Az iráni konfliktus miatt kirobban 2026-os energiaválságon keresztül jól lekövethető egy feltörekvő piaci gazdaság válságállósága. Így reagált a magyar forint, a lengyel zloty, a cseh korona és a szlovák euró az idei év eddigi legfontosabb aszimmetrikus krízisére.
A szerző az Akcenta CZ igazgatótanácsának elnöke
2026 tavaszán az Izrael, az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktus átmenetileg lezárta a Hormuzi-szorost, a Brent olaj ára pedig 100 dollár fölé emelkedett. A külső sokk komoly próbatételt jelentett a közép-európai gazdaságok számára. A visegrádi országok közül azonban három saját valutával rendelkező gazdaság meglepően ellenállónak bizonyult. A cseh korona és a lengyel zloty árfolyama alig mozdult el: előbbi 24,2, utóbbi 4,26 körül stabilizálódott az euróval szemben. Ebben szerepet játszott, hogy mindkét ország jegybankja magas kamatszintet tartott fenn, miközben a gazdasági növekedés sem torpant meg. A forint árfolyama más pályát járt be. Az év elején még közel 395 forintot kellett fizetni egy euróért. A téli közvélemény-kutatások után azonban fordulat következett, és a piac egyre nagyobb eséllyel számolt kormányváltással. A forint fokozatosan erősödött, majd az áprilisi választásokat követően 350 forint közelébe emelkedett. Ez közel 10 százalékos felértékelődést jelentett néhány hónap alatt.
Ha ezt tekintjük az első komoly stressztesztnek, akkor a három saját fizetőeszközzel rendelkező visegrádi ország sikerrel vette az akadályt.
Négy ország, négy eltérő alkalmazkodási pálya
Az idei makrogazdasági adatok alapján a visegrádi országok teljesen eltérő gazdasági pályán mozognak.
- Lengyelország 3,5 százalékos növekedést produkál, miközben az infláció 3,1 százalék. Az alapkamat 3,75 százalékon maradt. A költségvetési hiány ugyan a GDP 6,7 százaléka, ami jelenleg a legmagasabb az Európai Unióban, a zloty árfolyama ennek ellenére stabil.
- Csehország gazdasága hozzávetőleg 2 százalékkal bővül. Az infláció 2 százalék alá csökkent, a jegybank 3,75 százalékra emelte az alapkamatot. A költségvetési hiány a régió legalacsonyabbja, nagyjából a GDP 2,5 százaléka. A korona továbbra is a legerősebb közép-európai valuta.
- Magyarországon a gazdasági növekedés 1,7 százalék, az infláció 1,8 százalékra mérséklődött. Az MNB 6,25 százalékos alapkamat mellett megkezdte a monetáris lazítást. A költségvetési hiány megközelíti a GDP 6 százalékát, miközben a forint többéves csúcson áll az euróval szemben.
- Szlovákia növekedése 0,8 százalékra lassult, miközben az infláció 3,8 százalékra emelkedett, ami a régió legmagasabb értéke. Az ország nem rendelkezik önálló monetáris politikával: a kamatszintet az Európai Központi Bank határozza meg, jelenleg 2,25 százalékon. A költségvetési hiány a GDP 4,6 százaléka.
Mi magyarázza a különbségeket?
Elsőre kézenfekvő magyarázatnak tűnik az energiafüggőség. Az adatok azonban mást mutatnak. A négy visegrádi ország energiaszerkezete jelentősen eltér egymástól.
Lengyelország továbbra is elsősorban szénalapú energiatermelésre épít, és évente a GDP közel 1 százalékát fordítja az uniós kibocsátási kvóták megvásárlására. Csehország hasonló terheket visel szénalapú energiatermelése és nehézipara miatt, ugyanakkor villamosenergia-termelésének jelentős részét már atomenergia biztosítja.
Magyarország sérülékenységét elsősorban a földgázfüggőség növeli. Az áram nagykereskedelmi ára nagyrészt továbbra is a gáztüzelésű erőművek költségeihez igazodik.
Szlovákia ezzel szemben villamosenergia-termelésének jelentős részét atomerőművekre alapozza. Az olaj- és földgázellátásban ugyanakkor továbbra is erősen támaszkodik az orosz importvezetékre.
