A tervezett vagyonadó egyik legösszetettebb kérdése lehet a nem tőzsdei vállalkozásokban meglévő tulajdonrészek értékének meghatározása. Egy vállalat értékét ugyanis nem kizárólag a mérlegben szereplő eszközök adják: legalább ilyen fontos tényező a jövőbeni eredménytermelő képesség is. A nemzetközi gyakorlatban alkalmazott úgynevezett svájci modell éppen ezt a kettősséget próbálja kezelni, ugyanakkor alkalmazása számos szakmai kérdést vet fel.
A szerző a Niveus számviteli és adótanácsadó cég tranzakciósüzletág-menedzsere.
A vagyonadó bevezetésének részletszabályai jelenleg kidolgozás alatt állnak, azonban az már ismert, hogy az érintett vagyonelemek között a nem tőzsdei vállalkozásokban fennálló részesedések is szerepelhetnek. Ezek értékének meghatározása különösen összetett feladat, hiszen egy magánvállalkozásnak nincs napi szinten meghatározott piaci ára, mint egy tőzsdei részvénynek.
A szabályozás egyik kulcskérdése ezért az lesz, hogy milyen értékelési elvek alapján állapítják meg a vállalkozások értékét.
Erről szól még a cikk
- A svájci modell alapjai
- Az eszközalapú értékelés nehézségei
- Az eredményalapú értékelés korlátai
- Az egységes értékelés hatása a vagyonadó alapjára
A svájci modell alapjai
A svájci modell a vállalkozások értékét két különböző megközelítés kombinációjával határozza meg.
- Egyrészt figyelembe veszi a társaság nettó eszközértékét, amely lényegében a korrigált saját tőke piaci értéke.
- Másrészt számol a vállalkozás jövedelemtermelő képességével is, vagyis azzal, hogy a cég milyen eredményt képes előállítani.
A vállalatértékelési gyakorlatban jellemzően a jövedelemtermelő képesség kap nagyobb hangsúlyt, hiszen egy vállalkozás értékét elsősorban az határozza meg, hogy milyen eredményeket képes elérni. Ugyanakkor az eszközök értékét sem lehet figyelmen kívül hagyni.
Jól érzékelteti ezt két eltérő profilú vállalkozás példája. Egy tanácsadó vagy más szolgáltató cég akár néhány laptop és egy bérelt iroda segítségével is jelentős profitot termelhet. Egy termelő vállalat ezzel szemben akár milliárdos eszközállománnyal is rendelkezhet, miközben eredményessége alacsonyabb lehet. Ugyanakkor a termelő vállalat eszközei önmagukban is jelentős értéket képviselhetnek.
A svájci modell ezt a két szempontot egyesíti: az eredményalapú értéket kétharmados, míg a nettó eszközértéket egyharmados súllyal veszi figyelembe.
A kérdés ezért az, hogy az egyes elemek meghatározása mennyire egységesíthető, és hogyan lehet a módszert úgy alkalmazni, hogy az megfelelően tükrözze a vállalkozások tényleges értékét.
Az eszközalapú értékelés nehézségei
Az eszközalapú értékelés során nem elegendő kizárólag a mérlegben szereplő könyv szerinti értékekből kiindulni, mivel azok sok esetben eltérnek az eszközök tényleges piaci értékétől.
Egy vállalkozás például egy gépjárművet vagy berendezést néhány év alatt teljesen leírhat a könyveiben, miközben az adott eszköz a másodlagos piacon még jelentős értéket képviselhet. Emiatt az eszközöket át kell értékelni, és a nettó eszközértéket a piaci értéken meghatározott eszközállomány és a kötelezettségek különbségeként kell kiszámítani.
A gyakorlatban azonban ez sem mindig egyszerű feladat. Egyes eszközök esetében nincs egyértelmű piaci ár, az értékek a kereslet és kínálat változásával folyamatosan módosulhatnak. Ilyen esetekben összehasonlító adatok vagy egyéb becslési módszerek segítségével lehet meghatározni az értéket, amelyek alkalmazása eszközönként eltérő lehet.
Külön kérdést jelenthetnek a társaságok tulajdonában lévő más vállalkozásokban fennálló részesedések is. Ezek könyv szerinti értéke és tényleges piaci értéke között jelentős eltérés lehet, miközben az átértékelésük önmagában is újabb értékelési kérdéseket vet fel.
Ez különösen fontos lehet holdingtársaságok vagy bizalmi vagyonkezelési struktúrák esetében, ahol a társaság értékét jellemzően nem az aktuális eredménytermelő képesség, hanem a tulajdonolt vagyonelemek értéke határozza meg.
Az eredményalapú értékelés korlátai
A vállalkozások értékének meghatározására alkalmazott másik megközelítés a jövedelemtermelő képesség alapján számított érték.
Mivel a jövőbeni teljesítmény nehezen standardizálható, a svájci modell a hosszú távú üzleti tervek helyett jellemzően a korábbi évek eredményeit veszi alapul. Az elmúlt két-három lezárt üzleti év nettó eredménye alapján számít egy átlagos eredménymutatót, amelyet egy meghatározott tőkésítési ráta segítségével alakít át vállalatértékké.
A módszer egyik legérzékenyebb pontja éppen a tőkésítési ráta meghatározása. Ennek ugyanis tükröznie kellene az adott vállalkozás kockázatait, például az iparági környezetet, a cégméretből fakadó kockázatokat vagy a likviditási tényezőket.
Egy egységesen alkalmazott ráta azonban szükségszerűen leegyszerűsíti ezeket a különbségeket. Már kisebb eltérés a tőkésítési ráta értékében is jelentős különbséget okozhat egy vállalkozás számított értékében.
További kérdés az eredmény normalizálása is. A vállalkozások eredményéből ugyanis ki kell szűrni azokat a bevételeket és költségeket, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a működéshez. Ugyanakkor annak meghatározása, hogy mely tételek tekinthetők egyszerinek vagy nem működéshez kapcsolódónak, iparágonként eltérő megítélést igényelhet.
Az egységes értékelés hatása a vagyonadó alapjára
A vagyonadó szempontjából ezért meghatározó kérdés lesz, hogy a szabályozás milyen értékelési kereteket határoz meg a különböző vagyonelemek esetében.
Egy egységesített módszer előnye a kiszámíthatóság lehet, ugyanakkor nem képes minden vállalkozás egyedi sajátosságait teljes mértékben figyelembe venni. Ha például a nettó eszközérték meghatározása kizárólag könyv szerinti értékeken alapulna, az jelentősen eltérhetne a tényleges piaci értéktől. Az eredményalapú értékelés esetében pedig az egységes paraméterek alkalmazása okozhat eltéréseket azoknál a vállalkozásoknál, amelyek kockázati profilja eltér az átlagtól.
A svájci modell ezért fontos kiindulópont lehet a vállalkozások értékének meghatározásánál, ugyanakkor alkalmazása során számos olyan szakmai döntést kell meghozni, amely végső soron a megállapított vagyonértékre és így a tényleges adóteherre is hatással lehet.
Németh Balázs
tranzakciósüzletág-menedzser, Niveus
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
The post A svájci modell és a vagyonadó dilemmája: mennyit ér valójában egy vállalkozás? appeared first on Forbes.hu.
