Egy dolog kell a divathoz, ami a Dzsúdló előtt nem volt meg, a pénz

Egy streetwear szerelem-márka a magyarságról. A Boga új kollekciója a vidéki szocreálból építkezik. Szódaszifon. Hamutál. Dzsúdló és csapata divatmárkát épít.

A Forbes.hu-n debütál a Boga második kollekciója. A fiatal zenész-vállalkozó high-end divatmárkája március 12-én startolt el azzal a céllal, hogy nemzetközi minőségben hozzon létre a magyar mindennapokból inspirálódó, azokra reflektáló streetwear darabokat. A szeptember másodikától kapható új kollekcióról, az elmúlt fél év tanulságairól és a „fejjel neki a falnak” mentalitásról Juhász Marci (Dzsúdló) alapítóval és Stotz Nati divattervezővel beszélgettünk.

Forbes.hu: A Boga Dzsudlóé vagy Marcié?

Juhász Marci: Marcié, Dzsúdló a szponzor. Dzsúdlóként egészen más szellemiséggel, egészen más úton hozok döntéseket: ott én irányítok, a Boga inkább csapatjáték. A két projekt nem is merít egymásból. A Bogában szeretném, ami mostanában kezd el beérni, hogy tudjak dőlni emberekhez. Ennek praktikus okai is vannak – a fesztiválszezonban ne álljon le minden –, de idővel a cél az, hogy a stratégiai és kreatív döntéseken túl ez egy önműködő dolog legyen.

Miért pont a divatipar?

A Bogát nem azért kezdtem el, hogy legyen egy befektetésem, hanem mert érdekel a divat: mint Marci, vannak még kreatív energiáim, amiket máshol is kipróbálnék.

Ez most inkább szerelem, mint biznisz, remélhetőleg ez valamikor kéz a kézben jár majd.

Szerintem tudunk csapat szinten olyat mutatni, ami itthon kuriózum.

A Dzsúdló projektnek mennyire fontos része az outfit?

Mindig is a személyiségem részét képezte, hogy furán, extrémebben öltözködöm, de az önismeretnek arra a szintjére még nem jutottam el, hogy tudjam, hogy miért vannak tetoválásaim, honnan jöttek, miért akartam furán öltözködni, hogy miért van fülbevalóm, piercingem. Eleinte nem volt tudatos, de idővel el kellett kezdenem vele foglalkoznom, mint előadói imidzs.

Egy dolog kell a divathoz, ami a Dzsúdló előtt nem volt meg, a pénz.

Az egy önámítás, hogy az alsó osztályokból is ugyanolyan könnyű lenne jól öltözködni. Amikor már értelmezhető pénzt tudtam keresni a zenélésből, akkor kezdtem el én is komolyabb divatdarabokat venni.

Fotó: Bodnár Dávid

A Boga egy high-end cucc, a Dzsúdló popzene. Tudatos célközönség választás vagy fejjel neki a falnak?

Fejjel neki a falnak. Ez lehet, hogy hiba, lehet, hogy ösztönösség. A Dzsúdlónál először a színpadról láttam, hogy kik hallgatnak, de az alkotásban ez továbbra sem szempont. Ezt abban az szcénában meg lehet tenni. A divatban nem. Itt ha nem választasz célközönséget, nem fogsz eladni ruhákat. Ezért is jó, hogy csapatként működünk, mert ezeket a döntéseket nem nekem kell meghozni.

Egytől tízig, mennyire vagy pénzügyileg tudatos?

Tíz. Én nem a középosztályból jövök, és ha hozol magaddal egy hátizsáknyi pénzügyi szorongást, akkor azt a büdös életbe nem fogod tudni levetkőzni. Minden nap úgy élek, hogy soha ne fordulhasson elő, hogy megint csóró vagyok.

Divatmárkát indítani drágább, mint zenekart?

Fenntartani egy nagy zenekart drágább, de eleinte igen.

Mi garantálja neked, hogy Boga nem kidobott pénz?

Egyrészt a design-oldalról Nati, az Oslop Studio és Borbás Marci, másrészt a teljes, közel 10 fős csapat. Nincsenek irreális elvárásaim. A Dzsúdlóból másfél évig nem vettem ki pénzt, és tisztában vagyok vele, hogy ez az időszak egy ruhamárkánál csak hosszabb. Egy ilyen gazdasági környezetben, friss márkaként nem fogják egyből megvenni az összes 170 ezres kézzel készült vegánbőr kabátodat.

Persze az is előfordulhat, hogy beleszaladunk a falba. De ha itt van mellettem a csapat, akivel meghoztuk azokat a kreatív és stratégiai döntéseket, amik miatt beleszaladtunk a falba, akkor én nyugodt vagyok, mert igen, azt tudom mondani,

hogy ebbe a falba mi bele szerettünk volna szaladni.

A legfontosabb, hogy ne az legyen, hogy „hoppá ez így alakult”: lehet valami piacilag rossz döntés, de alkotói, művészi szempontból nincs kompromisszum.

Ezért kellenek mellém a Nati-féle arcok. Ha ők nincsenek, akkor sokkal kevésbé vagyok magabiztos a biznisz részében.

Nati, hogy ismerted meg Marcit?

Stotz Nati: Kirakta insátra, hogy a márkájához divattervezőt keres, ráírtam, leültünk kávézni, és nagyjából minden elképzelésünk klappolt. Nekem van egy pici, fenntarthatóság fókuszú, saját márkám, a STOTZ, de ki szerettem volna próbálni azt is, hogy milyen egy csapat részeként dolgozni és építkezni.

Fotó: Bodnár Dávid

Mit jelent neked ez a kollekció?

Visszatérni a gyökerekhez, megkeresni a magyarságnak a fűszerét.

Azt az egész testet elöntő érzést szeretnénk visszahozni, amikor leülsz a nagyidhoz a kockásterítős asztalhoz, amikor ott van a plüssmacid a tévé előtt, ott a hamutál.

A magyarságról először a népviselet jut az eszedbe, ami az első kollekcióban finoman meg is jelent, most egy másik irányból, a belső élmények felől közelítettük meg inkább a témát.

Ne csak egy kurvamenő márka legyen, mert az van sok. Egy olyan dolgot kell adnunk az embereknek, ami jelent valamit, ha hordod. Divatot csak így érdemes csinálni.

Boga második kollekció: nadrág (34.500), póló (22.500), sapka (22.000), napszemüveg (89.000).

Boga-színek maradnak?

JM: Maradnak, de jönnek újak is.

Legfontosabb tanulság az első kollekcióból?

Azzal, hogy a Bogát Dzsúdlóként csinálom nagyon gyorsan át tudtam ugrani lépcsőfokokat. Hamar kiderült, hogy ezt nem maga a márka, hanem Dzsúdló ugrotta át. Még mindig abban a fázisban vagyunk, hogy lerakjuk a Boga alapköveit, hogy ez egy működőképes és független márka legyen.

Még nem azért vesznek az emberek cuccokat, mert imádom a Bogát. Még nem, de egy nagyon jó úton haladunk.

The post Egy dolog kell a divathoz, ami a Dzsúdló előtt nem volt meg, a pénz appeared first on Forbes.hu.