Schwarcz Ádám a focit már elveszítette, a zenét nem akarta. Beton.Hofi titkos fűszere a szöveg, de igazán mélyre kellett kerülnie, hogy a receptet is megtanulja hozzá. Az augusztusi Forbes magazin címlapján az utolsó magyar rapsztár (újra)építkezése, keresd az újságárusoknál vagy a Kifli.hu-n – ez itt egy ajánló, benne öt erős idézettel.
Kijött az új celeblista, a teljes, harmincfős rangsort ide kattintva találod.
Miközben a szakma nagy része a gyors, algoritmusbarát megjelenésekre állt át, Ádám a műfaj hagyományait követve albumban, koncepcióban, kézben tartott narratívában kezdett gondolkodni, kulturálist hatást gyakorolni.
Így lett új albuma, az Interregnum a hazai albumlista éllovasa 2026 első felében, már több mint 58 millió Spotify-streammel, és így jutott Ádám az underground legszebb erényeivel a mainstream legfelső ligájába. Ebben nem ő az első az új generációból, lásd Krúbit, de az iparág átalakulását látva egyre nehezebb elhinni, hogy lesznek még követői.
Könnyen lehet, hogy Schwarcz Ádám az utolsó igazi magyar rapsztár. Most megírtuk a portréját, (újra)építkezése történetét.
A szakmában azt mondják, az itthoni felhozatalhoz képest rendkívül következetesen, profi háttércsapattal, több mint egy éven át futtatták fel az Interregnumot. Agy- és csapatmunka eredménye, ritka az ilyen a túl gyorsan pörgő magyar zenepiacon. Adat és vízió találkozása a művészetben, piacalapú kultúraépítés a NER alatt – és után.
Erről szól még a cikk
Öt erős idézet Beton.Hofitól, például
- fociról, a gólfüggőségtől a csapatmunkáig,
- nehéz lelki állapotról és talpra állásról,
- és arról, mit tett volna, ha április 12-én máshogy alakult volna.
Öt erős idézet Beton.Hofitól
„Kiélhettem a dominanciámat. Hogy mit jelent az a dopaminszint, amikor gólt szerzek. Eufórikus érzés. (…) Rájöttem, hogy nem tudok egyénileg nagy dolgokat elérni, csak ha a csapattársaim is teszik a dolgukat. Ahhoz meg az kell, hogy ne féljenek.” (Gólfüggőségről és arról, mit tanított neki a foci a csapatmunkáról.)
„A túlélés. A szeretet. A holnap. Hogy én is jól érezzem magam. Mert ha én nem vagyok jól, és nem akarok itt lenni a Földön tovább, azzal a környezetemnek, a szeretteimnek okozok fájdalmat. (…) Én már elvesztettem a focit. Nem akartam még egy olyan dolgot elveszíteni, ami ennyire jól le tud földelni.” (Arról, mi inspirálta újra írásra a nehéz lelki állapotból.)
„Úgy álltam hozzá, ha már újra tudok írni, és kinyitom a számat, annak most legyen súlya. Minden sornak. Mindenki sokat mondott már abban a pillanatban, úgyhogy én a legsarkosabb gondolataimat akartam kimondani. Legyen akár egyetlen mondat, de az olyan, ami mindent elárul, amit mindenki megért.” (Így ült neki a Be vagyok zárvá-nak.)
„Abszurdum visszatekinteni, hogy mennyire megfeleléskényszeres, kishitű bevándorlói felfogás volt jelen az életem korai szakaszában. És hogy végül az itteni magyaroknak jelent valamit az a világkép, amit én gondolok. Büszke vagyok rá, azonnal el is tudnék érzékenyülni.” (Erdélyi származásáról és a művészetében képviselt hídszerepéről.)
„Ausztria vagy Erdély felé vettem volna az irányt, diaszpórában próbáltam volna alkotni. Mert akkor még fontosabb szerepe lett volna a független kultúrának, a nyelv életben tartásának, a magyar könnyűzene lélegeztetőgépen tartásának. Az országhatáron kívülről kellett volna őket fenntartanom. Komoly, büszke küldetés lett volna, szerzetesi misszió.” (Hogy mit tett volna, ha április 12-én máshogy alakult volna.)
The post Beton.Hofi: Ausztria vagy Erdély felé vettem volna az irányt, hogy onnan tartsam lélegeztetőgépen a magyar zenét appeared first on Forbes.hu.
