden délután a munkahelyén vártam meg, amíg végzett. A labor, a mérlegek, a mozsarak és a magisztrális gyógyszerkészítés akkor még játéknak tűnt, de ma már tudom, hogy ott szerettem meg a gyógyszerészetet.
Édesanyámtól a precizitást, a szakma iránti szeretetet örököltem, és azt, hogy egy gyógyszertárban mindig az ember áll a középpontban. Legyen szó a hozzánk betérő vásárlóról vagy a velünk dolgozó kollégákról, a bizalom, a tisztelet és a megbecsülés a legfontosabb.
Édesapámtól az önállóságot, a felelősségvállalást és a vállalkozói szemléletet kaptam. Azt, hogy a döntéseknek következménye van, és eredményt csak kitartó, következetes munkával lehet elérni. Ha visszatekintek, rengeteget köszönhetek a szüleimnek. A szakmai és vezetői szemléletem is abból a két, egymást jól kiegészítő örökségből épült fel, amelyet tőlük kaptam.
Mi volt az első olyan élmény, amely valóban meghatározta a gondolkodását?
T. K.: Tizenhét éves voltam, amikor édesapám elküldött nyári munkára egy benzinkútra. Egy hónapon keresztül rendben tartottam a kutat, a mosót, a mellékhelyiségeket, árut pakoltam és ablakot mostam. A hónap végén, miután még a munkaruhám árát is levonták a fizetésemből, fele annyi pénzt vittem haza, mint amennyi addig a havi zsebpénzem volt. Ez az élmény mélyen megmaradt bennem. Ekkor hoztam meg az első igazán komoly döntésemet: elkezdtem kőkeményen tanulni és tudatosan készülni az egyetemre.
Ott tanultam meg azt is, hogy nincs jelentéktelen munka vagy pozíció. Mindenki a saját munkájával járul hozzá a közös eredményhez, ezért vezetőként ma is fontosnak tartom, hogy minden kollégánk érezze: a munkája számít.
Minden adott volt ahhoz, hogy átvegye a családi vállalkozást. Ön mégis más utat választott. Miért?
T. K.: Az egyetem után kívülről nézve szinte természetesnek tűnt, hogy átveszem a már sikeresen működő családi gyógyszertárat. Én mégis úgy éreztem, hogy először saját utamat szeretném járni.
Amikor gyógyszerészként egy multinacionális gyógyszercégnél orvoslátogatóként kezdtem el dolgozni, ezt a családban sokan nehezen értették: miért megyek el „porszívóügynöknek”, amikor átvehetném a családi vállalkozást? Ez a kétely inkább még erősebb bizonyítási vágyat ébresztett bennem. Tizenöt évet töltöttem a gyógyszeriparban, fokozatosan haladtam előre a ranglétrán, és különböző vezetői pozíciókban dolgoztam. Kiváló vezetőimtől tanultam meg rendszerekben gondolkodni, teljesítményt mérni, embereket vezetni és szervezeteket fejleszteni.
Mikor érezte úgy, hogy eljött az ideje a saját vállalkozásnak?
T. K.: Nem egyik napról a másikra történt. Volt egy vezető, akivel nagyon nehezen találtuk meg a közös hangot. Másfél évnyi stressz és folyamatos megfelelési kényszer után éreztem először, hogy eljött az ideje kilépni a gyógyszeriparból, és a saját utamat járni. Ez volt életem harmadik nagy döntése.
Az első gondolatom az volt, hogy megvásárolom a családi vállalkozás másik 50 százalékát. Erre nem volt lehetőség, de ezzel indult el a Tomcsányi Gyógyszertári csoport: a gyógyszeriparból spórolt pénzemből megvásároltam két gyógyszertárat, és amikor kiléptem a céges életből, már egyszerre vezettem a családi vállalkozást és az újonnan megszerzett gyógyszertárakat.
Könnyen ment a váltás a gyógyszeriparból a saját gyógyszertárak világába?
T. K.: Egyáltalán nem. Hamar beláttam, hogy a gyógyszeriparból hozott tudás gyakorlati gyógyszertári tapasztalat nélkül nem elég, ezért segítséget kellett kérnem. Nagyon sokat köszönhetünk a legjobb barátunknak, a testvérének és a családi vállalkozásban az üzlettársunknak. Az általuk hozott gyakorlati gyógyszertári tudás és az általam a gyógyszeriparból hozott vezetői szemlélet találkozásából született meg a Tomcsányi Gyógyszertári Csoport.
Mi volt a legfontosabb vezetői felismerése az első időszakban?
T. K.: Mindig őszintén el szoktam mondani, hogy én nem jártam végig a klasszikus gyógyszerészi szakmai életutat. Nem dolgoztam hosszú éveken át a gyógyszertárban, nem expediáltam, nem szereztem meg azt a mindennapi gyakorlati tapasztalatot, amelyet a legtöbb gyógyszerész a pályája során. Mire átvettem a családi vállalkozást, már gyógyszertárvezetőként és egy három gyógyszertárból álló csoport vezetőjeként dolgoztam.
A mai napig hiszek abban, hogy egy igazán jó vezető akkor tud hitelesen irányítani, ha maga is végigjárta a ranglétrát, és ismeri az egyes pozíciók munkáját.
