Fazekas Bálintnak, a magyar Euronics mögötti családi vállalkozás 32 éves tulajdonos-ügyvezetőjének már nem azt kell bebizonyítania, hogy tényleg kiérdemelte-e apja után a székét. Sokkal inkább azt, hogy tudja-e a kiutat cége és minden hazai kereskedő számára a Távol-Kelet szorításában vergődő piacon. A szeptemberi Forbes magazin címlapján a magyar, aki szembeszáll a Temuval.
Új Forbes-lista!
Közel ötbillió forintot ér a top 40 családi cég, több mint a negyedét egyetlen szereplő hozta össze – megjelent a Forbes 2026-os családi listája, ide kattintva tudod böngészni!
2017, London. Fazekas Bálint és édesapja, Zsolt vacsoráznak. Bálint már több éve távol van, tanulmányai miatt megjárta New Yorkot, Amszterdamot, San Franciscót is. Még mindig csak huszonhárom. Zsolt a rendszerváltáskor alapított családi cégükről, a Vöröskő Kft.-ről beszél – a Forbes szerint 2026-ban a 37. legnagyobb magyar családi vállalkozás. Arra kéri fiát, térjen haza segíteni a nehéz időket élő „első gyereket”. A döntésre huszonnégy órát ad.
A vacsorát álmatlan éjszaka követi, Bálint megdöbbent, de megtisztelve érzi magát. Nem az a kérdés benne, amit elsőre gondolnánk. Hiába van ezekben a hetekben éppen egy nagy amerikai tech cég interjúfolyamatának közepén, biztos az igenben.
Csakhogy nagyon nem mindegy, milyen feltételek mentén mondja ki.
Egyszerre volt kötelesség és felelősség hazatérni, reflektál kilenc év és ezernyolcszáz kilométer távolságból. Üllőn, az Euronics robotizált raktárkomplexumának emeleti irodájában ülünk, hatalmas polcokra nyílik a panoráma. Kellemes huszonhat fok van, pár napja hagytuk magunk mögött az energiaválság eddigi legkritikusabb óráit.
Bálint már mint vezérigazgató sorolja, hogy szinte mindegyik irodájukat napelem látja el, és boltjaikban is megtették a szükséges lépéseket, kikapcsolták TV-falaikat, használaton kívüli eszközeiket. „Nehéz kérdés, hogy a cégek kommunikációja túlfűtött PR vagy valódi példamutatás, nekem ez még nem annyira tiszta – mondja. – Mi sokszor inkább a háttérben csináljuk meg a dolgokat, mint hogy beszéljünk róluk.”
Kimaradt jelenetek a Forbes Checkoutban!
Szakmázás, trendek, jóslatok – minden, ami nem fért bele a 15 oldalas címlapsztoriba. Iratkozz fel e-kereskedelmi hírlevelünkre, a Forbes Checkoutra, ahol szeptemberben további exkluzív részleteket osztunk meg a Fazekas Bálinttal készült interjúnkból. A hírlevél keddenként érkezik.
Elegáns, tengerkék öltönyét fehér pólóval és sárga-kék sneakerrel lazítja fel. Sokat mosolyog, de nem túl közvetlen. A legnehezebb kérdések közben is ügyel rá, hogy legyen a poharunkban víz. Minden dolgozónak int vagy köszön, mikor színes mellényekben sétálunk a harmincötezer négyzetméteres raktárban. A hűtőket, tévéket, műszaki berendezéseket mozgató targoncák és robotok figyelése közben gulyásfőző csapatépítőre szóló meghívón akad meg a szemünk az egyik oszlopon.
Az Euronics-birodalom töredékét látjuk: a családi cég hetven üzlettel, majdnem ezer munkavállalóval, egyre erősödő online lábbal és külföldi szárnynyitogatásokkal a legnagyobb száz százalékban magyar tulajdonú műszaki lánc. Túl a generációváltáson a szálak Bálintnál futnak össze, a cég mindegyik embere közvetlenül neki jelent. A piaci környezet változik, de motivációja a londoni vacsora óta ugyanaz.
„Bennem volt, hogy ha elvállalom, és sikerül, mindenki azt mondja majd, az aranyszékbe könnyű beülni. Viszont ha összecsuklik alattam, én leszek az a gyerek, aki bedöntött egy huszonöt éve sikeres céget. Márpedig ezért a cégért mindent meg kell tenni, és mindent fel kell áldozni.”
Erről szól még a cikk
Hét erős idézet a címlapinterjúból, köztük
- távol-keleti nyomásról. a Temu-hatásról és az online kereskedelem jövőjéről,
- a magyar családi vállalkozások legfontosabb értékéről és a lista NER-es részéről,
- valamint alkupozícióról Kapitány István minisztersége óta
Hét erős idézet a címlapinterjúból
1. A távol-keleti nyomásról és a Temu-hatásról: „Nagyon tisztelem Kína gazdaságpolitikáját, hogy hosszú távon tervez, iszonyat gyorsan implementál, hogy fürge technológiai gondolkodása van. Ugyanúgy tisztelem a cseh és lengyel nagyvállalatokat is, de szerintem Európának is fel kellene ébrednie.
Már teljesen más az Európán belüli versenyhelyzet, amikor hirtelen rengeteg EU-n kívüli cég jön a kontinensre, és nem biztos, hogy szimmetrikus a bekerülési esély.
