Fehér Gyula szerint, nem kérdés, hogy befektetne-e Magyarországba, hiszen mindig is ezt tette. Milyen volt a NER évei alatt globálisan sikeres startupot építeni, mit tanult közben magáról és mit adott fel mindezért? Mi kell ahhoz, hogy sok, az övéhez hasonló nemzetközi sztori épüljön? Arról is őszintén beszélt, mi viselte meg a legjobban miután cégét, a Ustreamet felvásárolta az IBM. Ez a Deal 2036, ahol arról beszélgetünk, hogyan szerződjünk egymással arra, hogy 10 év múlva egy fenntarthatóan növekvő, gazdag és boldog országban éljünk.
Tíz év hosszú idő egy ember életében, de egy ország történetében inkább csak egy pillanat. Mégis elég lehet arra, hogy egy gazdaság irányt váltson, új vállalkozások nőjenek ki, egy generáció másképp gondolkodjon a munkáról, és megváltozzon az is, mit jelent sikeresnek lenni.
Fehér Gyula, az Ustream egyik társalapítója, ma az Oktogon Ventures befektetőcég vezetője nem kész országprogramot ad, hanem saját történetén keresztül gondolkodik azon, milyen feltételek kellenének ahhoz, hogy 2036-ban ne csak gazdagabb, hanem boldogabb Magyarországon éljünk.
Fehér történetének egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy a pénz és a siker önmagában kevés. Az Ustream felépítése, majd az IBM-nek történő eladása után ugyanis nem az volt számára a legnehezebb, hogy elveszítette az alapítói szerepet. Hanem az, hogy elvesztette azt a mindennapi közeget, amelyben évekig fontosnak érezte magát.
Ez azért fontos egy ország jövője szempontjából, mert Fehér szerint a munka könnyen identitássá válik. Ha valaki hosszú éveken át abból vezeti le a saját értékét, hogy mennyire pörög, mennyire fontos, hány ember függ tőle, akkor a munka elvesztése után nem egyszerűen egy pozíciót veszít el.
Egy kicsit újra föl kellett találnom a saját életemet, hogy tulajdonképpen mi tesz engem elégedetté. Letoltam egy évtizedet úgy, sőt többet, hogy gyakorlatilag a munkám definiált minden másnál jobban.
Az IBM 2016-ban vette meg a Gyula és társai által indított Ustream-et, és komoly bázist építettek a magyar mérnökökre alapozva Budapesten. Az exit után egy ideig az amerikai óriásvállalatnál dolgozott, majd három év után kilépett. A vállalati karrier lehetőségei nem bizonyultak elég vonzónak ahhoz, hogy újabb évtizedet szánjon rá. Rájött, hogy ő olyan ember, aki a saját dolgát akarja csinálni. Így jött a következő állomás: az Oktogon Ventures kockázati tőkealap-kezelő és befektetési cég megalapítására.
Van bőven tétje számomra, hogy ennek milyen kimenetele lesz, és nyilván ebben a szakmában abban mérik a sikert, hogy a nap végén milyen hozamot érsz el, de közben ez lehetőséget ad nekem arra, hogy azokban a sztorikban, amik majd remélhetőleg meghaladják az enyémet, ha csak a kispadról is, de legyen valami szerepem.
Ha tíz év múlva több sikeres magyar vállalkozást akarunk, akkor szerinte nem elsősorban újabb pénzeket kell keresni. A vállalkozói ökoszisztéma több, egymásra épülő erőforrásból áll: oktatásból, kapcsolatokból, tudásból, vállalkozói kultúrából és olyan emberekből, akik képesek nemzetközi szinten gondolkodni.
A problémát éppen ezeknek az erőforrásoknak a gyengülésében látja. Szerinte azok a feltételek, amelyeket egy állam vagy egy közösség biztosítani tudna, az elmúlt időszakban inkább romlottak, miközben bizonyos funkciókat magánszereplők próbáltak pótolni. Egy befektető azonban nem pusztán pénzt hoz: kapcsolatokat, szemléletet és tudást is ad. Ez a gondolat túlmutat a startupokon.
Egy ország akkor lesz gazdagabb, ha nemcsak több tőkéje, hanem több olyan embere van, aki tudja, hogyan kell a tőkét tudássá, tudást termékké, a terméket pedig nemzetközi sikerré alakítani.
ERRŐL SZÓL MÉG A PODCAST
1:57 A melóról, amit napi szinten be kell tenni a cégbe, státuszról és önvádról.
20:16 A munkáról, ami meghatározza az identitást, aranybilincsről és az állam impotenciájáról, mint kifogásról.