Nekem erre nem volt kapacitásom. Ezért hamar felismertem, hogy a siker kulcsa nem az lesz, hogy mindenhez én értsek a legjobban, hanem hogy olyan emberekkel vegyem körül magam, akik a saját területükön sok esetben jobbak, mint én.
Mire a legbüszkébb az elmúlt hét évből?
T. K.: Büszkék vagyunk arra, hogy a cégcsoport ma már mintegy 3 milliárd forintos értéket képvisel, de számomra mindig fontosabb az, ami a számok mögött van: a kollégák, akik nap mint nap működtetik és fejlesztik a csoportot.
Különösen fontos számunkra, hogy közel 40 ezer vásárló választ minket. Jó visszajelzést jelentenek a szakmai megmérettetéseken elért eredményeink is: a Kedvenc Patikám országos versenyén mindig a legjobb három között végeztünk, és kétszer elnyertük az Év Kedvenc Patikája címet. Több mint 2000 Google-értékelés alapján jelenleg 4,83-as átlagnál tartunk. Nagy elismerés volt az Üzleti Etikai Díj is, mert olyan alapelveket ismer el – tisztesség, szakmai felelősségvállalás, tisztelet –, amelyek a mindennapi működésünket is meghatározzák. Büszkék vagyunk arra is, hogy CSR-tevékenységünk részeként évek óta egyre nagyobb mértékben támogatunk hátrányos helyzetű magyar családokat.
A gyors növekedés mellett hibák is voltak. Melyekből tanulta a legtöbbet?
T. K.: A hibás döntésekről legalább annyit érdemes beszélni, mint az eredményekről. Sok nehéz és hibás döntésem volt, de ezekből lettem az a vezető, aki ma vagyok. Az egyik legnagyobb hibám az volt, hogy túl sokáig tartottam pozícióban egy üzletileg erősnek tűnő, de a környezetére mérgező hatással bíró embert. Tudtam, hogy ez nem jó, mégsem léptem időben.
A szakmai teljesítmény nem írhatja felül a csapat egységét és azt, hogy a kollégák nyugodt, egymást támogató közösségben dolgozhassanak.
A gyors növekedés időszakában a hitelkitettséget és a külső kockázatokat sem mértem fel megfelelően. Vezetőként azonban nemcsak a cégekért, hanem a bennük dolgozó kollégákért is felelősséggel tartozom. Valamennyi gyógyszertár-vásárlásomat jó döntésnek tartom, egy kivételével. Ott az érzelmeim túlságosan befolyásolták a döntésemet, és utólag úgy látom, nem mérlegeltem kellő súllyal a kockázatokat. A befektetés végül túl nagy kitettséget jelentett a csoport számára. Ebből azt tanultam meg, hogy nem minden új lehetőséget kell megragadni csak azért, mert újabb növekedést jelent. Néha éppen az a jó vezetői döntés, ha felismerjük, hogy egy lehetőséget el kell engedni, mielőtt túl nagy terhet jelentene. Ma már sokkal tudatosabban figyelek a pénzügyi stabilitásra és a hosszú távon megalapozott növekedésre.
Milyen lehetőségeket lát a csoport előtt a következő hét évben?
T. K.: Rengeteg lehetőség előtt állunk. Első számú feladatom továbbra is a meglévő gyógyszertáraink fejlesztése, de a csoport bővítésében már nem kizárólag a gyógyszertárakban gondolkodom. A következő években a Tomcsányi Gyógyszertári Csoport fokozatosan több üzletágra épülő Tomcsányi Csoporttá alakul, miközben a gyógyszertári üzletág továbbra is a meghatározó pillére marad. A szépségszalon csatlakozása és kihasználatlan ingatlanjaink hasznosítása már konkrét projektek, a negyedik üzletág előkészítésén pedig már gőzerővel dolgozunk. Engem az új lehetőségek felismerése és a belőlük való építkezés hajt igazán. Ez az, ami üzletileg igazán boldoggá tesz.
Szeretné, hogy gyermekei vegyék át a csoportot?
T. K.: Természetesen minden vágyam az, hogy a gyermekeim – akár valamelyikük, akár mindegyikük – egyszer a gyógyszerészet és a csoport felé indulna. De ezt sem természetes jognak, sem elvárásnak nem tartom. A szüleim megadták nekem a szabadságot, hogy a saját utamat válasszam, és ugyanezt a szabadságot szeretném én is megadni a gyermekeimnek.
Ha valamelyikük egyszer a csoportban szeretne dolgozni, a végzettsége, kompetenciái és motivációja alapján közösen megtaláljuk számára azt a pozíciót, amely a leginkább illik hozzá. A ranglétrát azonban mindenkinek végig kell járnia. A csoport vezetésénél pedig nem az lesz a kérdés, hogy valaki Tomcsányi-e, hanem az, hogy ki a legalkalmasabb rá – legyen ő Tomcsányi vagy bárki más.
Azt szeretném átadni nekik, hogy törekedjenek a kiválóságra, ne elégedjenek meg az átlaggal, és minden nap próbálják egy kicsit jobban csinálni azt, amit előző nap csináltak. Ha ezt a gondolkodásmódot sikerül továbbadnom, akkor a legfontosabbat már átadtam.
The post A fejlődés megelőzi a növekedést – Tomcsányi Gyógyszertári Csoport ügyvezetőjével beszélgettünk appeared first on Forbes.hu.
