Már minden ötödik magyar óvodában és bölcsődében használják a marokbabákat. A komplex idegrendszer-fejlesztő eszközöket Kincses-Kádár Lídia és Bárdi Dorina alkotta meg, és kezdetben maguk sem gondolták, hogy ilyen széles körben tudnak majd segíteni vele a gyerekeknek.
„Szeretünk Titeket! Aláírás: Lidus és Dorcsi” – zárja rendszeresen Facebook-posztjait a Marokbaba. Az idegrendszer-fejlesztő játékot megalkotó Kincses-Kádár Lídia és unokatestvére, Bárdi Dorina személyesen is afféle szeretetbomba, széles mosollyal, világmegváltó tervekkel. Tavaly nyáron startoltak, tempójuk azóta szédületes.
„Napi tizenhat órákat dolgozunk egy éve, sokszor sírunk a fáradtságtól – mondja Lídia. – Felkelünk, sminkeletlenül ülünk a meetingen, azt sem nagyon tudjuk, hol vagyunk. Aztán mondja az Ökumenikus Segélyszervezet, hogy a bántalmazott gyermekek rehabilitációjában használnák a marokbabákat. Azóta szakmai módszertan is született hozzá.
Ezek olyan hihetetlen történetek, amiért megéri csinálni.”
A marokbabákat eredetileg tipikus fejlődésű gyermekeknek és szüleiknek szánták az óvodai és iskolai felkészülésre, mostanra viszont több száz magyar gyógypedagógus és fejlesztő szakember is beépítette a módszertanába, mert atipikus fejlődésű gyermekeknél is számos területen segít.
Erről szól még a cikk
- Mit fejlesztenek a marokbabák?
- Hogyan zajlott a kísérletezési fázis?
- Hogyan támogatja az üzletfejlesztést harmadik tulajdonostársuk, Bojinka Miklós?
Toboz, kavics, csigaház
„Nem találtam olyan eszközt a piacon, ami komplexen segítené a gyerekek érzelmi, mozgásos és értelmi fejlődését” – mondja Lídia. Ő férjével, a vállalkozásban szintén részt vevő Kádár Kristóffal egy hároméves kislányt nevel. Lídia édesanyja, Kincsesné Horváth Katinka alapozó mozgásterapeuta, negyven év óvodapedagógiai tapasztalattal, így sokszor fordultak hozzá tanácsért. Amikor viszont komplexebb játékot kerestek kislányuknak, elakadtak, és meg is született a marokbaba ötlete.
Katinka dolgozta ki a módszertant, lánya pedig – mint frissen végzett építészmérnök – először egy építészszoftverben kezdett rajzolgatni, majd dizájnert keresett. Több sikertelen kör után rájött, hogy csak ezzel foglalkozó (és jelenleg formatervező mesterszakos) unokatestvéréig, Dorináig kell mennie. Ő rögtön értette a koncepciót, és formát adott neki. Így születtek meg Geremic, Tápli, Csuri és a többiek – mind a nyolc marokbabát régi magyar szavakkal nevezték el.
„Mindegy, hol állsz a fejlődésben, egy lépéssel segítenek feljebb lépni” – jellemzi Lídia a gyerekekkel együtt növő marokbabákat, amik játék közben stimulálják a tapintást és a finommotorikát. Ez hozzájárul az idegrendszer éréséhez, és csökkentheti az idegi éretlenségből fakadó lemaradásokat.
A babák mellé fejlesztési segédletet és használati útmutatót is készítettek életkor szerinti gyakorlatokkal már tíz hónapos kortól. A feladatok segítenek például a ceruzafogás, a térérzékelés, a ritmusérzék és az íráskészség fejlesztésében, és a babák használhatók számolásra, izomerősítésre, sőt történetmesélésre vagy szerepjátékokra is.
