A történetek elgondolkoztatnak, a körülöttük kialakuló közösség megtart és segít. Ennek a közösségnek fejlesztettünk egy platformot, az elmúlt hónapokban több mint 33 ezren regisztráltak rá. Most szintet lépünk és sok minden változik.
Gyerekkoromban sokáig volt előfizetésünk valamilyen napilapra, hol erre, hol arra. Olyan magától értetődőnek tűnt nekem, mint később az, hogy van internet-előfizetésünk. Az újságot persze mindenkinek írták, de az, hogy nekünk jött, a mi postaládánkba dobták, nekem gyerekfejjel valahogy mégis személyessé tette.
Tizenhárom évvel ezelőtt sokan próbáltak meg lebeszélni róla, hogy egy nyomtatott laphoz csatlakozzak. Az akkor induló Forbesról azt gondoltam, az utolsó lehetőségem, hogy azt csináljam, ami miatt beleszerettem az újságírásba: a postaládába dobott lap, ami a miénk, ami nekünk jön.
Öten voltunk a szerkesztőségben, és egy jellegtelen irodát béreltünk Óbudán. Az érkezésem előtt egy hónappal a licenctulajdonos és az elődöm a saját kezével rakta össze az irodabútorokat. A lelkesedésen kívül semmi nem utalt arra, hogy valami különleges veszi kezdetét.
Ma már hetente közel félmillió embert érünk el. A nyomtatott kiadás mellett van egy online felületünk, évente több mint húsz eseményünk – köztük olyan is, ahol háromezer embert látunk már vendégül –, három podcastünk, öt hírlevelünk (ebből egy csak az előfizetőknek) és az a bizonyos lelkesedés. Nem tudhatjuk pontosan, de remélem, hogy ma már van több ezer olyan ember is, aki egy-egy, a Forbes valamelyik felületén olvasott vagy hallott mondat miatt hitte el, hogy többre képes.
Sok mondat vár még ránk, amit le kell írnunk abban a reményben, hogy esetleg megváltoztathatja valakinek az életét.
Ezért a Forbes most új szintre lép Magyarországon. Ez egyben egy csaknem hároméves folyamat vége is – amire mások talán csak annyit mondanának, hogy egy fejlesztési folyamat volt. Amikor az újságíróinknak arról beszélek, mi az elsődleges feladatunk, mindig azt mondom, nem az, hogy írjunk, hanem az, hogy gondolkodjunk. Éppen ezért volt izgalmas részt venni ebben a fejlesztési folyamatban, mert nagyon sokat gondolkodtunk közben, és használtuk azt, amit ez a század folyamatosan el akar pusztítani: a fantáziánkat.
Láttam magam előtt a közösséget, amit felépítettünk. Ez Magyarország legnagyobb teljesítményalapú közössége. Egy nyitott klub, ahol az inspiráció mellett mindennap segítünk abban, hogy magabiztos döntéseket hozhass, legyen szó a pénzügyeidről vagy arról, hogy hogyan építed tovább az életed. Mert a Forbes elsősorban mindig is emberekről szólt, akiknek cégük vagy teljesítményük van, akik érdekesek, akiknek a döntéseik elmeséléséből összeáll egy történet, ami megmozgatja a fantáziánkat, szembenézésre késztet vagy éppen inspirál minket. Vajon én is képes vagyok rá? Vajon nekem is ki kellene próbálnom, hogy a saját utamra lépek? Vajon abban a helyzetben mertem volna nemet mondani a főnökömnek én is? Vajon elég jó vagyok?
A történetek elgondolkoztatnak, a körülöttük kialakuló közösség megtart és segít. Ennek a közösségnek fejlesztettünk egy platformot, az elmúlt hónapokban több mint 33 ezren regisztráltak rá. A cél az volt, hogy az információ-szilánkokkal teleszórt közösségi oldalak helyett létrehozzunk egy olyan digitális teret, ahol te döntöd el, mi a fontos, és nem egy rejtélyes algoritmus.
Amikor tizenhárom éve elindultunk, azt mondtuk, hogy van felelősségünk a magyar üzleti élet és a magyar újságírás felé is. Az integritás, amivel a listáinkat és a tartalmainkat készítjük, oszlopa az egyiknek, a műhely, amit létrehoztunk, alapja a másiknak. Idővel ez a két misszió szép lassan összeért, sőt az üzleti élet mellett ma már mindenki iránt érzünk egyfajta felelősséget, aki készen áll rá, hogy tudatos építkezésbe kezdjen.
