A Palantir közzétette vezérigazgatója, Alex Karp programadó könyvének 22 pontos kivonatát. A lista kirohanás a Szilícium-völgy ellen, iránymutatás a nyugati világ számára – és egy olyan ideológiai alapvetés, amelyből a vállalat üzletileg is profitálhat. Az írás nem csak tabukat feszeget, de pontos látlelete annak, milyen átalakulás közepén van Amerika.
Nem túlzás, a Palantir Technologies talán az egyik legmegosztóbb és mégis a leggyorsabban növekvő adat- és AI-cégek egyike a világon: egyszerre ünneplik mint a nyugati biztonság egyik kulcsszereplőjét, és kritizálják a túlzott állami megfigyelés infrastruktúrájának kiépítőjeként is.
A cég képes az óriási, különböző forrásokból származó adathalmazok összekapcsolására és értelmezésére, ezáltal segíti a különböző döntéshozatali folyamatokat. Gotham nevű eszközüket direkt az állami szereplőknek fejlesztették, az egyik legfontosabb partnerük az amerikai kormány, egészen pontosan a CIA, az NSA, az FBI és a védelmi tárca. A társaság, melynek egyik alapítója a milliárdos Peter Thiel, a kezdetektől dolgozott a CIA-nak, de például az ukrán erőknek is segít a fronton az adatok integrálásában és célpontok elemzésében.
A cég a hétvégén publikált egy rövid, 22 pontos összefoglalót Alex Karp könyvéből, amely gyorsan végigsöpört a tech- és befektetői körökön. A „The Technological Republic” nem egyszerűen egy könyv, hanem egy világkép: arról szól, hogyan látja a nyugati társadalmak jövőjét egy olyan cég vezetője, amelynek bevételei nagyrészt kormányzati és védelmi megrendelésekből érkeznek egy változó világrend kellős közepén.
Karp állításai nem újak, de most először jelennek meg ennyire sűrített, programadó formában. A központi üzenet egyszerű: a technológiai ipar – különösen a Szilícium-völgy – nem tett eleget a nemzetbiztonságért. Ez szerinte nemcsak stratégiai, hanem morális kudarc is.
A manifesztó egyik legerősebb állítása, hogy a soft power, a „puha hatalom” korszaka véget ér: a 21. században a valódi erőt a szoftverek adják majd. Ez nemcsak geopolitikai, hanem iparági állítás is – egyben indoklása is annak, miért kell a techcégeknek szorosabban együttműködniük az állammal és a hadsereggel.
A lista egyik legvitatottabb pontja a sorkatonaság visszahozásának felvetése.
Karp szerint az Egyesült Államoknak csak olyan háborút szabadna vállalnia, amelynek terheit az egész társadalom viseli – nem csak az önként jelentkezők.
A dokumentum egyszerre kritizálja a modern politikai kultúrát, a Szilícium-völgy fogyasztói fókuszát és a nyugati társadalmak önképét. Karp szerint a technológiai elitnek nem újabb alkalmazásokat kellene építenie, hanem a „valódi problémákra” – biztonságra, bűnözésre, geopolitikára – kellene megoldásokat adnia.
A reakciók ennek megfelelően megosztottak. Egyesek világos, bátor iránymutatást látnak benne, mások viszont arra figyelmeztetnek: ez nem elmélet, hanem egy olyan cég ideológiája, amely közvetlenül érdekelt abban, hogy a világ ebbe az irányba mozduljon.
Bármennyire is meglepő, Karp ideológiája sok ponton vethető össze a kínai államkapitalista logikával. A Forbes Deal podcastjében Tilesch György AI stratéga beszélt arról nemrég, hogy Kína legyőzése olyan erős ideológiai alap az amerikai adminisztrációban, ami már megkívánja azt is, hogy a verseny felvétele érdekében, Amerika egyre inkább úgy működjön, mint Kína – hogy az ellenséggel felvegyék a harcot, egyre inkább az ellenséggé kell válni. Karp gondolatai közül sok illeszthető ebbe a mintába.
Alex Karp 22 pontja
1. „A Szilícium-völgy erkölcsi értelemben tartozik annak az országnak, amely lehetővé tette felemelkedését. A mérnöki elitnek aktív kötelessége részt venni a nemzet védelmében.
2. „Lázadnunk kell az alkalmazások zsarnoksága ellen. Vajon az iPhone a civilizációnk egyik legnagyobb – ha nem egyenesen a legjobb – alkotása? Ez az eszköz alapjaiban változtatta meg az életünket, de ma már az is lehet, hogy korlátozza és beszűkíti azt, amit egyáltalán lehetségesnek gondolunk.
3. „Az ingyenes e-mail nem elég. Egy kultúra vagy civilizáció – és különösen annak vezető elitje – hanyatlása csak akkor nyerhet bocsánatot, ha az adott kultúra képes gazdasági növekedést és biztonságot biztosítani a társadalom számára.”