Önmagában tehát az energiafüggőség nem magyarázza az eltérő piaci reakciókat. A döntő különbséget az jelenti, hogy az egyes országok milyen gazdaságpolitikai eszközökkel rendelkeznek a külső sokkok kezelésére. Ide tartozik a költségvetési mozgástér, a jegybank hitelessége és az is, hogy rendelkeznek-e önálló árfolyampolitikával.
Mikor jelent előnyt a saját valuta?
A kérdésre a közgazdaságtan több mint hatvan éve választ adott. Robert Mundell 1961-ben megjelent tanulmányában azt vizsgálta, milyen feltételek mellett működhet hatékonyan egy közös valutaövezet. Az optimális valutaövezet elméletéért 1999-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott. Az elmélet szerint közös pénz akkor működik jól, ha a tagországokat hasonló gazdasági sokkok érik, vagy a munkaerő és a tőke elég szabadon mozog ahhoz, hogy kiegyenlítse az eltérő hatásokat.
Ha azonban a külső sokk országonként eltérő következményekkel jár, a saját valuta fontos alkalmazkodási eszközzé válik. Árfolyamának változása javíthatja a versenyképességet, mérsékelheti a külső egyensúly romlását és gyorsíthatja az alkalmazkodást.
A 2026-os energiaválság éppen ilyen helyzetet teremtett. Az ok közös volt, a gazdasági következmények azonban országonként jelentősen eltértek. Ez az a környezet, amelyben a lebegő árfolyam valódi gazdaságpolitikai előnyt jelent. Szlovákia erről az alkalmazkodási lehetőségről mondott le 2009-ben az euró bevezetésével.
Az olajat dollárban jegyzik a világpiacon. Ha az árfolyam emelkedik, ugyanannyi importért több helyi fizetőeszközt kell fizetni. Egy külső geopolitikai sokk így gyorsan megjelenik a hazai inflációban. Ebben a helyzetben felértékelődik a monetáris politika szerepe. Egy hiteles, inflációellenes jegybank képes tőkét vonzani, ami erősíti a nemzeti valutát. Az erősebb árfolyam mérsékli az importköltségeket, így az energiaár-emelkedés kisebb mértékben épül be a fogyasztói árakba.
A devizaárfolyam ezért önmagában is stabilizáló tényezővé válhat. A monetáris politika hatása nem kizárólag a kamatszinten keresztül érvényesül, hanem az árfolyamon is.
Ez magyarázza a cseh jegybank júniusi döntését. Bár az infláció már a 2 százalékos cél közelébe süllyedt, a jegybank mégis kamatot emelt. A piac ezt a maginfláció és a bérdinamika miatt indokoltnak tekintette. Az intézkedés erősítette a korona hitelességét, amely a dollár erősödése mellett is a régió legstabilabb devizája maradt.
Lengyelország más utat választott. A jegybank változatlanul 3,75 százalékon tartotta az alapkamatot, miközben közel 100 milliárd zloty uniós helyreállítási forrás érkezik az országba. Ez jelentősen javítja a külső finanszírozási pozíciót, ami hozzájárul a zloty stabilitásához.
Magyarország helyzete eltérő. Az ország hosszú éveken át nem jutott hozzá a befagyasztott uniós forrásokhoz, miközben a régió egyik leginkább energiaérzékeny gazdaságának számított. A forint ennek ellenére jelentősen erősödött 2026 első felében. A piac ezt elsősorban politikai fordulatként értékelte. A kormányváltással ismét reális lehetőséggé vált az uniós források folyósítása, ami érdemben javította a magyar gazdaság megítélését. Az árfolyam-erősödés ezt a várakozást tükrözi.
Szlovákia ezzel szemben nem rendelkezik önálló monetáris politikával. A kamatszintet az Európai Központi Bank határozza meg, amely az euróövezet egészének gazdasági folyamataira reagál. A döntéseket elsősorban a német, francia és olasz gazdaság teljesítménye határozza meg, nem pedig a szlovák infláció vagy növekedés. Miközben Szlovákiában az infláció 3,8 százalék, az EKB irányadó kamata 2,25 százalék. Ez reálértelemben továbbra is laza monetáris kondíciókat jelent.
