Friss Hirek

Egy titokzatos család, aki fogva tartja a kerékpársportot: kik nyernek valójában sokat a Tour de France-on?

Hogy idén letaszítja-e valaki a kerékpársport trónjáról a kivételes szlovén zsenit, Tadej Pogačart, az még kérdés. A világ egyik legkeményebb sporteseményének igazi győztese azonban valaki egészen más. Nem az, aki elnyeri a sárga trikót, hanem a 86 éves Marie-Odile Amaury. A profi kerékpár úgy egyre nagyobb üzlet, hogy a szurkolók nem is fizetnek belépőt, de az üzleti modell változóban.

Marie-Odile Amaury. Ő áll az Amaury Group médiabirodalom élén, amelynek leányvállalata, az Amaury Sport Organisation (ASO) birtokolja a Tour de France jogait, egy legendás körversenyét, amelyet a világon összesen 3,5 milliárdan követnek.

Az Amaury család – amely szigorúan őrzi üzleti titkait – becslések szerint tavaly több mint 580 millió eurós árbevételt ért el csoportszinten. Elemzők szerint évente 50-70 millió eurós profitja lehet a családi cégcsoportnak.

Ennek a bevételnek a legfontosabb forrása a jelenleg is zajló Tour de France. Szintén becslések szerint évente forgalomban mintegy 160 millió eurót hoz a családnak – mindezt egy háromhetes sporteseményből, ahol még jegyet sem szednek a szurkolóktól.

A Tour de France a három Grand Tour verseny (Giro d’Italia, Vuelta a Espana) közül a legpatinásabb háromhetes országúti körversenyen, a szakág egyértelműen legfontosabb megmérettetése. Idén a nagy kérdés, hogy a címvédő Tadej Pogačart (önéletrajzi könyve nemrég jelent meg magyarul) meg tudja-e szorítani a nagy rivális, kétszeres győztes Jonas Vingegaard-t.

Erről szól a cikk

  • Ha belépőjegy nincs, honnan jönnek a bevételek?
  • Egy régiós ország szeretné megrendezni a Tour de France első három napját.
  • Kritikák az üzleti modellre: miért váltanak évente nevet a legnagyobb bringacsapatok? Mi a baj az ASO-val?
  • Változó üzleti modell a bringasportban, jöhetnek a befektetők?
  • Egy kör, amit a Tour leírt: honnan indult, hová tart?

A három fő bevételi forrás

Annak ellenére, hogy a nézőknek nem kell belépőt fizetniük, a Tour három fő csatornán keresztül termel bevételt.

1. Televíziós közvetítési jogok

A legfontosabb bevételi forrás a televíziós jogok értékesítése. A kerékpársport és különösen a Tour de France népszerűsége folyamatosan nő, amit a Netflix sikeres dokumentumsorozata is tovább erősített.

A versenyt ma már 200 országban közvetítik, és körülbelül 3,5 milliárd nézőt ér el. A kereslet növekedésével együtt a közvetítési jogok ára is jelentősen emelkedett.

„Ma már sokszorosába kerülnek a jogok annak, mint 2011-ben, amikor elkezdtük közvetíteni a Tourt. Nem ötven százalékos emelkedésről beszélünk, hanem nagyságrendekkel magasabb összegekről. Egyre nehezebb megszerezni a jogokat, mert a Tour rendkívül népszerű termékké vált”

– mondta a cseh Forbesnak Tomáš Jílek, a Cseh Televízió Tour de France-kommentátora.

2. Szponzoráció

A második pillért a szponzorok jelentik.

Míg évtizedekkel ezelőtt például az autógyártók ingyen biztosították a versenyt kísérő járműveket, ma már komoly összegeket fizetnek azért, hogy három héten át milliárdok lássák márkájukat.

Erre jó példa a Škoda Auto, amely kerékpárgyártóként indult, és immár húsz éve a Tour de France egyik fő partnere és hivatalos autószállítója. A cég nemrég 2028-ig meghosszabbította szerződését az ASO-val.

3. A rajt- és célvárosok díjai

A harmadik jelentős bevételi forrást azok a városok és régiók jelentik, amelyek fizetnek azért, hogy egy-egy szakasz náluk rajtoljon vagy érjen célba.

A rajtvárosok jellemzően kevesebbet fizetnek, mint a célállomások, ahol a teljes mezőny és a csapatok is megszállnak. Franciaországban ezek az összegek általában több százezer euróra rúgnak.

A Tour külföldi rajtja, az úgynevezett Grand Départ azonban ennél jóval drágább.