44:36 AI-boomról, számítógépmentes gyerekkorról és arról, mikor dől él, hogyan telnek majd nyugdíjas éveink.
Egy boldog ország boldog emberekből áll. A boldog Magyarország ezért nem az lesz, ahol mindenki többet dolgozik. Hanem az, ahol több embernek van lehetősége értelmes munkát végezni, közösségekhez tartozni, családot és barátságokat építeni, miközben nem kizárólag a teljesítményéből határozza meg önmagát.
Pont összefutottam egy gimnáziumi jó barátommal az utcán a minap, vele volt a 15 és 18 éves gyereke, fiatal, szuper okos, nagyon aranyos emberek, már az életük elején is arra gondoltam, hogy tudod, az, hogy nyersz az életben, annak nagyon sokféle módja van. Lehet, hogy neki nincs annyi pénze, mint nekem, de ő már nyert az életben, mert van két gyereke, aki tizenéves kora ellenére szeret vele lógni. Tehát ő nyert az életben, akármi lesz. Ilyen szempontból én ezt az egész családalapítást, meg hasonló elemeit az életemnek eltolva élem meg. Ezt például sajnálom, mert szerintem jobb 40 évesen ballagásra menni, mint 70, de ez van.
Magyarország akkor lehet tíz év múlva boldogabb, ha nemcsak gazdaságilag, hanem társadalmilag is fejlődik. Ehhez jobb oktatásra, nemzetközi tapasztalatokra és több sikeres, világpiacra lépő vállalkozásra van szükség. Fontos, hogy a külföldön szerzett tudás és kapcsolatok hazakerüljenek, és legyen miért visszatérni.
A végső cél pedig nem a pénz, hanem egy olyan élet, amelyben jut idő munkára, családra, barátokra és értelmes kapcsolatokra.
Fehér egyik legfontosabb állítása, hogy nem szereti, amikor egy vállalkozó arra hivatkozik: az állam miatt nem megy valami. Szerinte saját területén, a startupok világában akkor is lehetne többet és jobbat csinálni, ha a környezet nem ideális. Ez nem azt jelenti, hogy az intézményi környezet jelentéktelen. Éppen ellenkezőleg. Az oktatás, a kiszámítható szabályozás, a tőke hozzáférhetősége, a nemzetközi kapcsolatok és a vállalkozói kultúra mind olyan közös infrastruktúrák, amelyek nélkül nehéz széles körben sikeres cégeket építeni. De egy ország jövőjét nem lehet kizárólag kívülről megoldani. A vállalkozóknak, befektetőknek, egyetemeknek, tanároknak és közösségeknek is van felelősségük.
Nem szeretem, amikor arra hivatkozunk, hogy az állam miatt nem megy valami. Én abban hiszek, hogy tudunk saját erőből is jobban csinálni valamit, jelen esetben több sikeres startupot.
Gyula azt mondja, 11 éves koráig nem volt számítógépe, és talán ez is kellett ahhoz, hogy megtanuljon kíváncsi lenni. Az internetmentes gyerekkor nem feltétlenül valamiféle elveszett aranykor, inkább arról szól, hogy a gyerekeknek szükségük van olyan időre és térre is, ahol nincs folyamatos inger, nincs algoritmus, ami megmondja, mi legyen a következő érdekes dolog.
Az unalom, a játék, a személyes találkozások és a saját felfedezés képessége éppen ezért nem technológiaellenes gondolat. A kérdés az, hogy a technológia használ minket, vagy mi használjuk a technológiát. Ha tíz év múlva boldogabb Magyarországot akarunk, ennek már gyerekkorban el kell kezdődnie: nem az a cél, hogy a gyerekeket elzárjuk a digitális világtól, képtelenség is lenne, hanem hogy legyen egy olyan gyerekkoruk is, amelyet nem a képernyő szervez.
A gyereknek kell unatkoznia, mert akkor kezd el a fantáziája vándorolni, akkor kezd el kitalálni mindenfélét, ami utána valószínűleg hozzájárul az agya plaszticitásához, de a másik oldalon meg az van, hogy muszáj egy ponton megtanítani őt tudatos felhasználójának lennie a technológiának.
A Forbes Deal2036 előző vendége Hatos Pál, történész volt.
Regisztrálj a Forbes.hu-ra, és kövesd podcastcsatornáinkat a YouTube-on és a Spotifyon!
Minden második szerdán jelentkezik másik podcastunk, a Forbes Money Péller Andrással, ami a piacokat és a pénztárcánkat érintő legfontosabb és legérdekesebb témákkal foglalkozik.
The post Fehér Gyula: Nem szeretem, amikor arra hivatkozunk, hogy az állam miatt nem megy valami appeared first on Forbes.hu.
