Seattle városa nem csupán a vadon és a tenger közötti találkozás, hanem az emberi leleményesség és gazdasági lehetőségek metszetében is fekszik. Az idén 174 éves város az Amazon és a Microsoft otthonaként is az aranyláz új, digitális korszakába lépett, ahol az arany már nem sárga, de még csak nem is fekete, viszont az már most látszik, hogy rengeteg lehetőséget és egyben problémát is hoz magával.
A szerencselovag, az italmérő és a vallásos precíz üzletember, Seattle alapítóatyái nem sok mindenben értettek egyet és ez bizony ma is látszódik, csak rá kell nézni a város térképére. Az Amazon, a Microsoft és a Starbucks hazája Amerika egyik leggazdagabb és legegyenlőtlenebb metropolisza. A történelem sok mindent meghatároz, de Seattle-ben látni mindent abból is, ami ma Amerikát sújtja.
Vasút a levegőben, emberek sehol
A seattle-i utazás volt az első nyugati partra tett látogatásom Amerikában, így nagyon izgatottan vártam az egészet. Egy közel 24 órás utazás után érkeztem meg Seattle-be, ahol a helyiek elmondása szerint az általános szeptember végi, október eleji időjárási viszonyokhoz képest szokatlanul napos idő fogadott. „Jellemzően október 1-én elkezd esni az eső, majd május végén abbahagyja” — jellemezte az időjárást az egyik helyi, akivel beszéltem. Így nem tudtam megélni azt a nyirkos, esős, spleen-érzést, ami a Nirvana-nak is ihletet adott. Bár nem is bántam.
A reptérről a helyi tram-train vitt be a belvárosba, ami Seattle egész térségét átszeli észak-déli irányban, így a reptértől egészen a legnagyobb Boeing-gyár közelében lévő külvárosig, Lynnwood-ig el lehet villamosozni. Az összeköttetés már csak azért is fontos, mert az üzemben több tízezren dolgoznak (amikor kint voltam még tartott a szeptember elején 40 százalékos béremelésért indított sztrájk).
A város tipikus amerikai metropolisz. Hatalmas a területi kiterjedése, a Seattle-öböl és a Washington-tó ölelésében fekvő városmag körülbelül 370 négyzetkilométer, ami nagyjából Budapest 70 százaléka, viszont minden elővárosával együtt már egy négymilliós központról beszélünk, aminek a teljes területe 16 ezer négyzetkilométer (és ebből majdnem 1200 négyzetkilométer vízfelszín). A teljes „metropolitan area” tehát akkora mint nálunk a déli országrész, Baranya, Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád megye együttvéve.
Az első este a hotelbe becsekkolva még jó ötletnek tűnt megnézni a város két nevezetességét, de 26 óra ébrenlét után érdemes lett volna azzal kalkulálni, hogy sorban is kell állni. Az 1962-es világkiállításra épített Space Needle a város ikonikus tornya, amit a belvárosból a szintén az expóra épített Monorail-lel lehet megközelíteni. Utóbbi a város felett vezető vasút. Nevét onnan kapta, hogy a szerelvény nyeregszerűen öleli körbe a magasban futó egyetlen sínt. Egyszerűen zseniális.
A monorail és a Space Needle kilátó Seattle-ben.
A popkultúra múzeuma és a monorail.
A Space Needle-ben ugyanakkor nem működött minden lift, így másfél órát vártam, míg feljutottam a kilátóba. Hazafelé az amerikai nagyvárosok centrumára jellemző probléma fogadott. Emberek sehol. A post-covid érában a belvárosok elnéptelenedtek, az amúgy is irodákkal és hotelekkel telített központban nemhogy lakók, de a home office miatt irodisták sem nagyon járnak. Hétvégén ez még inkább szembeötlő, ilyenkor szellemváros a központ.