Brüsszel például 2019-ben 5 millió eurót fizetett a rajt megrendezéséért, míg tavaly három olasz régió összesen 10 millió eurót adott azért, hogy náluk induljon a Tour első három szakasza.

A tanulmányok szerint ezek a beruházások megtérülnek, mert a verseny hatalmas turistaforgalmat generál. Jelenleg arról is folynak tárgyalások, hogy a jövőben Csehország is otthont adhasson egy Grand Départ-nak.

Budapest a Giro nagy rajtját (Grande Partenza) látta vendégül, 2022-ben az olasz körverseny első két szakaszát a magyar fővárosban, a harmadikat a Balaton mellett rendezték.

Milliárdok az Amaury családnak, morzsák a csapatoknak

A kerékpársport népszerűsége tehát tovább nő, és a Tour de France az Amaury család számára valóságos aranybánya. Az ASO ugyanakkor rendszeres kritikák célpontja, mert a profi kerékpársport finanszírozási modellje sokak szerint igazságtalan.

A Tour nyeresége az ASO kasszájába folyik, miközben a versenyzők és a csapatok annak csupán töredékét kapják meg. A Tour győztese 500 ezer eurót, a második 200 ezret, a harmadik pedig 100 ezer eurót vihet haza. A szakaszgyőzelem 11 ezer euró, az összetett első helyén szereplő versenyzőnek járó legendás sárga trikó viseléséért naponta 500 eurót fizetnek. Hiába egyre népszerűbb a sportág, az ASO nem emelt a tavalyi díjazáson.

„Az ASO gyakorlatilag fogva tartja az egész profi kerékpársportot” – hangzik gyakran a sportág szereplőinek kritikája.

A televíziós jogokból és a kereskedelmi bevételekből a csapatok nem részesülnek, ezért sok együttes évről évre kénytelen új szponzorokat keresni (a változó üzleti modellről lásd lejjebb).

„Miért változtatja meg a World Tour-csapatok nyolcvan százaléka minden évben a nevét vagy a színeit? Ez teljesen beteg rendszer”

– fogalmazott Tomáš Jílek, utalva például a Red Bull–Bora–Hansgrohe hosszú nevére, amely több főszponzort is felsorol.

Miből élnek akkor a csapatok? Modellváltás látszik, mert egyre nagyobb az üzlet

A profi országúti kerékpározás legmagasabb szintjét a World Tour kategória jelenti, ahol jelenleg 18 csapat versenyez. A szezon végén a két legrosszabbul teljesítő csapat kiesik az alacsonyabb szintű Pro Tourba, onnan pedig ketten feljutnak. A legnagyobb versenyekre ugyanakkor szabadkártyával meghívót kaphatnak akár az idény közben jól szereplő csapatok is. A nemzetközi szervezet, az UCI az eredmények alapján pontokat oszt a csapatoknak, ez dönti el, hogy ki esik ki a legfelsőbb osztályból. Ahol a csapatok egyenként mintegy 30 versenyzőt foglalkoztatnak, éves költségvetésük pedig nagyjából 15–50 millió euró között mozog.

Ezek a költségvetések szinte teljes egészében a szponzoroktól függenek – olyannyira, hogy maguk a csapatok is róluk kapják a nevüket. A szponzori megállapodások ugyanakkor szinte teljes mértékben a csapatok eredményességétől függenek, és jellemzően rövid időre szólnak, általában 2-3 évre, de nem ritka a csupán egyéves támogatói elköteleződés.

A mezőnyből eredményesség alapján két csapat, az UAE Team Emirates-XRG és a Visma–Lease a Bike emelkedik ki. Az UAE becsült büdzséje 50-60 millió lehet évente, de inkább a 60-hoz közelebb, míg a Visma 50 millió körül költhet egy évben.

Az UAE csapatában versenyez Pogačar, iparági források szerint 8 millió eurós fizetésért, ami bónuszokkal együtt 9-10 millió közé is felkúszhat. Extrém, hogy a csapatköltségvetés hatoda egyetlen versenyzőre megy, de a szlovén futószalagon szállítja a győzelmeket.