Az idegrendszert az évmilliók során adaptálódott formák, ingerek, textúrák fejlesztik leginkább. Emiatt Lídiáék természetes formákat – például tobozt, kavicsot, csigaházat – használtak. Azt mondják, a marokbabákkal elérhető ingerek a gyerekeknél másodpercenként akár kétmillió idegi kapcsolatot is létre tudnak hozni.
A babák alsó részét színezett kukoricakeményítőből 3D nyomtatják, a felső rész étkezési szilikonból készül. Az anyagokra és a formákra is megszerezték a legszigorúbb, TÜV-tanúsítást. Egy végleges modellhez tíz–húsz kísérleti darabot készítettek, Dorina nagyapjának garázsában és padlásán indult a gyártás.
A marokbabák az Európai Unió 27 tagállamában és további öt országban –Norvégiában, Svájcban, az Egyesült Államokban, Kínában és Izlandon – formatervi mintaoltalom alatt állnak.
Az ötlet piaci életképessége már korábban kiderült: a Marokbaba tavaly megnyerte a Nemzeti Tehetség Program Start nevű vállalkozásfejlesztési programját, amiben piac- és termékelemzés, illetve piacra lépési stratégia született, és ötmillió forintot kaptak az induláshoz.
Ezután szállt be a cégbe tízmillió forinttal az RTL üzleti műsorában, a Cápák közöttben Bojinka Miklós – a Sanimix alapítójának portfóliójában jelentős ingatlanbefektetések is vannak –, övé lett a Marokbaba Kft. 29 százaléka, és főként az üzletfejlesztésben segít: ő tárgyalja a B2B partnerségeket, és ott van a gyártási kapacitás növelését célzó egyeztetéseken.
„Azonnal megláttam az embert az üzleti tervek és a számok mögött. Annyira hitelesek és önazonosak voltak a lányok, látszott, hogy nem volt semmilyen teátrális, betanult sztori, hogy tudtam, be kell szállnom”
– emlékszik Miklós a Marokbaba pitchére. Persze döntésében a termék, a módszertan, illetve a sorozatgyártás és a mintaoltalom megléte is szerepet játszott.
„Amikor a gyermekek és a szülők a célcsoport, a bizalom kulcskérdés, és ők ezt már az első találkozáskor nagyon erősen megmutatták. Imádnak adni, nem mindig számít a pénz. De szükség van költségkontrollra és a profitra is, mert abból aztán még többet fogunk tudni visszaadni a társadalomnak.” Miklós azt mondja, így is komoly mennyiséget és értéket adományoznak el, a profit harmadát.
Egyszer magyar világsiker lesz
Dorináék szerint is jó, ha a gyerekek kapcsolódnak a természettel, de a modern világ sajátosságai miatt sokszor kimaradnak az idegrendszer fejlődését beindító szenzoros ingerek. A marokbabák ezt kompenzálják, mert a természetes tanulás elemeit ötvözik a tudatos pedagógiai módszerekkel.
„A természetben ritkán találsz olyan kavicsot vagy csigaházat, ami az írástanulásra készíti fel a gyereket” – mondja Lídia. Volt olyan kreatív anya is, aki Geremic csigavonalas aljával (ez az „a” betű későbbi formázását segíti) és a Stücli tetején levő 24 tüskével tanította meg az órát a gyerekének. Más matematikaversenyt nyert marokbabával, a kisebbeknek szobatisztaságban vagy vérvételnél segített. A babáknak szándékosan nincs arckifejezésük, mert a gyerekek így jobban rá tudják vetíteni az aktuális hangulatukat.
A tízezer hazai bölcsőde és óvoda közül már kétezerben használják a marokbabákat, továbbá ott vannak háromszáz gyermekorvosi rendelőben, ötven mentőautóban és nyolc kórházban is. A Vakok Iskolájában például nyelvgyökmasszírozásnál alkalmazzák őket veleszületett beszédnehézségekben vak gyerekeknél.
