„Azt az utasítást kaptam fentről, hogy mondjuk le a lekötött programokat” – a Sziget megmenekülésének eddig el nem mesélt története

Mikor mondták ezt, és hogy hangzott pontosan a kérés?

A tavalyi fesztivál környékén. Általában másfél évvel korábban szoktam elkezdeni dolgozni egy adott év programján, 2025 augusztusában viszont úgy tűnt, hogy nagy eséllyel nem kell jövőre színpadot építeni. Az utasítás gyakorlatilag az volt, hogy vegyünk vissza egy kicsit: próbáljam meg nem lekötni a most tárgyalásban lévő fellépőket, aki meg már megvan, annak kommunikáljam azt, hogy bizonytalanná vált a helyzet. Nagyon vékony jégen kellett táncolnom, próbáltam azt kifejezni a fellépőknek, hogy ez azért még mindig inkább igen, mint nem.

Hogyan lehet navigálni ezt a helyzetet egy tárgyalóasztalnál?

Bízni kell a legjobbakban. Úgy voltam vele, hogy ha kell, akkor majd lemondjuk a fellépéseket. De tudtam azt is, hogy ha lesz fesztivál, akkor szükségünk van a nagyelőadókra.

Volt cserélődés az idei névsorban a huza-vona miatt, vagy esetleg olyan, aki azt mondta, nem kér a bizonytalanságból?

Szerencsére nem. A headlinerekkel még tavasszal elkezdtem tárgyalni, velük le is tudtunk szerződni. A többiekkel inkább ősszel, illetve a tél folyamán haladtam. Az biztos, hogy elég sok minden maradt viszonylag későre ahhoz képest, ahogyan dolgozni szoktam.

Fontos látni, hogy az ügynökségek és előadók menedzsmentjei részéről van egy bizalom a fesztivál iránt: évek óta járnak ide, látják a fellépéseket, a rendezvény minőségét. Ezalatt fontos kapcsolatok épülnek, a bizalom pedig sokszor fontosabb, mint bármi más. Persze, minden bizonytalan hír rosszul hat – főleg, mert nem csak Magyarországon, hanem nemzetközileg is híre ment a dolognak.

Tehát gyakorlatilag a Sziget brandje miatt tudtátok megoldani a helyzetet? Egy kevésbé ismert szereplő elbukott volna?

Nézd, az biztos, hogy ha nem vagy annyira ismert, akkor alacsonyabb a bizalom, és egy-egy tárgyalás nehezebb lesz a fesztiválodnak.

Többször előfordult már, hogy előadók lekötöttek máshova fellépést a Sziget idejére, majd miután odatelefonáltunk, hogy jöhetnének hozzánk is, lemondták a másikat. Egyszerűen így működik a piac.

Úgyhogy simán lehet, igen.

Interjú Csiszár Virággal, a Sziget fesztivál booking managerével

Hogy néztek ki azok a hetek, amikor úgy tűnt, nem lesz 2026-os fesztivál? Ilyenkor teljesen leállnak a háttérfolyamatok?

Szerintem mindenki azért igyekezett, hogyha lesz, akkor meg tudjuk valósítani – a lehető legjobb minőségben. A cégvezetőnk és Gerendai Károly is komoly lobbit folytattak az ügyben, ők vitték ennek az egésznek a terhét, amíg mi a legjobb forgatókönyvre próbáltunk fókuszálni, és így intézni a dolgainkat. Én gyakorlatilag magamra zártam az ajtót, nem foglalkoztam a külvilággal. Úgy készültem, mint bármely másik évre.

Összességében elégedett vagy azzal, ahogy az idei névsor alakult?