Fotó: MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo
Tadej Pogacar, az UAE Team Emirates-XRG szlovén címvédõje gyõz az összetettben élen álló sárga mezét viselõ Jonas Vingegaard, a Visma-Lease a Bike dán versenyzõje elõtt a Tour de France francia országúti kerékpáros körverseny 3., a spanyolországi Granollers és a franciaországi Les Angles közötti 195,9 kilométeres szakaszán 2026. július 6-án. Fotó: MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo

Az UAE abból a szempontból is kilóg a mezőnyből, hogy a pénz nem akadály és az Emirátusok hosszú távra elkötelezett finanszírozó (gyakorlatilag tulajdonos, bár a csapat Wordl Tour-licensze papíron egy svájci cégé). Az állami tulajdonos ugyanakkor nem ritkaság, a World Tourban a Valter Attilát foglalkoztató Bahrain Victorious is ilyen csapat, az Astana pedig eredetileg Kazahsztán állami presztízsprojektjeként jött létre 2007-ben, most egy kínai főszponzorral, az XDS-sel futnak, de továbbra is többségében kazah állami forrásokból.

Nem állami tulajdonú ugyan a Team Jayco AlUla, de az AlUla, mint névadó szponzor Szaúd-Arábia állami fejlesztési projektje, az ország egyik fontos turisztikai régiója.

A szakágban tulajdonos-főszponzorként erősítette pozícióit a Red Bull is, meg is látszódik a Red Bull–Bora–Hansgrohe csapatának büdzséjén, ami éves szinten 45 millió euró lehet és szinte egyből le is igazolták a
négyszeres Vuelta-győztes Primož Roglič-ot, majd a kétszeres olimpiai bajnok Evenepoelt is. Nem sokat bánkódnak azon, ki mit szól a hosszabb csapatnévhez.

Szintén nem csak főszponzorként van már jelen a Lidl, aki a Trek mellé szállt be. Hagyományosan ott van a legjobban eleresztett csapatok között az Ineos Grenadiers is, amely a petrolkémiai óriás sportprojektje, nagyjából 40-45 millió euró lehet a büdzséjük nekik is. Az Ineos régóta stabil tulajdonos-szponzor a sportágban, a társaság főtulajdonosa, Jim Ratcliff a Manchester Unitedbe is bevásárolta magát.

A középmezőny csapatai jellemzően 20-30 millió euró közötti büdzsével futnak és évente, kétévente keresik az újabb szponzorokat.

A fent leírtakból már kitűnhetett, hogy változik az üzleti modell. A sportág népszerűsége már nemcsak egyre több és új szereplőt győz meg, de úgy tűnik, a főtámogatók szívesen lépnek be tulajdonosi szerepbe is. Így lett az amerikai bringamárka, a Trek csapatának főtulajdonosa két évnyi szponzori kapcsolat után a német diszkontlánc Lidl, és ugyanígy kapcsolt feljebb a Red Bull és szerzett tulajdont a Bora csapatában. Az új, hosszú távra tervező tulajdonos megjelenése mindkét csapat költségvetésén és agresszív átigazolási politikáján meglátszik.

Az AG2R La Mondiale csapatba tavaly a Decathlon sportáruház-lánc szállt be stratégiai tulajdonosként mindössze egyévnyi szponzoráció után, már a bringákat is ők szállítják a csapatnak. A csapat neve az idei évre szintén változott, hiszen a névadó támogatókról így sem mond le senki, a CMA CGM pedig beszállt a projektbe.

Azzal, hogy tőkeerős cégek léptek be tulajdonosként, nemcsak a távlatok változtak meg a csapatoknál. Nyilván így könnyebb hosszú távú üzleti -és sportszakmai stratégiát írni és a fókusz is maradhat a csapaton a folyamatos szponzorkeresés helyett. Ugyanakkor az Ineos beszállása után a Lidl, a Decathlon és Red Bull megjelenésével a csapatok kiléptek a szimpla szponzorációs projekt skatulyából. Így már a licensztulajdonosok önmagukban is értéket képviselhetnek akárcsak egy foci klub vagy egy amerikai sport franchise, vagyis a kerékpársport lépett egyet az üzleti ranglétrán.

Ebben a modellben egy eredményes csapat már érhet akár többet is, mint az éves költségvetése, az értéknövekmény miatt pedig befektetési célpontként is értelmezhető.

De akárkinek is a neve van ott a csapatbuszon, legyen támogató vagy tulajdonos, számukra egyértelműen a Tour-on való jó szereplés a cél és a legnagyobb érték. A háromhetes száguldáson keresztül elért több milliárd ember marketingértékben, egy-egy szakaszgyőzelemben pedig a sportprojekt értékében jelenthet előrelépést.

Több mint 120 éves családi üzlet

A Tour de France története 1903-ban kezdődött, amikor a francia L’Auto sportnapilap példányszáma meredeken csökkent riválisa, a Le Vélo mellett. A lap szerkesztőségében született meg az ötlet: rendezzenek egy addig példátlan, Franciaországot körbejáró kerékpárversenyt, amelyről csak a saját újságuk tudósít részletesen. A terv bevált. Az első Tour óriási érdeklődést váltott ki, a L’Auto eladásai többszörösükre nőttek, a verseny pedig néhány év alatt a francia sportélet legfontosabb eseményévé vált.