Karp itt valójában a Szilícium-völgy üzleti modelljét és prioritásait támadja. Az „ingyenes e-mail” a Big Tech első korszakának szimbóluma: olyan fogyasztói szolgáltatásoké, amelyek hatalmas felhasználói bázist építettek, de szerinte nem feltétlenül járultak hozzá közvetlenül a gazdaság produktivitásához vagy a nemzetbiztonsághoz.
Karp kritikájának lényege, hogy szerinte
egy elit – legyen az politikai vagy technológiai – nem azért kap társadalmi felhatalmazást, mert innovatív vagy látványos termékeket hoz létre, hanem mert képes stabilitást és jólétet biztosítani.
Ha ezt nem teljesíti, akkor a „kulturális hanyatlás” nem legitimálható pusztán azzal, hogy közben kényelmi szolgáltatásokat fejlesztett.
4. „A soft power korlátai nyilvánvalóvá váltak. A szabad és demokratikus társadalmak fennmaradása és sikeressége többet kíván puszta erkölcsi érvelésnél. Kemény hatalomra van szükség – és a 21. században ez a kemény hatalom szoftverekre fog épülni.”
5. „A kérdés nem az, hogy készülnek-e AI-fegyverek, hanem az, hogy ki készíti őket és milyen célból. Ellenfeleink nem fognak megállni, hogy teátrális vitákba bocsátkozzanak a katonai és nemzetbiztonsági szempontból kritikus technológiák fejlesztésének érdemeiről. Egyszerűen továbblépnek és megvalósítják azokat.”
6. „A katonaság legyen általános kötelezettség.
Komolyan el kellene gondolkodnunk társadalomként azon, hogy eltávolodjunk a teljesen önkéntes hadsereg modelljétől, és csak akkor vívjunk meg egy következő háborút, ha annak kockázatát és költségeit mindenki közösen viseli.”
7. „Ha egy amerikai tengerészgyalogos jobb fegyvert kér, meg kell építenünk – és ugyanez igaz a az ehhez szükséges szoftverekre is. Országként képesnek kell lennünk arra, hogy folytassuk a vitát a külföldi katonai beavatkozások helyességéről, miközben rendíthetetlenül támogatjuk azokat, akiket mi küldtünk veszélyes helyzetbe.”
8. „A közszolgák nem kell, hogy a „papjaink” legyenek. Bármely vállalat, amely úgy fizetné az alkalmazottait, ahogyan a szövetségi kormány fizeti a közszolgákat, nehezen maradna életben.
Több türelmet kell tanúsítanunk a közélet szereplői iránt.”
9. „Sokkal több megértést és méltányosságot kellene tanúsítanunk azok iránt, akik vállalják a közszereplést.
A megbocsátás minden terének felszámolása – vagyis annak a tűrésnek az elvetése, amely az emberi lélek összetettségét és ellentmondásosságát elfogadja – végül olyan vezetői garnitúrát hagyhat ránk, amelyet később megbánunk.”
10. „A modern politika pszichologizálása félrevisz bennünket. Azok, akik a politikai térben keresnek lelki táplálékot és identitást, és túlságosan arra építenek, hogy belső világuk kifejeződésre talál olyan embereken keresztül, akikkel talán soha nem is találkoznak, végül csalódni fognak.”
11. „Társadalmunk túlságosan is hajlamos siettetni ellenfelei bukását, és gyakran kifejezetten örömét leli benne. Egy ellenfél legyőzése nem ünneplésre, hanem megállásra és elgondolkodásra ad okot.”
12. „Az atomkorszak véget ér, belépünk az AI-alapú elrettentés korszakába.„
13. „A világtörténelemben egyetlen ország sem mozdította elő a progresszív értékeket annyira, mint az Egyesült Államok, de az USA messze nem tökéletes. Könnyű megfeledkezni arról, hogy ebben az országban mennyivel több lehetőség nyílik azok számára, akik nem örökölt elitből származnak, mint a világ bármely más országában.”
14. „Az amerikai hatalom tette lehetővé ezt a rendkívül hosszú békeidőszakot. Túl sokan feledkeztek meg róla – vagy természetesnek veszik –, hogy közel egy évszázadon át a világban a béke valamilyen formája uralkodott anélkül, hogy nagyhatalmak között katonai konfliktus tört volna ki. Legalább három generáció – emberek milliárdjai, valamint gyermekeik és már unokáik – soha nem tapasztalt meg világháborút.”
15. „A Németország és Japán a második világháború utáni „megszelídítését” vissza kell fordítani. Németország »fogatlanná tétele« a háború utáni túlzott reakció volt, amelynek árát Európa ma súlyosan megfizeti. A japán pacifizmushoz való hasonló, erősen teátrális ragaszkodás pedig – ha fennmarad – szintén az erőviszonyok átrendeződésével fenyeget Ázsiában.”
