Amikor elveszítünk valakit, egy hozzánk közel álló szeretett személyt, az nemcsak lelkileg, de testileg is megviselhet bennünket. Ha pedig nem érezzük jól magunkat mentálisan és fizikálisan, akkor bizony az öregedés is jobban meglátszik rajtunk.
Egy nemrégiben napvilágot látott tanulmány szerint is ha elveszítünk valakit és gyászoljuk az illetőt, akkor azok a bizonyos öregedési folyamatok is felgyorsulhatnak. A tanulmány szerint azok a személyek, akik elveszítették valamely szerettüket, például a házastársukat, a szüleiket vagy a testvérüket, az idősebb biológiai kor jeleit mutatták, összehasonlítva azokkal a vizsgálati személyekkel, akik nem tapasztaltak ilyen veszteséget.
A biológiai öregedés magába foglalja a sejtek, a szervek és a szövetek működésének folyamatos csökkenését. A tudósok ezt a fajta öregedést epigenetikai órának nevezett DNS-markerek segítségével mérik, és összehasonlítják a vizsgált személy valódi életkorával, hogy megtapasztalják, lássák, hány különböző tényező okozza a korai öregedést.
A kutatók egy vizsgálatban nyomon követték a résztvevőkhöz közeli személyek halálozását, hogy megfigyeljék, hogyan és mi módon kapcsolódhatnak ezek a veszteségek a biológiai korukhoz. Azoknál az embereknél, akik az életük során 2 vagy több veszteséget szenvedtek el, idősebb biológiai kort mértek a tudósok, legalábbis az epigenetikai tesztek ezt mutatták.
A tudósok úgy vélik, hogy a szeretteink elveszítése akár egy egész életen át tartó egészségi problémákat okozhat. Természetesen csak abban az esetben, ha nem vagy nem jól történik meg a gyász feldolgozása.
A gyógyulási folyamatban azonban sok minden a segítségünkre lehet. Fontos, hogy alaposan kisírjuk magunkat. A könnyek ugyanis nagyon jól kifejezik a veszteség érzését és az ezzel járó fájdalmat. A sírás nem a gyengeség, sokkal inkább a gyógyulás jele.
A bánat gyakran étvágytalanságot, túlevést, álmatlanságot, energiahiányt és koncentrációs problémákat okozhat. Nagyon fontos, hogy a gyász időszakában is törekedjünk a kiegyensúlyozott étrendre, rendszeresen mozogjunk és emellett nagyon sokat pihenjünk és relaxáljunk is.
Fontos, hogy megtaláljuk a módját, hogy ne csak beszéljünk a veszteség érzéséről és az azt kísérő érzelmekről, hanem írjunk azokról, vagy fejezzük ki azokat a művészeten, költészeten vagy zenén keresztül.
Egy szeretett személy halála olyan érzéseket válthat ki, amelyekre talán nem is számítunk, ilyen lehet például a megbánás, a harag és a bűntudat. Lényeges, hogy felismerjük és megosszuk ezeket a nagyon is természetes érzéseket és hogy megtanuljuk elengedni a negatív érzelmeket.
Idővel a fájdalom mindenképpen csökkenni fog, valamint az értelem és a cél is visszatér az életünkbe. Legyünk megértőek magunkkal szemben, és adjunk magunknak elegendő időt a gyász feldolgozására.