Nagyon. Az elmúlt évek mintáit követve dolgoztuk ki a programot, választottuk ki a fellépőket. Kiemelt hangsúlyt fektettünk arra, kit akarnak látni az emberek: több platformon, online és helyszíni kutatásokban is kérdeztük őket. Az arénakoncertek előretörése nagyon nehezíti a helyzetünket. Régebben a fesztiválfellépés volt a nagy lehetőség a zenészek számára,

de manapság az A-listás sztárok inkább saját turnét szerveznek, ahol minden jegybevétel és termékeladás az ő zsebükbe kerül, plusz a kreatív koncepcióból sem kell lejjebb adni.

Ezzel nehéz versenyezni. A Sziget esetében arra törekszünk, hogy megtaláljuk az arany középutat, azokat a fellépőket, akik még szívesen eljönnek fesztiválozni, de a közönség headlinerként tekint rájuk.

És a közönség elégedett? Hogy álltok a jegyeladásokkal?

Most körülbelül azt látjuk, hogy a tavalyi évhez hasonló jegyeladásaink vannak. A nemzetközi piacról van nagyobb kiesésünk, cserébe viszont sokkal több magyar látogatónk van az elmúlt egy-két évben.

Ha megnézzük, egy nemzetközi előadó koncertje a Sziget-napijegy többszörösébe kerül. Értem nyilván a különbséget, és azt is, hogy egyeseknek miért lehet vonzóbb egy arénakoncert egy fesztiválnál, de a jegyárainkat nem tartom magasnak, főleg, ha nemzetközi viszonylatban nézem, vagy ha beleszámolom, hogy mit kapsz az árért.           

Mi hajtja ezt a külföldi/magyar kettős jelenséget, és ez inkább pozitív, vagy negatív a ti szempontotokból?

Kezdjük onnan, hogy miért lehet vonzó a Sziget egy külföldi vendég számára. Egyrészt, az esemény nem két vagy három napig tart, mint a legtöbb fesztivál. Egy teljes hétig lehet bulizni, egy olyan helyszínen, ami negyedórára van Budapest belvárosától. De bejön az is, hogy erős programkínálat van, egy olyan, ami miatt elköteleződnek az emberek. És itt jön a változás: korábban az árak – és itt nem csak jegyárakról, hanem a szállásról, ételről, italról is beszélek – sokkal kedvezőbbek voltak Magyarországon, mint bárhol Európában.

Az olló egyértelműen zárul. Már nem az van, hogy a holland turista sokkal olcsóbban ihat sört, mintha Nyugat-Európába menne bulizni.

A covid miatt is láttunk sok nehézséget, drágulást a szállásoknál és a repjegyeknél. Összességében Budapest még mindig megéri, de kisebb a különbség. Van még egy jelenség, ez pedig az, hogy sokaknak a Sziget „célfesztivál”. Ez viszont azt hozza magával, hogy ha egyszer eljönnek, a következő évben már nem térnek vissza.

Ami a magyarokat illeti, igyekszünk egyre több lehetőséget biztosítani a fiataloknak az olcsó jegyekhez. U21-es jegyünk volt már korábban, idén a budapesti fiataloknak van kedvezmény. Szerintem ez a folyamat nem pozitív vagy negatív, de az biztos, hogy ki kell találni, hogyan hidaljuk át a nemzetközi kiesést.

2022-es interjúnkban úgy fogalmaztál, fontos kiegyensúlyozottabb line-upot összeállítani, mint egy-két szupersztárral csábítani a látogatókat. Nehezebb lett az elmúlt években elérni ezt a hatást?

Olyan szempontból nem nehezebb, hogy a fogyasztói elvárások lekövetik a történéseket. Ha néhány éve átnéztük az online kívánságlistánkat, a legdrágább és legnagyobb előadók szerepeltek rajta, mint például Taylor Swift, a Rolling Stones vagy a Coldplay. Szerintem a látogatók is jobban elkezdték látni, kik a tényleg reális opciók, és így sokkal árnyaltabbak lettek a listák.

Ha viszont úgy nézed, hogy az elmúlt években több fesztivál is kinőtt a földből, és sokan most ugyanazokért az előadókért harcolunk, akkor bonyolódott a helyzet.

