Idén szeptemberben a harmadik generáció veszi át a Béres Gyógyszergyár vezetését: a Béres Cseppet több mint ötven éve feltaláló idősebb Béres József unokája, Marcell lesz az elnök édesapja, Béres József után. Exkluzív interjú apával és fiával váltásról, étrend-kiegészítők divatjáról, beruházásokról és családi alkotmányról a szeptemberi Forbesban.
A Béres cégcsoport megélt már néhány nehezebb időszakot, onnantól, hogy a Béres Csepp miatt először kuruzslónak kiáltották ki a legidősebb Bérest, mielőtt találmányát gyógyszernek minősítették volna, odáig, hogy átmenetileg a többszörösére nőttek a vállalat energia- és alapanyagköltségei, és a válságban az emberek kevesebbet áldoztak vitaminokra és étrend-kiegészítőkre. Közben a konkurencia is fokozódik: az étrend-kiegészítők piacán újabb és újabb márkák tűnnek fel, innovatívabbnak, természetesebbnek és jobban felszívódónak mondott, sokszor tudományos megalapozottságot nélkülöző szerekkel.
De a Béres magabiztosan piacvezető a vitamin- és ásványianyag-készítmények magyarországi piacán, és miközben a legnagyobb magyar tulajdonú gyógyszergyár, az utóbbi tíz évben tízről huszonöt százalékra növelte a bevételében az export arányát, és ma már tizenkilenc országban kaphatók a Szolnokon gyártott termékek.
Forbes: Családi ebéden vagy igazgatósági ülésen hangzott el először, hogy Marcell átvehetné már az elnökséget?
Béres József (B. J.): Inkább sokéves folyamat volt, nem egy konkrét beszélgetés. A generációváltás ott kezdődik, hogy az ember örül, ha vannak olyan utódjai, akik alkalmasak arra, hogyegyszer továbbvigyék a családi vállalatot. Mert ha nem lennének azok, nyilván nem akarnánk tönkretenni a céget. Nekünk is nagy hajtóerő volt az utóbbi években, hogy láttuk, jó kezekbe fog kerülni a vállalatunk. Ahogy édesapám is azt érezhette 2000-ben, amikor átvettem az elnökséget, hogy meglesz a folytonosság.
A feleségem szokta mondani, hogy jól sikerült megfertőznünk a gyerekeket. Ehhez nyilván az is kellett, hogy sosem görcsös üzleti vállalkozásnak emlegettük a családi céget, hanem a szépségét és az értékeit próbáltuk nekik megmutatni. Amíg velünk éltek, hallhatták az üzleti ügyeket, és tisztában lehettek azzal, hogy ha megfelelő pályán indulnak el, dolgozhatnak majd itt.
De sohasem kényszerítettük, és nem is a kopírozás felé mozdítottuk őket, hogy legyenek olyanok, mint a nagyapjuk.
Béres Marcell (B. M.): Igazából én sem tudnám felidézni, mikor mondtuk ki konkrétan először, hogy legyek én az elnök. Úgy egy éve hangozhatott el először céldátummal együtt. Sokak fejében biztosan az van, hogy egy családi vállalat úgy néz ki, mint az Utódlás című sorozat: konfliktusos hatalmi viszonyok, rengeteg ármánykodás. (Nevet.) Én is elkezdtem nézni, de nem bírta a lelkem. Ilyenkor hálát adok, amiért gyerekkorunkban sosem éreztük, hogy a negyedik tesó – édesapám szokta így hívni a Bérest – fontosabb lenne, mint mi, hárman, testvérek.
A szüleink felépítettek egy óriási családi céget, jutott mégis ránk idejük, nem okozott traumát, jó tesó volt.
Béres Marcell / Fotó: Belicza László Gábor
Min múlik leginkább, hogy bekerül-e a Béres ebbe a szűk körbe? Mi a legnagyobb feladat a mostani piaci környezetben?