Több kutatás is zajlik a marokbabák hatásáról egyetemi közegben, emellett pilotprojektek is indulnak: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat például beviszi a demensekhez az idősgondozásba, illetve a szenvedélybetegek és súlyos fogyatékossággal élők ellátásába.
„Az a víziónk, hogy ez egyszer magyar világsiker lesz. Tizenhét ország jelentkezett disztribúciós partnernek. Minden platformon tele van a postaládánk.”
Számos magyar származású szakember, gyógypedagógus használja a marokbabákat már külföldön is Las Vegastól Izlandon át bangkoki rehabilitációs központig és ausztráliai magyar iskoláig. Minden csomagot olyan matricával zárnak le, amire az van írva: „a magyar fejlesztőpedagógia csodálatos”.
Miklós szerint a Marokbabának jó esélye van, hogy milliárdos céggé nőjön. A külföldi terjeszkedést az eddigi megkeresésekre alapozva indítják, mert úgy látja, nincs annál jobb, mint amikor külföldi szakemberek viszik a magyar innováció – ami nemcsak a termék, hanem a módszertan is – jóhírét. Emellé persze majd mindenhol egy alapos piackutatást is el kell végezni. „A Rubik-kocka például megismételhetetlen magyar sikertörténet, de a marokbabában is megvan a potenciál, hogy ismert magyar világmárkává váljon” – mondja Miklós.
How to pilot?
„Ismered azt a mémet, amin egy vadászrepülőt vezető pilóta a How to Pilot? kézikönyvet olvassa a magasban?” – kérdezi Dorina. Kezdetben ők is így érezték magukat. A babák alja az elején 3D nyomtatott fából készült, amit utólag kellett csiszolni, festeni és sorjázni. „Azt például a nagypapámmal csináltuk. Körülbelül hatezer darabot festettünk le kézzel.”
Elsősorban webshopjukban értékesítenek, de már a Brendon babaáruházakban és a Pagony könyvesboltokban is ott vannak, előbbiben Szlovákiában is. Mostanra harmincezer marokbabát adtak el, de lehetett volna több is, az utóbbi egy évben többször (volt, hogy két hónapra) is le kellett állítaniuk a webshopos rendelést, mert nem bírták a gyártási tempót.
A 2026-os lesz az első teljes lezárt üzleti évük, a tavalyi 54,3 millió forintos (ez kb. három hónap eredménye) árbevétel után idénre 180–200 millió forintos forgalmat várnak. Egy marokbaba ára 6990 forint, a négyes szett 25 990, a nyolc darabos 44 990 forintba kerül.
„El kell döntened, hogy vállalkozóként melyik utat választod: elrakod a profitot, meggazdagodsz, vagy nem veszel Prada cipőt, hanem segítesz, és egy gyerek ennek köszönhetően a tolószékből felállva jár” – mondja Lídia. A vállalkozás kezdettől támogatja közösségét és a szakmai szereplőket. Első évükben 25 millió forint értékben segítettek marokbabákkal vagy máshogyan, vettek például EEG-készüléket egy szívbeteg gyermekeket segítő alapítványnak is.
Céljuk nem kevesebb, mint egy elég szomorú statisztika megváltoztatása. Az UNICEF több országra kiterjedő felmérése szerint itthon minden harmadik, iskolát vagy óvodát megkezdő egészséges gyerek küzd valamilyen nehézséggel, például szorong, gondja van a beszédindulással vagy épp a cipőfűző megkötésével. Ezt persze régóta látják a szülők és a szakemberek, de mintha most tört volna át a fal.
„Ennek a közösségnek mi is hangja lettünk – mondja Lídia – Meg lehet változtatni a világot, ez csak döntés és akarat kérdése.”
The post „Egyszer magyar világsiker lesz” – Dorina és Lídia szerint megéri napi tizenhat órát beletenni, egy cápa is úgy érezte, hogy azonnal be kell szállnia a Marokbabába appeared first on Forbes.hu.