De én nem gondolom azt, hogy beszűkölt volna a mezőny. Van miből válogatni, csak rá kell érezni a trendekre.

Interjú Csiszár Virággal, a Sziget fesztivál booking managerével

Tegyük fel, hogy sombr (a Sziget egyik idei headlinere – a szerk.) asztalán két ajánlat van augusztus közepére: tőletek és egy belga fesztiváltól. Mi az, amivel meg tudjátok győzni, hogy titeket válasszon? Pénzkérdés?

Milyen érdekes, hogy pont őt említed…

Azért őt hoztam fel, mert korábban még nem járt Magyarországon.

Igen, de az ügynöke pont itt volt két évvel ezelőtt, egy másik előadójával. Ő ráadásul ritkán jár európai fesztiválokra, de nagyon tetszett neki a hangulat, jól érezte magát. Ez kis dolognak tűnik, pedig nem az: nagyon fontos, hogy milyen élménye van a fesztivállal nem csak az előadónak, hanem a teljes stábnak.

Sőt, sok esetben fontosabb is: a fellépő sokszor csak a koncert előtt három perccel jön ki a fesztiválra, megy fel a színpadra, zenél, jön le, száll be a transzferbe, aztán irány a reptér, ahol várja a magánrepülő. Nagy eséllyel nem ő lesz az, aki ezt követően azt mondja, hogy igen, erre a fesztiválra mindenképpen vissza kell még jönni. Ez most nyilván csak egy példa,

a legfontosabb persze az, hogy ki milyen ajánlatot tud küldeni, az hogyan passzol a turné struktúrájába, vagy mennyire prioritás, hogy az adott piacon fellépjen az előadó.

A Sziget szempontjából előny, hogy ez ma már nem csak a kis magyar piacot jelenti, köztudott dolog, hogy a világ minden tájáról érkeznek hozzánk látogatók. Azért ez így egy egészen más beszélgetés, mintha csak a tízmilliós piacunkat tudnánk ajánlani.

Mi az a pénzügyi határ, ami felett már nem éri meg idehozni egy nagyobb nevet?

A konkrét pénzügyeket érintő kérdések alól ki fogok bújni, amit el tudok mondani, hogy mi nem csak egy vagy két napra fókuszálunk a fesztiválon. Annak nincs semmi értelme, hogy idehozunk egy szupersztárt, aztán nem marad költségvetésünk a többi napra. Ha egy napunk teltházas, de a többi nem érdekli annyira a vendégeket, akkor elköltöttünk nagyon sok pénzt, ami egyszerűen nem termelődött ki a végén.

Kijelenthető akkor, hogy a Sziget napjai arányosak költésben?

Ha visszanézünk az elmúlt évekre, akkor van azért mindig egy-két nap, amikor kicsit kevesebbet költünk. Ezt szerintem lehetetlen elkerülni. Talán egyébként tavaly és idén sikerült a legjobban elosztani a költségvetést a headlinerek terén.

A legutóbbi interjúnkban azt is mondtad, hogy a fellépők listájának összeállításakor nem a streaming számokat nézitek elsősorban, hanem a jegyeladásokat. Még mindig ez a tézisetek, vagy az egyre jobban pörgő közösségi-média algoritmusokra is lehet támaszkodni?

Az online siker továbbra sem garancia arra, hogy valaki jegyeket tudjon eladni. A kettő nem egyenesen arányos. A közösségi média azt változtatta meg, hogy jóval gyorsabb a felfutási ideje egy-egy előadónak, mint korábban. Ma már az sem ritka jelenség, hogy valaki az első turnéja során jön Magyarországra. Ezekben a helyzetekben mindig van rizikó. Muszáj egy kicsit az intuíciókra is hagyatkozni: ha nem vagyunk elég gyorsak, lemaradhatunk egy előadó momentumáról, utólag pedig bánhatjuk, hogy nem csíptük meg.

