A Forbes vagyonbecsléseit a kormány cégértékelési modelljével összevetve az látszik: a vagyonadó nem feltétlenül a legtehetősebbeknek fájna a legjobban. Ami ennél is fájóbb, az valójában maga az üzenet. A kormány egy fontos kérdésre ad egyszerű és rossz választ, pedig mélyen át kellene gondolni, mit kezdjünk társadalmat feszítő, mára hatalmasra növő vagyoni különbségekkel ahelyett, hogy a NER-es járadékvadászokat összemossuk a tisztességes vállalkozókkal.
Az első Fidesz kétharmad alatt sok minden nem tetszett, de azt tudtam értékelni, hogy úgy tűnt, hogy a kormánynak van mersze bátor és jó kérdéseket feltenni. A problémám inkább az volt, hogy milyen leegyszerűsítű és buta válaszokat adnak rájuk.
Úgy tűnt, merik megkérdőjelezni az addig megkérdőjelezhetetlennek hitt struktúrákat, és mindehhez mesterien építették fel a kompetencia látszatát. Azt kérdezték, mégis mit várunk el az itt működő multiktól? Sok féle válasz létezik egy ilyen kérdésre, ami nyilvános vitára is bocsátható. Teremtsenek munkahelyeket, tartsák be a törvényeket, adjanak tudást? A kormány rövidre zárta a választ: fizessenek különadót! Sok jó kérdés, és számtalan rossz válasz építette fel a „magyar modellnek” hazudott gazdaságpolitikát, ami nem szólt másról, minthogy hatalomgyár előbb-utóbb mindent maga alá gyűrjön.
Ugyanilyen fontos ma feltenni a kérdést: mit kezdjünk a megnövekedett vagyoni különbségekkel a magyar társadalomban? Az állam teremtsen hozzá erőforrásokat, hogy minél többen tudjanak versenyképes vállalkozást indítani? Támogassuk a leszakadó társadalmi csoportok felzárkózását, mondjuk, helyi programokkal? Vagy: fizessen többet, akinek többje van? Igazságos-e hogy a gazdagok is ugyanolyan kulccsal adóznak, mint aki az átlagkeresetet viszi haza? Legitim felvetés ez is.
A válasz egyelőre ennyi: vagyonadó.
Persze értem én, hogy az állandó, közösségi médiára optimalizált kampányüzemmódban az ilyen populista fogások nélkül ma már nem politikus a politikus, vagyis a vagyonadó, mint politikai termék érthető. Szerepe csupán annyi, hogy népszerűséget, szavazatokat hoz. Érthető az is, hogy 16 év NER után látva a rendszer csókosainak eszetlen, piaci versenyt és valódi teljesítményt nélkülöző meggazdagodását és rongyrázását, az emberek valamilyen szinten elégtételt várnak. „Fizessen többet, aki többet kapott” – sokan valószínűleg így fordítják le magukban, miről is szól a vagyonadó.
Ugyanakkor a vagyonadó, mint lehetséges válasz egy komplex társadalmi jelenségre – jelesen arra, hogy a felső jövedelmi decilisekben nőtt a vagyonkoncentráció – vajmi keveset ér, és vakvágányra irányítja az erről való gondolkodást. Ez az adó mindenekelőtt egy nagyobb rendszer része lesz, nemcsak a magyar adórendszerbe, de egy gazdasági ökoszisztémába is beépül, alakítja majd a szereplők mozgását, gondolkozását, kockázatvállalási- vagy éppen az adakozási hajlandóságát.
A vagyonadó társadalmi egyeztetésre bocsátott változata nem sokat árul el arról, hogy a vagyoni különbségekről a kormányzat miként gondolkodik, de jól láthatóan alaposan körbejárták, hogy az adó megfizetését ne lehessen kikerülni. Kiskapuk zárva – nagyjából.
A tervezetből azért látszik az is, a kormány meghallotta a kritikus hangokat – meg nem is. Bekerült az „egy főre eső vagyon”, mint fogalom, ami kvázi megemelte az 1 milliárdos küszöbértéket sokaknak, de a korábban bedobott 500 milliárdos korlát helyett a kormány már 100 milliárdos vagyon felett bevezetné a magasabb adókulcsot.
A tervezetből az is kiderült, valójában kinek az adója lesz a vagyonadó.
Erről szól még a cikk
- Számoljunk egy kicsit: kinek fog nagyon fájni a vagyonadó?
- A választóknak el kell fogadniuk azt is, hogy 16 évet nem lehet 16 nap alatt megváltoztatni.
- Így lehetne átformálni hosszú távú értékteremtéssé a vagyonadó mögött meghúzódó társadalmi igényt.
- Önmagában a vagyonadó nem fogja megoldani a vagyoni különbségek kérdését és a NER alatt az államból kiszipolyozott vagyonokat sem hozza vissza
- Felhatalmazás: kultúraváltás vs. populista üzenetek
The post Igazságtétel helyett inkább bélyeg: a vagyonadó hamis üzenete appeared first on Forbes.hu.