A missziónk egy ideje nem kevesebb, mint hogy jobb hellyé tegyük Magyarországot. Ezek azok a nagy szavak, amiket alap beállítódásunk miatt talán sokan félve mondunk ki. Bő egy évtized történetei azonban megtanították nekünk, hogy a nagy szavakra néha szükség van, talán épp ezek segítik elhitetni velünk, hogy több van bennünk.
Az elmúlt tizenhárom évben felépített világunk valamennyi tartalmához és lehetőségéhez hozzáfér, aki a Forbes.hu-n újonnan kialakított előfizetési csomagjaink közül választ egyet.
Mert, hogy a szintlépés együtt jár azzal is, hogy az üzleti modellünket is megújítjuk: megyünk az olvasók után az offline térből az online térbe. A feladat egyszerre új és ismerős. Tizenhárom éve foglalkozunk előfizetőkkel, de ahhoz, hogy az újságírást folytatni tudjuk, ott is el kell tudnunk érni az olvasókat, ahol a legtöbb időt töltik: az online térben.
A Forbes.hu nagy része ezért szeptember 30-tól előfizetéses tartalmakat fog kínálni.
A hírszolgáltatásunk megmarad, a legfontosabb és legérdekesebb hírek egy helyen, kérdésekre felfűzve, tömören, de kontextussal együtt elérhetők lesznek továbbra is. A híreken túl a tartalmaink döntő többsége bekerül a fizetőfal mögé, így az októberben érkező, és az eddigiekhez képest kétszer olyan hosszú gazdaglista is.
Nemcsak a fogyasztási szokások változtak meg, de a piaci környezet is. Ahogy a szeptemberi lapszámunk intrójában írtam, az egyre inkább a digitális térbe átköltöző magyar nyelvű nyilvánosság talán még sohasem volt akkora veszélyben, mint most.
A tech platformok uralta online világban az algoritmusok eddig gátlástalanul használták fel a tartalmainkat, hogy a júzereket profilozzák, most pedig a mesterségesintelligencia-modellek betanítására habzsolják, hogy aztán a tartalomelőállítók hirdetőit levadásszák. A falat már csak azért is fel kell húznunk, hogy ne a saját magunk által előállított igényes és minőségi tartalmak okozzák a vesztünket.
Ha a ma történetei elvesznek, elveszik a nyelvünk, a kultúránk, a történelmünk egy része – nem lesz hova visszafordulni majd, hogy megértsük, mi történt a 2020-as évek Magyarországán. Egy jól működő közösség ugyanakkor kiutat jelenthet az ilyen jellegű csapdákból. Hiszünk benne, ezért vállalkoztunk rá, hogy átgondoljuk, milyen platformot építsünk azoknak, akik velünk tartanak a küldetésünkben. Akiknek a postaládájába küldjük a lapot, legyen szó online vagy valódi levélszekrényről.
Egy-egy előfizetés hozzátesz ahhoz, hogy folytassuk, amiben tizenhárom éve rendületlenül hiszünk: a jól megírt történetek közös alapot teremtenek, és hozzásegítenek minket egy jobb ország felépítéséhez és működtetéséhez. Hiszem, hogy aki mellénk áll, értékközösséget is választ, és – Jaksity György szavaival élve – mint „jó értelemben vett kapitalista”, azon vagyok, hogy olyan értéket hozzunk létre, ami tényleg jó befektetés.
Az, amit a Forbes létrehoz ma, elsősorban talán ügy, de nem tagadjuk el, hogy üzlet is. Üzlet abban az értelemben, hogy az előfizetésekkel járó bizalomért kőkeményen meg kell dolgoznunk.
A belső meggyőződésünk mellett ez az egyik garanciája, hogy az újságírást továbbra is a legmagasabb szakmai standardok és felelősségvállalás mellett kell végeznünk, és hogy minél több történetet tudjunk még arról mesélni, mit képes elindítani a puszta lelkesedés.
The post A Forbes új korszakba lép: 33 ezer ember már velünk – most új szintre lépünk appeared first on Forbes.hu.