Főleg, amikor ugyanabban az országban gyártják a terméket, mint akihez a kereskedelem, a logisztikai know-how, majd utána a házhoz szállítás is tartozik.”
2. Az online kereskedelem jövőjéről: „A kereskedelem következő öt éve legalább akkora, ha nem nagyobb ugrás lesz, mint az utóbbi húsz év. Fontos, hogy ne ragadjunk meg az előző stádiumban.
Ma már az, hogy valakinek van egy weboldala, csinál X milliárd forint árbevételt, vagy egy listára felkerül, önmagában nem elég, hogy holnap túléljen, vagy hogy jövőre ugyanolyan sikeres maradjon.
Ehhez fontos kizoomolni. Magyarország önmagában nagyon pici piac. Gyakorlatilag eltűntek a határok, az üzleti és logisztikai fejlesztések révén most már viszonylag könnyen elláthat egy e-kereskedő egyetlen raktárból több országot is.”
3. A régiós terjeszkedés nehézségeiről: „A horvát piacon aktívan jelen vagyunk, és rengeteget tanulunk. A mi szemléletünk az, hogy minél nagyobb eredményt érjünk el, és azt minél jobban vissza tudjuk forgatni a holnapba. Azt keressük, hogyan lesz a ma befektetésével a holnap egy nappal egyszerűbb.
Bőven láttunk olyan piaci szereplőket, akik bejöttek, és két év alatt piacvezetők lettek, de több veszteséget termelt az expanziójuk, mint amennyi nyereséget mi az egész 37 év alatt.
Az elején is elmondtam a csapatnak: nekimegyünk a terjeszkedésnek, meg fogjuk csinálni, és sokszor le fogunk pattanni a falról. Ha elsőre menne, már mindenki kint lenne.”
4. A generációváltásról: „Nagyon nehéz úgy felelősséget kapni, hogy közben a hibázás lehetőségét nem kapod meg. Ebben szerencsés vagyok, mert mi megállapodtunk, hogy amint átvettem a céget, már ne legyen utánanyúlás. Az ki tudja nyírni a vezetői tekintélyt. Kerestünk külső tanácsadót, eleinte coaching jelleggel kísért minket végig a generációváltáson.
Minden hetet úgy zártunk, hogy kipakoltatta velünk a sérelmeinket, és ha volt bármi, azt ott át kellett beszélnünk. Direkt ne munka vagy értekezlet közben, hanem teljesen normális keretek között, hogy ne hétközben söpörjük ezeket a szőnyeg alá.”
5. Az önerőből építkező családi vállalkozások legfontosabb értékéről: „Kitartóak, és továbbadják, hogy alázatos munkával lehet sikeresnek lenni. Nemcsak a mienknek az erőssége ez, hanem
az összesnek, amelyik generációváltáson megy át, ahol sikeresen adják tovább a családi értékrendet. És ahol meg is tudják őrizni, viszik tovább, és mindegyik generáció hozzáteszi, amit csak tud.
Hosszú távban gondolkodnak, nem havi vagy negyedéves riportokban, mernek befektetni, akkor is, amikor lehet, hogy a gazdaság nem megy a legjobban. Mert látják, hogy öt-tíz év múlva teljesen mindegy, melyik politikai párt van hatalmon, mert jellemzően nem a politikából lettek nagyok, hanem attól függtek, hogy ők is egy globális versenyben vannak.”
6. A legnagyobb magyar családi cégek NER-es részéről: „Az utóbbi tíz évben lehet, hogy ebben volt változás, nem mondom. Jelentek meg nagyon nagy családok anélkül, hogy lett volna mögöttük húsz–harminc év munka.
Apu erre azt mondja: mindig vannak nagyon ragyogó csillagok, aztán hullócsillag lesz belőlük. Ne velük foglalkozzunk, hanem azzal, hogy ez a vállalkozás a mi kollégáinknak és a környezetnek mit tud visszaadni.
Minden relatív, mindig van eggyel nagyobb hal nálad. Persze tud demotiváló is lenni, amikor körülötted ragyognak, és te szenvedsz a piacon, de végső soron nem az én reszortom ezekről a családokról dönteni.”
7. Alkupozícióról Kapitány István minisztersége óta: „Egyik államtitkárral sem találkoztam még. Szerintem ilyenkor kell egy kis türelmi idő, hogy felálljon egy teljesen új rendszer. Azt azért látom, hogy sokkal többet kérdeznek, és kevesebbet utasítanak, ami szerintem pozitív – felmérik, hogy mi a helyzet a piacon, és mi lenne a jó irány.
Nagyon bízom benne, hogy ez egy új, pozitív korszak kezdete, egy új életciklus lehet az országnak, ahol tényleg azt nézzük, hogy értékalapon ki hogyan teljesít, és nem azt, hogy ki kinek a kije.
És szerintem ezek objektív dolgok: hogy az embernek milyen az értékrendje, mer-e rizikót vállalni, kilépni a komfortzónájából, segíti-e a környezetét? Vagyis, hogy mer-e a mából áldozni, hogy a holnap jobb legyen? Hogy a vállalkozók sikerét ne csak pénzben mérjék, hanem abban is, hogy mit tudtak visszaadni.”
The post Az Euronics 32 éves vezére: Remélem, ez egy új korszak kezdete, ahol nem azt nézzük, hogy ki kinek a kije appeared first on Forbes.hu.