Az üresen álló irodaházak, bezárt üzletek mellett a hajléktalan probléma is sújtja a belvárost, bár ok-okozati összefüggés is van a jelenségek között. Az utcákon rengeteg szerhasználó, láthatóan mentálisan beteg ember él, akik a helyiek számára egyszerűen csak a hétköznapok és az utcakép részévé váltak. Amerikában súlyos probléma a fentanil elterjedése, ez sok nagyváros mellett Seattle-ben is szemmel látható, mindez sokszor szürreális jelenetekhez vezet, ami elválaszthatatlan Amerika jelenétől. Az egyik nap egy látványos, telegraffitizett tűzfal előtt forgatott néhány tini táncvideókat a TikTok-ra, miközben mellettük beállt hajléktalanok ájuldoztak. A kamera őket nem vette.
Az Amazon városa
Három világcég határozza meg ma Seattle-t: Amazon, Microsoft, Starbucks. A Boeing is innen indult, de a központját később elköltöztették.
A belváros ingatlanjainak jelentős része, több mint 50 irodaépület, valamint számos beépítetlen telek az Amazon tulajdonában vagy bérleményében van. Nem csoda, hogy Andy Jassy, az Amazon új CEO-ja januártól kötelezően elrendelte a heti ötnapos bejárást a cég hetvenötezer seattle-i dolgozója számára. (Az ötlet amúgy nem aratott osztatlan sikert a belvárost külvárosi kényelemre és közbiztonságra cserélő, tehetős irodistáknál, szoftverfejlesztőknél.) A hivatalos narratíva az, hogy a cég a „világ legnagyobb startupjaként” akar működni, de minden bizonnyal nyomott a latba az Amazon mérlegében szereplő közel 4,5-5 milliárd dollár értékű kihasználatlan irodaépület is, ami zavarta a híresen eszközhatékony menedzsmentet.
Az Amazon központi irodájának egyik fontos kulturális öröksége egy rózsaszín elefántos neontábla a Hetedik sugárút és a Blanchard Street sarkán, ami egy helyi, 60 évig működő autómosó cégére volt. Évtizedeikig hozzátartozott a környékhez a tábla, amit az autómosó tulajdonosa ajándékozott a környéken egyre több irodát befoglaló Amazonnak, miután bezárta az üzletét. A sarok ma már az Amazon kampuszának része, a cég két éve – némi restaurálás után – állította ki újra a kultikus cégért.
A kultikus neontábla. A szerző felvétele.
Egyébként az Amazon zászlóshajó terméke, Amazon Prime zseniális. Kintlétem során felajánlotta számomra a rendszer, hogy egy hónapig vegyem igénybe a Prime-ot ingyen, és én így is tettem. Szürreális élmény, hogy este tízkor megrendelt könyveim reggel hétre a hotelszobám előtt voltak.
Ez a fajta azonnaliság nagyon addiktívvá tudja tenni az online impulzusvásárlást, amit itthon könnyen ki tudok védeni azzal, hogy meglátom a kiszállítási időket és a dopaminfröccs el is múlik.
Seattle vibe
A seattle-i életvitel sokkal nyugodtabb, mint amivel a keleti parton találkoztam. Míg New Yorkban mindig lehet mindent csinálni, addig Seattle-ben az üzletek a hétvégén már hétkor zárnak, és hétköznap is csak legfeljebb 9-ig vannak nyitva.
A tősgyökeres Seattle-ben élő emberek egytől-egyig lokálpatrióták, de nagyon befogadóak. Egyetlen kellemetlen megnyilvánulással sem találkoztam például az ún. implantokról, így nevezik azokat, akik valamelyik helyi nagy tech cégnek dolgoznak, és csak emiatt költöztek a városba.