Az üzleti modell annyira sikeresnek bizonyult, hogy más országok lapkiadói is átvették. Olaszországban a La Gazzetta dello Sport 1909-ben elindította a Giro d’Italiát, míg Spanyolországban az Informaciones napilap kezdeményezésére 1935-ben rendezték meg az első Vuelta a Españát (ahova az ASO két lépésben bevásárolta magát, a tranzakciót 2014-ben zárták). Mindhárom Grand Tour eredetileg újságkiadói marketingprojektként született: a cél a lapeladások növelése volt, a sportverseny pedig ennek eszköze.

Paradox módon ma már éppen fordított a helyzet: míg a Tour egykor azért jött létre, hogy újságokat adjon el, ma az újságkiadás csupán mellékszereplő az Amaury-csoport működésében, ahogy fent is láttuk: a valódi üzletet maga a sportesemény és annak közvetítési, szponzorációs és kereskedelmi jogai jelentik. De hogy jött a képbe a család?

A második világháború után a versenyt eredetileg szervező L’Auto megszűnt, helyét az újonnan alapított L’Équipe vette át. A francia kormány 1947-ben a L’Équipe és Émilien Amaury napilapja, a Le Parisien Libéré számára adta meg közösen a Tour újraindításának jogát.

A döntő fordulat 1965-ben következett be, amikor Émilien Amaury megvásárolta a L’Équipe kiadóját. Ezzel nem egyszerűen egy sportújság került a tulajdonába: megszerezte a Tour de France feletti teljes ellenőrzést is, hiszen a verseny szervezési és kereskedelmi jogai a laphoz tartoztak. Ettől kezdve a Tour az Amaury-csoport egyik legfontosabb üzleti eszközévé vált.

A családi vállalkozást később fia, Philippe Amaury vitte tovább, aki feleségével, Marie-Odile Amauryval közösen építette fel az egyre inkább sportesemények szervezésére koncentráló Amaury Sport Organisationt.

Philippe Amaury közel húsz évvel ezelőtti halála után az irányítást özvegye vette át, majd fokozatosan bevonta gyermekeit is a vezetésbe. Ma a család két gyermeke irányítja az üzletet: Aurore Amaury vezérigazgatóként a médiaportfólióért felel, míg öccse, Jean-Étienne Amaury vezeti az ASO-t, amely a Tour de France és a csoport többi sporteseményének szervezője. A család kifejezetten zárkózott, már-már titokzatos, alig adnak interjút, nem is tartják magukat közszereplőnek, kerülik a nyilvánosságot. A csoportszintű pénzügyi adataikat összetett holdingstruktúra mögé rejtik, ráadásul nem minden adat elérhető, ezért vannak csupán becslések az eredményeikre. A saját egyes eseményeiken megjelennek ugyan, de ilyen sem szoktak nyilatkozni.


Fotó: Profilmedia

Bár a Tour de France a vállalat zászlóshajója, az ASO ma már közel száz nemzetközi sporteseményt szervez. Ezek közé tartozik többek között a Vuelta a España, a legendás egynapos kerékpárverseny, a Párizs–Roubaix, a Párizsi Maraton, rangos golfversenyek, a Tour Voile vitorlásverseny, valamint a Dakar-rali is.

Az Amaury család egy niche szegmensben meghatározó szereplő, de a családi cégcsoport értéke alapján nincsenek ott a legalább 1 milliárd dollár vagyonnal rendelkezők globális Forbes-listáján.

A sportág népszerűségének növekedése és az, hogy a World Tour csapatok üzleti értelemben is egyre professzionálisabban működnek, mellettük szól. Ugyanakkor minél erősebbek a csapatok, annál inkább beleszólást követelnek majd a sportág alakulásába a nemzetközi szövetség, az UCI mellett. A legnagyobb érték és ezzel együtt a legnagyobb kockázat ugyanis a csapatoknál van: a sportolók.

Borítókép: középen Marie-Odile Amaury, az ASO és a csládi cég tulajdonosa, balra fia, Aurore, jobbra Jean-Étienne. Fotó: Profilmedia/Forbes Csehország

The post Egy titokzatos család, aki fogva tartja a kerékpársportot: kik nyernek valójában sokat a Tour de France-on? appeared first on Forbes.hu.


https://www.youtube.com/watch?v=Pdnw4KiUWp0
Exit mobile version