A nemzetközi tulajdonosokkal sokat vitáztam egy-egy előadó kapcsán, hogy érdemes-e ennyi pénzt elkölteni rá, vagy sem. A legnehezebb tényleg az, hogy sosincs 100 százalékos biztosíték egy döntés esetében sem.

Interjú Csiszár Virággal, a Sziget fesztivál booking managerével

Mégis mi alapján tudsz akkor magabiztosan lobbizni egyik vagy másik opció mellett?

A nemzetközi trendeket monitorozom, és megpróbálok egy lépéssel előrébb járni. Olyan emberektől informálódom, akikről bebizonyosodott, hogy trendérzékenyek, figyelem az új előadókat minél szélesebb műfaji palettán. A kulcs tényleg a gyorsaság. Egy klasszikus példa Billie Eilish, nála már az első pillanattól kezdve éreztük, hogy valami különleges övezi. De későn jutottunk el odáig, hogy ajánlatot tegyünk, és mire megtettük, már nem volt elég neki a szám. Nem sikerült elcsípnünk akkor, és végül csak évekkel később jött Magyarországra (2023-ban – a szerk.).

Vannak ellenpéldák is, mint például Chappell Roan, vagy Charli XCX tavaly, akiket a tökéletes momentumban kaptunk el. Ebben nagyon hálás vagyok az előző tulajdonosoknak, akik azt mondták, csináljuk. Elnézve Charli korábbi fellépési díjait, tavaly már nagyon máshogy nézett ki a szám, amit fizetnünk kellett. Pláne úgy, hogy nem is tervezett koncertet adni, akkor akarta tartani az esküvőjét. Három másik fesztivállal összeállva küldtük el neki azt a végső ajánlatot, amire már azt mondta, ezért eltolja az esküvőjét (nevet).

Hogy látod, ki jelenleg a Sziget célközönsége? A hazai-nemzetközi síkról már beszéltünk, de életkorban kire lőttök?

Mindenkire, de ez bonyolítja is az életünket. Nagyon nehéz olyan programot összeállítani, ami tényleg mindenkinek egyaránt kedvező, legyen magyar, nemzetközi, fiatal vagy idősebb. Volt egy nagy váltásunk, amikor

azt éreztem, határozottan fiatalítani kezdtünk, a Z-generációra fókuszálunk, de ekkor meg a szüleim korosztálya állt értetlenül a programtábla előtt, hogy kik ezek a fellépők, mert még sosem hallottak róluk.

A Z-generáció jól átfordítható vásárlóerővé?

Mi azt látjuk, hogy a kifejezetten nekik szóló előadókkal felcímkézett napok mindig jól teljesítenek a jegyeladásban. Szóval egyelőre pozitív tapasztalataink vannak ezzel kapcsolatban, de az is biztos, hogy nyitnunk kell, vissza kell találniuk az idősebbeknek is a fesztiválra. A Sziget kapacitása egyszerűen akkora, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy csak a tizenéves fiatalokra lőjjünk. Ez csak sokkal kisebb nézőszámmal, más struktúrával tudna működni – akár ez is lehetne egy út, de szerintem ez nem a mi utunk.

A tulajdonosi háttér újbóli változása, Gerendai Károly visszatérése mennyire érinti a te munkádat? Volt olyan szempont, ami alapján elkezdtétek szervezni az évet, majd szóltak, hogy új szelek fújnak, ez ne így legyen?

Voltak olyan elemei a programstruktúrának, amiben szerettek volna változást. Ennek az egyik látványos eleme például, hogy visszahozzuk a magyar zenei színpadot – ezt idén a Budapest Parkkal közösen csináljuk –, ami a korábbi években már nem volt. A nagyobb színpadok programstratégiájában viszont nincs változás.

„Nem értették, mitől Sziget a Sziget.” – ezt Gerendai Károly mondta tavaly ősszel a Forbesnak az előző vezetésről, hozzátéve, hogy nem csak a nevek, hanem a csomagolás, a körítés is kulcsfontosságú a fesztiválnál. Mitől lesz idén Sziget a Sziget?