Egy átlagos seattle-i imádja a természetet, túrázik, kerékpározik, hajókázik és a hétvégén valamelyik nagy helyi sportcsapat meccsén van. Nem túlzás, imádják a hajókat, tényleg szinte mindenkinek van egy vitorlása vagy legalább egy motorcsónakja. Az egyik napon volt lehetőségem kihajózni az egyik északabbra fekvő öbölbe pár kint megismert magyarral naplementét nézni, ami hatalmas élmény volt. Sikerült megörökíteni egy régi világítótornyot a háttérben Washington állam legmagasabb, 4392 méteres hegyével, a Rainier-heggyel (indián eredetű nevén Tahoma vagy Tacoma), ami egyben aktív vulkán is.
Világítótorony a háttérben a Rainier-heggyel.
A hegy nagyon fontos eleme a helyi kultúrának, például a Washingtoni Egyetem kampuszának tájolása is úgy került kialakításra, hogy a főtérről és az odavezető lankás parkból is tökéletesen rá lehet látni a Rainier-hegyre. (Tegyük is gyorsan rendbe: Seattle a fővárostól, Washington D.C.-től jó 3500 kilométerre, a nyugati part északi részén elterülő Washington állam legnagyobb városa, de nem a fővárosa, az ugyanis a jóval kisebb Olympia.)
A kiutált Starbuck-vezér
Ha már sportok, Seattle-ben jelenleg az alábbi fontos csapatok játszanak:
Seattle Seahawks, amerikai foci;
Seattle Mariners, baseball;
Seattle Kraken, hoki;
Seattle Sounders, az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő labdarúgás helyi csapata.
A felsorolásból látszik, hogy hiányzik egy koronaékszer a major ligák közül, ez pedig a kosárlabda. Seattle legendás franchise-a, a Supersonics 1967-ben indult és egészen 2008-ig volt a város meghatározó csapata. Miután meghiúsult a csapat új arénának építése, a Starbucks-résztulajdonos és akkor még CEO Howard Schultz vezette befektetői csoport eladta a csapatot, amit az új tulajdonos egy névváltoztatás után Oklahoma City-be költöztette (így jött létre a ma is aktív OKC Thunder). A csapat eladása miatt a helyiek a mai napig nem igazán szeretik a Starbucks-vezért, hogy szépen fogalmazzak.
Ha már itt voltam, megtekintettem az eredeti Starbucks-ot is, ami a Pike Market nevű, többszintes piactérrel szemben volt és eredetileg kávénagykerként funkcionált. A ma már globális óriás Starbucks ugyanis Seattle-ből indult 1971-ben. Nem volt kedvem egy órát sorban állni egy közepes kávéért, így egy fotó után továbbálltam. Egyébként a város kávékultúrája már régen meghaladta a Starbucks-hagyatékot, szerencsére rengeteg európai stílusú, újhullámos hely is van a városban. Ezek a kávézók viszont iszonyatosan drágák (tíz dollár egy nagy latte), mint minden más Seattle-ben.
Az eredeti, legelső Starbucks és a sor előtte. Fotó: Én.
Az Amazon-Microsoft-Starbucks triumvirátus, valamint számos kisebb, de jelentős helyi cég (pl. Costco, Expedia, Nordstrom, Alaska Airlines)
több százezer, jóval az átlag felett kereső alkalmazottja, valamint ezeknek a cégeknek a nagyjából hatezer milliárd dolláros értéke megérződik a helyi vásárlóerőn.
Az ezt a réteget célzó boltok, kávézók éttermek és egyéb szolgáltatások, valamint az ingatlanárak a hetedik legdrágább és társadalmilag az egyik legegyenlőtlenebb amerikai várossá teszik Seattle-t. Ráadásul itt is minden árra még utólag kerül rá a sales tax (az áfa amerikai furcsább kistestvére), ami miatt sosem lehet tudni pontosan mennyit fogunk fizetni, hacsak nem folyamatosan fejszámolunk.