A probléma ugyanakkor nem a fogyasztás ösztönzése, hanem a külső alkalmazkodás.
A piac ezt két csatornán keresztül értékeli. Az egyik az állampapírhozam, amely a finanszírozási kockázatot árazza. A másik a devizaárfolyam, amely a gazdaság versenyképességének változására reagál. A két mutató ugyanazt a bizalmat méri, de eltérő módon hat a gazdaságra.
Ha egy valuta gyengül, javulhat az export versenyképessége, ami részben ellensúlyozza a külső sokk hatásait. Az emelkedő kötvényhozam ezzel szemben nem alkalmazkodási mechanizmus. Egyszerűen drágábbá teszi az államadósság finanszírozását, tovább szűkítve a költségvetés mozgásterét. Szlovákia ma kizárólag ezzel az utóbbi eszközzel szembesül. A piac továbbra is értékeli az ország kockázatait, de az árfolyam már nem tud részt venni az alkalmazkodásban.
A 2009-es válság már megmutatta a különbséget
A saját valuta szerepéről nemcsak elméleti modellek állnak rendelkezésre. A 2008–2009-es pénzügyi válság jó összehasonlítási alapot kínál. Lengyelország volt az Európai Unió egyetlen tagállama, amely elkerülte a recessziót. Ebben több tényező is szerepet játszott: a nagy belső piac, a konzervatív bankrendszer és a költségvetési mozgástér. A lebegő árfolyam ugyanakkor szintén fontos stabilizáló szerepet töltött be.
A zloty az euróval szemben közel egyharmadával gyengült. Ez gyorsan javította a lengyel export versenyképességét, és mérsékelte a külső kereslet visszaesésének hatását. Szlovákia ezzel szemben 2009. január 1-jén vezette be az eurót, így a válságot már önálló árfolyam nélkül fogadta. Gazdasági teljesítménye abban az évben közel 5 százalékkal csökkent. Hosszabb távon az euró számos előnyt hozott Szlovákiának. Javította a beruházási környezetet, csökkentette az árfolyamkockázatot és támogatta a külkereskedelmet. A 2009-es válság ugyanakkor rávilágított arra, hogy egy aszimmetrikus sokk idején hiányozhat az árfolyam alkalmazkodási szerepe.
A jelenlegi energiaválság több szempontból hasonló helyzetet teremtett. A külső sokk minden országot elért, az alkalmazkodás lehetőségei azonban jelentősen eltértek.
Mit mutat a jelenlegi helyzet?
A négy visegrádi ország eltérő pályán mozog, és ezt a devizapiac is tükrözi.
- Csehország továbbra is a régió legstabilabb gazdaságának számít. A korona mögött szigorú monetáris politika, alacsony költségvetési hiány és kiegyensúlyozott külső finanszírozási pozíció áll.
- Lengyelország gyors gazdasági növekedést produkál, miközben jelentős költségvetési hiányt vállal. A piac egyelőre fenntarthatónak tekinti ezt a pályát, amit az uniós források várható beáramlása is támogat.
- Magyarország esetében a forint erősödése elsősorban a politikai fordulat és az uniós forrásokkal kapcsolatos várakozások eredménye. A piac egy kedvezőbb gazdaságpolitikai környezetet áraz. Ez ugyanakkor még nem tekinthető lezárt folyamatnak. Az infláció várhatóan ismét emelkedik az év második felében, az uniós források folyósítása pedig fokozatosan történhet meg. A következő hónapok mutatják majd meg, hogy a jelenlegi árfolyamszintet a fundamentumok is alátámasztják-e.
- Szlovákia ezzel szemben továbbra is az euróövezet közös monetáris politikájához alkalmazkodik. A pénzügyi piacok kockázatértékelése elsősorban az állampapírhozamokon keresztül jelenik meg, miközben az árfolyam már nem tölthet be stabilizáló szerepet.
Valóban újjáéled a visegrádi együttműködés?