A Sziget korábban élharcos volt abban, hogy ne csak koncerthelyszín legyen, a zenei programok mellett legyenek összművészeti helyszínek, sport, titkos helyszínek és más városi bulik. Ez az a körítés, amire gondolt, és ettől Sziget a Sziget.

A probléma az, hogy az utóbbi években ebben az aspektusban kicsit utolértek minket a versenytársak.

Nagyon sok kreativitásra és újításra van szerintem szükségünk, hogy visszanyerjük ezt a pionír szerepet. A közösségi média korában különösen fontos, hogy a fesztivál összefoglaló filmje ne ugyanolyan legyen, mint az előző öt, hanem ha látja valaki az interneten, azt érezze: ez más, mint a többi, ezt akarom választani.

Interjú Csiszár Virággal, a Sziget fesztivál booking managerével

Mit látunk jelenleg a hazai fesztiválpiacon? Többeknek – közük a portfóliótokba tartozó Balaton Soundnak is – le kellett húznia a rolót az elmúlt években, miközben nagyobb érdeklődés övezi a magyar zenét, mint korábban.

Ami a mi portfóliónkat érintő megszűnt fesztiválokat érinti – itt most a Voltra és a Soundra gondolok –, az egy nagyon fontos tényező, hogy korábban sokkal kevesebb kisfesztivál, aréna- és stadionkoncert volt. Ezeknek előretörésével, vagy akár a Budapest Park jelenlétével, akik gyakorlatilag majdnem minden este fesztiválélményt nyújtanak, megkérdőjeleződött a klasszikus fesztiválok létjogosultsága.

Gondoljunk csak arra, hogy ha valaki beruház egy jegyre, amellett ki kell találnia, hol alszik négy napig, hol fog zuhanyozni, mit eszik, mit iszik, hogy oldja meg az utazását, ahelyett, hogy csak felszáll a villamosra, meghallgatja a koncertet, majd hazamegy a saját ágyába.

Tényleg ez szüntette meg a Soundot?

Részben. A Sound anno egyedülálló volt abban, amit képviselt, de ma már nagyon sok olyan kis rendezvény van, ahol elektronikus zenével lehet találkozni. Én azt látom, hogy most sokkal jobban működnek az olyan rendezvények, amiket kisebb pénzügyi befektetéssel, mondjuk egy izgalmas helyszínen szerveznek meg, egy nap erejéig. Ki tudsz menni akár egy nappali bulira egy strandra, vagy elmenni a Budai Várba táncolni naplementekor.

A trend az, hogy a közösség feldarabolódik. Míg korábban a Soundon egyesítettük a sok elektronikus műfajt, most a legtöbben a maguknak tetsző műfajt keresik, kényelmesebb keretek között.

Mi a garancia arra, hogy a Sziget nem jut ugyanerre a sorsra?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Amit említettél, hogy Magyarországon sokaknak le kell húznia a rolót, az nem csak itthon van így, hanem az egész világon. Az eddig mindig teltházas Coachellára még a rendezvény ideje alatt is lehetett idén jegyet kapni. Ez egy közös fejtörése a nagy formátumú fesztiváloknak, de én bízom abban, hogy van kiút ebből, csak egyelőre még nehezebb megtalálni, pontosan mi is lesz az. Hiszek abban, hogy az új vezetőség rá tud lelni majd.

Milyen távon terveztek most? 2027-re elindultak már a munkálatok?

Igen, már pár hónapja dolgozom a jövő évi névsoron. Nem tisztem ezt mondani, de szerintem – és a tulajdonosok szemével nézve is – ez az idei év inkább egy átmenet, egyszerűen annyira nehezen alakult az elmúlt tizenkét hónap. Abban reménykedünk, hogy a jövő év lesz igazán tiszta lap ilyen szempontból, amikor el lehet kezdeni újra tervezni, tényleg, a nulláról.