16. „Elismeréssel kellene tekintenünk azokra, akik ott próbálnak építkezni, ahol a piac kudarcot vallott. A kultúra szinte gúnyosan reagál Elon Musk »nagy narratívák« iránti érdeklődésére, mintha a milliárdosoknak egyszerűen a saját gazdagodásuk területén kellene maradniuk. Mindenfajta kíváncsiság vagy őszinte érdeklődés az iránt, amit létrehozott, lényegében elutasításra talál, vagy legfeljebb egy alig leplezett megvetés mögül bukkan elő.”
17. „A Szilícium-völgynek szerepet kell vállalnia az erőszakos bűnözés kezelésében. Az Egyesült Államokban sok politikus lényegében vállat vont a kérdés láttán, feladva minden komoly erőfeszítést a probléma kezelésére, és nem vállalva semmilyen kockázatot sem a választóik, sem a támogatóik felé olyan megoldások és projektek kidolgozásában, amelyeknek pedig kétségbeesett kísérletnek kellene lenniük életek megmentésére.”
Nem nehéz észrevenni, ebben a Palantirnak komoly üzleti érdeke is van, nem meglepetés, hogy Karp lobbizik a szemléletváltásért (rajtuk kívül is akad jelentkező, aki 80 ezer kamerával és drónokkal érné el a bűnözésmentes USA-t).
18. „A közszereplők magánéletének kíméletlen feltárása túl sok tehetséget riaszt el a közszolgálattól.
A nyilvános tér – és azok a sekélyes, kicsinyes támadások, amelyek azokat érik, akik mernek mást is tenni, mint pusztán a saját gazdagodásukkal foglalkozni – annyira könyörtelenné vált, hogy a köztársaság végül jelentős számban marad hatástalan, üres szereplőkkel, akiknek ambícióját talán még el is néznénk, ha valódi meggyőződés vagy értékrend húzódna meg mögötte.”
19. „A közéletben – sokszor észrevétlenül – bátorított túlzott óvatosság romboló hatású. Azok, akik semmi hibásat nem mondanak, gyakran semmi érdemlegeset sem mondanak.”
20. „A bizonyos körökben tapasztalható, vallási meggyőződéssel szembeni széles körű intolerancia ellen fel kell lépni.
Az elit vallással szembeni intoleranciája talán az egyik legbeszédesebb jele annak, hogy politikai projektje valójában kevésbé nyitott szellemi mozgalom, mint ahogyan azt a benne dolgozók állítják.”
21. „Egyes kultúrák alapvető jelentőségű előrelépéseket hoztak létre, míg mások továbbra is diszfunkcionálisak és visszahúzóak. Ma minden kultúrát egyenlőnek tekintenek. A kritika és az értékítélet tilos. Ez az új dogma azonban elfedi azt a tényt, hogy bizonyos kultúrák – sőt szubkultúrák – rendkívüli teljesítményeket hoztak létre. Mások viszont középszerűnek bizonyultak, vagy ennél is rosszabbak: visszahúzóak és károsak.”
22. „Ellen kell állnunk az üres, tartalom nélküli pluralizmus könnyű csábításának. Az Egyesült Államokban – és tágabban a Nyugaton – az elmúlt fél évszázadban az inkluzivitás, a bevonás jegyében tudatosan kerültük a nemzeti kultúrák meghatározását. Bevonódás – pontosan mibe is?”
Karp itt a nyugati társadalmak egyik alapfeszültségére mutat rá: az inkluzivitás és az identitás közötti ellentmondásra. Az érvelése szerint a Nyugat annyira igyekezett nyitott és befogadó lenni, hogy közben elmosódtak azok az értékek és normák, amelyekhez valójában „be kellene illeszkedni”.
A kulcskérdés nála nem az, hogy legyen-e inklúzió, hanem az, hogy mi az a közös keret, amihez csatlakozni lehet. Ha ez nincs világosan meghatározva, akkor a pluralizmus szerinte üressé válik – egyfajta identitás nélküli befogadás lesz, ami hosszabb távon gyengítheti a társadalmi kohéziót.
Ez jól illeszkedik a teljes manifesztó logikájába: Karp következetesen azt állítja, hogy a Nyugat túl sokszor mondott le saját önmeghatározásáról – miközben geopolitikai versenyben áll más, erősebben definiált rendszerekkel.
Az ideológiai iránymutatásnak sem utolsó iromány még akkor is nagyon izgalmas, ha tudjuk, az általa elképzelt világban a Palantir erősen beágyazott szereplőként tudna még nagyobbra nőni. A geopolitikai feszültséggé szélesedő kereskedelmi háború korában az egyik legizgalmasabb talán az, ahogy az amerikai állam képét egyre inkább közel viszi a nagy rivális Kínáéhoz. A Szilícium-völgy tech vezérei közül talán Karp az első, aki ennyire koherensen és erősen foglal állást emellett a nemzetbiztonságra hivatkozva.
The post A soft powernek lőttek, kell a sorkatonaság, az atomkorszaknak vége. Az egyik legmegosztóbb AI-cég vezetője kiadta 22 pontos manifesztóját arról, milyen világ jön appeared first on Forbes.hu.