B. J.: Stabilan piacvezetők vagyunk a vitamin- és ásványianyag-készítmények hazai piacán. Ez komoly teljesítmény egy olyan környezetben, ahol egyik oldalról a globális gyógyszergyártók nyomnak minket, akik hatalmas marketingköltéssel reklámozzák a készítményeiket, másik oldalról pedig az egyre növekvő étrendkiegészítő-piac támad.
Röviden azt szoktuk mondani, hogy mivel relatív tőkehiányunk van a globális versenytársakhoz képet, fontos, hogy mindent jól csináljunk, a termékfejlesztéstől a piacosításon át a kommunikációig.
Tavaly masszívan veszteséges lett a Béres, amit biztosan lehet magyarázni az elszabadult költségekkel és a milliárdos beruházásokkal – csakhogy közben az árbevétel is csökkent. Miért?
B. J.: A covid hatalmas lendületet adott az immunkészítményeinknek, a Béres Csepp forgalma például majdnem soha nem látott magasságokba szökkent – leszámítva talán a bevezetése utáni legelső évet. Aztán jött a sokkhatás: az energiát, az alapanyagokat, a kamatokat és szinte valamennyi egyéb költségelemet is érintő emelkedés.
Csak egy adatot mondok: az egész Béres csoport energetikai költsége az orosz–ukrán háború előtt évi kétszázmillió forint volt, ez 2022-ben az ötszörösére nőtt, és azóta is magasan a korábban megszokott felett van.
2022-ben és 2023-ban lényegében azért dolgoztunk, hogy a megnövekedett költségeinket kitermeljük.
B. M.: A megnőtt költségeket nem akartuk és nem is tudtuk volna egy az egyben áthárítani a fogyasztókra. Még ma sem állt helyre a korábbi fedezeti szint, de már kezd, és ez jó jel.
Az árak növekedésével sajnos elvesztettünk vevőket, de ez nem Béres-jelenség, az egészségmegőrzés piacán a volumenek jellemzően mindenhol visszaestek, értéken alapvetően stagnálnak a piacok.
Bár az egészségtudatosság összeségében nő, de polarizálódik a társadalom, az elszabaduló napi megélhetési költségek hatását érzékeljük mi is.
És ahogy mondod, az üzleti eredményünk átmenetileg, a beruházások miatt is romlott. Az utóbbi években összesen huszonötmilliárd forintos beruházási programot valósítottunk meg: megháromszoroztuk gyártási kapacitásainkat, bővítettük K+F és minőségellenőrzési részlegeinket, automata raktárat és napelemparkot építettünk.
Ezek a beruházások hosszú távon térülnek meg, de a pénzügyi egyensúlyunk, a pénztermelő képességünk stabil.
Hány év veszteség fér bele?
B. M.: Pénzügyileg, EBITDA-szinten nem termeltünk veszteséget. Persze azon dolgozunk, hogy hamar javuljon az üzemi eredmény is. Szerencsére a költségek elkezdtek normalizálódni, a napelemekkel például az energiafelhasználásunk harminc százalékát kiváltjuk.
Voltak valaha konfliktusok a két generáció között céges kérdésekben?
B. M.: A keretekben szerencsére abszolút egyetértés van: a cél továbbra is az, hogy regionálisan is erős gyógyszergyár legyünk, kimagasló minőségű termékekkel. Nem akarunk mással foglalkozni, az biztos. Nagyon tisztelem a szüleim és a vállalatunk eredményeit, persze elsősorban az foglalkoztat, hogy a mai céget hogyan lehetne egy következő szintre emelni. A részletekben persze szoktunk családon belül is vitatkozni, ráadásul édesapámhoz hasonlóan én is elég makacs tudok lenni. Édesapám szereti megmondani az elején a tutit, én meg türelmetlen vagyok, de észérvekkel mindig kialakul köztünk is a kompromisszum.
Arról, hogy miért hozták létre Marcell vezetésével az innovációs igazgatóságot, mi lesz a családi alkotmánnyal, és hogy mire készülnek a Béres szülők a hatalomátadás után, a szeptemberi Forbesban olvashatsz. Lapozz bele a magazinba!
The post Én is elkezdtem nézni az Utódlást, de nem bírta a lelkem – új korszak a Béresnél appeared first on Forbes.hu.