A 2026-os magyarországi politikai fordulat után ismét napirendre került a visegrádi együttműködés jövője. Egyre gyakrabban jelennek meg olyan elemzések, amelyek a V4 újjáéledéséről beszélnek. A befektetői érdeklődés erősödése, a tervezett csúcstalálkozók és az infrastrukturális együttműködések valóban erre utalnak.
A gazdasági és geopolitikai környezet ugyanakkor jelentősen megváltozott.
Az 1335-ös visegrádi királytalálkozó, majd az 1991-ben létrejött Visegrádi Együttműködés közös gazdasági és politikai érdekekre épült. Ma ezek az érdekek több kérdésben eltérnek. A leglátványosabb különbség az orosz–ukrán háború megítélésében alakult ki. Lengyelország és Magyarország külpolitikai iránya közelebb került egymáshoz, míg Szlovákia több kérdésben eltérő álláspontot képvisel.
A V4 együttműködésének alapját ma sokkal inkább a közös gazdasági érdekek jelentik. Ide tartozik az energia-infrastruktúra fejlesztése, a közlekedési kapcsolatok bővítése és az Európai Unió következő költségvetési ciklusának kérdései.
A saját valuta értéke válsághelyzetben mutatkozik meg
A jelenlegi piaci folyamatok arra utalnak, hogy a saját valuta továbbra is fontos gazdaságpolitikai alkalmazkodási eszköz.
A korona, a zloty és a forint árfolyama évtizedek óta folyamatos visszajelzést ad a befektetők bizalmáról és az adott gazdaság fundamentumairól. Válsághelyzetben ez az alkalmazkodási mechanizmus különösen felértékelődik.
A 2026-os energiaválság ezt ismét jól szemléltette. Bár a külső sokk minden országot érintett, a saját valutával rendelkező gazdaságok nagyobb mozgástérrel reagálhattak a piaci változásokra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nemzeti valuta minden körülmények között előnyt jelent. Az euró hosszú távon csökkenti az árfolyamkockázatot, mérsékli a finanszírozási költségeket és támogatja a nemzetközi kereskedelmet. A lebegő árfolyam ugyanakkor nagyobb rugalmasságot biztosít akkor, amikor egy külső sokk eltérő módon érinti az egyes gazdaságokat.
A két rendszer közötti választás ezért nem elsősorban politikai, hanem gazdaságszerkezeti kérdés. A visegrádi országok jelenlegi tapasztalata azt mutatja, hogy aszimmetrikus válsághelyzetben a saját monetáris politika és az önálló árfolyam továbbra is jelentős alkalmazkodási előnyt jelenthet.
Szükség van a magyar euróra?
A zloty, a korona és a forint nem a mostani válságban bizonyította először alkalmazkodóképességét. A három deviza évtizedek óta folyamatos piaci visszajelzést ad az adott gazdaság állapotáról és a befektetői bizalom alakulásáról. Válsághelyzetben ez az árfolyam-alkalmazkodás önálló stabilizáló szerepet is betölthet. A 2026-os energiaválság ismét rámutatott erre a mechanizmusra.
Magyarország esetében a forint 2026 tavaszán közel 10 százalékkal erősödött az euróval szemben. A piaci szereplők ezt részben a választások után javuló gazdaságpolitikai kilátásokkal, valamint az uniós forrásokkal kapcsolatos várakozások erősödésével magyarázták.
Az új magyar kormány célja ugyanakkor továbbra is az euró bevezetése a 2030-as évek elején. Ez egyben azt is jelenti, hogy Magyarország hosszabb távon lemondana az önálló árfolyam-politika nyújtotta alkalmazkodási lehetőségről. A döntés előnyei és kockázatai elsősorban attól függnek, hogy a jövőben milyen típusú gazdasági sokkok érik az országot. A jelenlegi válság tapasztalatai alapján ugyanakkor az látszik, hogy aszimmetrikus külső sokkok idején a saját valuta továbbra is fontos gazdaságpolitikai eszköz lehet.
Jacek Jurczynski,
az Akcenta CZ igazgatótanácsának elnöke
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
The post Forint vagy euró? A V4-országok válsága megmutatta, melyik rendszer működik jobban appeared first on Forbes.hu.