Amerika egy város történetébe sűrítve
Seattle történelme is legalább annyira érdekes, mint a jelene. A város 1850-ben jött létre, így valószínű, hogy a Forbes magyar szerkesztőségének otthont adó belvárosi ház idősebb, mint Seattle. Nevét egy helyi indián törzsfőnökről kapta, aki egyfajta power broker volt a helyi őslakos és betelepült érdekcsoportok között.
A város fejlődésének 5 jelentős epizódja volt:
A korai fakitermelésre épülő időszak, az alapítástól nagyjából az 1890-es évekig.
A kanadai aranyláz, ami arányaiban a mai napig legnagyobb robbanást okozta Seattle lakosságában és gazdaságában. (A kanadai határ nagyon közel van.)
Az aranylázzal félig-meddig párhuzamosan indult a hajóépítés időszaka, ami az első világháború utánig tartott.
A repülőgépgyártás időszaka, amit a Boeing fémjelzett. A céget ugyanis az első világháború alatt Seattle-ben alapították, bár a cég központja később Chicagóba, majd Washington D.C.-be költözött, a gyár továbbra is jelentős munkaadó a környéken.
A technológiai óriásvállalatok okozta felfutás, ami 1979-ben kezdődött először a Microsofttal, majd folytatódott az Amazonnal, és mára már egy globálisan számottevő tech ökoszisztéma van a városban startupokkal, egyetemekkel, kockázatitőke befektetőkkel.
Az Amazon szívében néztünk bele a teljes őrületbe, amit az AI magával hoz
Ezek közül a legérdekesebb időszak számomra az első 50-70 év, ami talán jól leírja a helyiek ma mentalitását is. A Nike-vezér Phil Knight – tősgyökeres oregoni lokálpatrióta – életrajzi könyvében volt egy jó mondás azokról, akik a történelmi Oregon-térségbe (a mai Oregon és Washington államok területe) vezető, cseppet sem veszélytelen úton, vagyis az Oregon Trail-en átkeltek a nyugati partra.
„A gyávák meg sem próbálták, a gyengék elhullottak az úton – így maradtunk mi.”
A város alapítói nem mindennapi figurák voltak Az eredeti telepesek vezetője, Arthur Denny egy vallásos, precíz üzletember volt, kereskedelemmel foglalkozott a városban. Hozzá csatlakozott Doc Maynard, a vadnyugati szerencsehajhász üzletember archetípusa, aki több befuccsolt vállalkozása és felhalmozott tetemes tartozás után állt tovább az ohiói Clevelandből nyugatra. Ő üzemeltette a város számtalan bűnbarlangját és (félig) legális italmérőit, valamint bordélyházait. A harmadik meghatározó arc Henry Yesler volt, aki Seattle leggazdagabb embere volt a saját korában, számára a fakitermelés hozta meg a mesés vagyon.
Ez a három ember szinte semmiben nem értett egyet, és ez Seattle történelmi belvárosának városképén is meglátszik.
A klasszikus amerikai rácsvonalas elrendezés jellemző Seattle-re is, azonban az alapító atyák nem tudtak megegyezni annak egységesítésében, valamint a topográfiai viszonyok is nehezítették a dolgokat, így mindenki a saját maga által birtokolt parcellákon legjobb belátása szerint alakította ki az úthálózatot. A végeredmény nem lett túl harmonikus:
Seattle történelmi városmagja. Forrás: Wikipedia.
A másik fontos korai probléma a város életében az volt, hogy a történelmi belváros, a mai Pioneer Square környéke nagyon alacsonyan feküdt, és dagálykor a víz kimosott mindent a fából készült tákolmányokból, valamint az utcákat járhatatlan dagonyává változtatta. Mindemellett a város magasabban fekvő dombjai olyan meredekek voltak, hogy nem lehetett rajtuk érdemben úthálózatot kialakítani.
Itt jön képbe egy másik, a város túlélőképességét jól szemléltető történet: az eredeti, mélyen fekvő városrész 1889-ben egy tűzvészben leégett, amit a lakosok igazából nem is akartak megakadályozni, mondhatni pont kapóra jött. Ekkor már előkészítés alatt volt egy terv arra, hogy hogyan emelik meg a Pioneer Square földszinti magasságát úgy, hogy közben megoldást találnak a túl meredek dombokra is: a domboldalakat évekig nagynyomású vízsugárral bomlasztották, a víz által elbontott hordalékot pedig a Pioneer Square területén épített 3,6 méter magas támfalak közé terelték, megemelve az utcák szintjeit.
Bontási munkálatok Seattle-ben a XIX és a XX. század fordulóján.
Igen ám, de a tűzvész után gyorsan elindult a környék revitalizálódása, főleg az üzletek épültek újra, immár téglából. Viszont az építkezések még az eredeti utcaszinten kezdődtek, így kialakult egy furcsa helyzet. Az visszaépült üzletek bejárata és utcafrontja, valamint a járdák 3,6 méterrel az új utcaszint alatt voltak. Néhány hónap létrával az úttesten átkelés és pár haláleset után a városvezetés úgy döntött, hogy lezárja az épületek és az utcaszint közötti rést, megemelve a járdák szintjét is. Így technikailag az épületek első emelete lett az új földszint és az eddigi földszint egy furcsa alagsori képződménnyé változott, ami előtt futnak tovább a járdák, sokszor alagútrendszereket formálva.
A város döntése alapján ezek az új, föld alatti terek az eredeti épülettulajdonosoké lettek, akik többnyire bizony Doc Maynard-féle üzletemberek voltak, így igen gyorsan és igen sok ópiumbarlang, illegális italmérő és bordélyház jött létre.
Az eredeti utcafront, immár a föld alatt.
Ezt követően a város vezetését egy konzervatív koalíció vette át, akik fel akarták számolni a Pioneer Square környékén és alatt működő különféle lebujokat. Ettől az ötlettől gyorsan elpártoltak, amikor kiszámolták, hogy a város akkori költségvetésének nagyjából 70 százaléka jön az innen származó különböző engedélyekből, adókból és felajánlásokból.
Aranyláz akkor és most
Az 1897-ben kitörő kanadai – vagy a klondike-i – aranyláz idején, a város egyik vezetője zseniális marketing húzással úgy pozicionálta Seattle-t, mint a „szerencse kapuja”. Az üzenet egyszerű volt: akik Seattle-ön át mentek Kanadába a Yukon-terület felé, azokra biztos szerencse várt.
Természetesen ennek nem volt semmi valóságalapja, de az aranyásók jelentős része hitt a különféle babonákban és útba ejtették a várost, és ha már itt voltak, költöttek is a különböző süllyesztőkben.
Egy idő után a kanadai kormány megelégelte, hogy aranyásók tömegei halnak meg minden évben a zord időjárási körülményeknek köszönhetően, így kikötötték, hogy milyen felszereléssel és ellátmánnyal lehet belépni az országba aranyásási céllal. Ez a minimum követelmény akkoriban 140 dollárba került, ami mai áron 3800 dollárnak felel meg, valamint nagyjából egy tonnát tett ki. Innentől a Seattle-ben a kereskedők „csákányt árultak, amikor mindenki aranyat keresett”: előre összekészített dobozokban várta a kalandorokat az előírt ellátmány és felszerelés. És ez bizony hatalmas lökést adott a helyi gazdaságnak.
Bő 100 évvel később az Nvidia-vezér hivatkozott így saját cégére, „csákányt árulunk aranyláz idején”, hiszen a cég által fejlesztett chipeken futnak az AI algoritmusok. Ma, a „technológiai aranyásás” idejében a helyi vállalatok szintén próbálnak csákányt árulni, mind az Amazon Web Services, mind a Microsoft felült az AI-vonatra.
The post A legendás Starbucks vezért kiutálta a saját városa, ami most a modernkori aranyásókra épít appeared first on Forbes.hu.
