Az ország talán legdrágább péksége, de a közel kétmilliárdos forgalom magáért beszél. Most tapasztalt gasztróbefektetők vették meg a Vajat – szerencsére a cég szellemi atyja velük maradt, és még az eddigieknél is komolyabb terveik vannak.
A Sas utcai Vaj pékségben, kávézóban ülök. Reggelihez, brunchhoz, kávéhoz már túl későn, vacsorához meg túl korán. Mégis kíváncsian várom, milyen információt szolgálnak fel a hely közepén, a nagy körasztalnál.
Velem együtt öten üljük körbe az asztalt, a Vaj új tulajdonosaival és egy bent maradt alapítóval beszélgetek. Először a Forbes.hu-nak jelentik be az eladás hírét, részleteit, céljait.
Erről szól még a cikk
- Kik alapították a Vajat?
- Kik az új tulajdonosok, ki maradt az alapítók közül?
- Hároméves célok: mennek-e külföldre?
- „A magyar vendéglátás már nem térden van, hanem hason”
A Vajat Faisztl-Németh Zoltán, valamint Markó Áron és Kristóf alapították, 2020 végén, a covid kellős közepén nyitottak. Zoltán és Áron eredetileg Vans ruhákat forgalmaznak, a pékség ötlete váratlanul jött, amikor Kristóf több év svájci és francia sous-chefkedés után betelt a Michelin-csillagos konyhák napi tizenhat órás hajtásaival, és szeretett volna a kinti tapasztalatokból valami élhetőbbet létrehozni itthon.
Hamar kinőtte magát a Rákóczi téri pékség – és tőle száz méterre a leveles tésztás gyártóüzem is –, így itt, a Sas utcában és a Hello Buda gasztroudvarban is lett azóta egységük.
A Vajbirodalom Kft. 2021 óta termel üzemi eredményt, éves árbevétele a nyilvános céginformációk szerint 2024-ben és 2025-ben is 1,9 milliárd forint körül mozgott. Talán az ország legdrágább pékségéről beszélhetünk, mégsem ér azzal lerendezni őket, hogy túlárazott kenyeret, croissant-t és hot dogot árulnak, sőt.
„A legjobb stratégia, hogy nem árral versenyez, éppen ellenkezőleg, presztízzsel, ami nem üres, és sikeresnek is látszik, hiszen jönnek a vevők és elfogynak a sütik a nap végére, tehát jól van árazva.”
Ezt nem valami étteremkritikus posztolta, hanem egy befektetési szakember, Faragó Ferenc, a Facebookon Vakmajomként ismerheted. Az idézet magáért beszél: lehet, ez Magyarország legdrágább péksége, de végső soron úgyis a piac dönt az árakról. Vakmajom több éve hangos szószólója a helynek, igaz, inkognitóban jár be, a vajasok se ismerték fel – erről az alapítók még a 2024. februári Forbes magazinban meséltek nekem.
Két és fél évvel később már csak Kristóf ül itt közülük, két társa kiszállt. 2026 júniusában új cégek jöttek létre, a Vaj Gyár Kft. a pékárugyártásra, amelynek tulajdonjogát – az egységeket külön működtető cégeket is – a Vajbirodalom Holding Kft. gyakorolja. A Vajbirodalom Kft.-ben lévő összes jogot, nevet és eszközt megvették, mondják a vevők.
A holdingcégről, egyharmad részben Markó Kristófé, kétharmad részben pedig a vevőé, a PSG Holding Kft.-é. Utóbbi Potoczky Csaba (Bravogroup-divízióvezető, társtulajdonos), Gál Bence (a Pasarét Bisztró ügyvezetője, Hello Buda-alapító) és Szép Gábor (szintén Bravogroup) érdekeltsége, ők hárman az említett budai és pasaréti helyekben is érdekeltek.
Így üljük öten körbe az asztalt. Valóságos agyviharba keveredek, olyannyira organikus az interjú, hogy néha válaszról válaszra, egymástól átvéve a szót finomodnak vagy rugaszkodnak el még tovább bizonyos elképzeléseik, és lesznek hangzatosabbak a terveik, célszámaik. Lerí róluk, hogy nemcsak játszóteret, de szigorú bizniszt látnak a Vajban.
„Jobb lenne, ha egy meetinget hallanál”, nevet Kristóf. „Minden elhangzik ott, nagy ötletek, cifra gondolatok. Valahogy pont így látom a jövőnket.”
A cél: egymilliárdos profit három év múlva
Az üzlet előtt több mint fél év volt az átvilágítási folyamat, a Concorde MB Partners pénzügyi tanácsadót is bevonták ehhez. Ami az árat illeti, nem forintosítják, de a PSG-sek azt mondják, jövőt vásároltak, és keményen alkudoztak, a szokásos öt év helyett körülbelül három év alatt megtérül a felvásárlás.
IT-profilját tekintve a Bravogroup – pontosabban annak társtulajdonosai – nem a leginkább magától értetődő név a történetben. Erre ők azzal cáfolnak rá, hogy folyamatosan növekedést keresnek, értenek a kiskereskedelemhez, Gál Bence segítségével pedig a vendéglátáshoz is, és végső soron meg se vették volna a Vajat – ha megkeresik őket, sem –, ha nem lettek volna bérlőik a Hello Budában.
Márpedig azok, így volt ismeretségük és rálátásuk is a vállalkozásra. És azt látták, hogy „a Kristóf zseni”, sőt, még többet ki lehetne hozni a helyből, ha olyan cégstruktúrát, menedzsmentet tennének mögé, amit harminc év alatt megtanultak a Bravogroupnál.
Potoczky Csaba szerint van egy fontos statementjük. „Nem azok a gazdag figurák vagyunk, akik divatból nyitnak éttermet. Nekünk ez üzleti vállalkozás, a Pasaréti Bisztró mögött is Excel-tábla van, még a covid alatt sem hoztunk be otthonról pénzt, abból mi csak haza tudunk vinni, vagy pedig növekedésre költünk a nyereségből.”
A PSG-nél úgy számolnak, hogy a Vajjal, a Hello Budával, a Pasaréti Bisztróval és a Kossuth téri Pick Bisztróval együtt jövőre már négymilliárd forint feletti vendéglátóipari cégcsoportot fognak vinni, aminek felét a Vaj forgalma teszi ki. Az esetleges új helyeket még nem adták hozzá.
Markó Kristóf, Szép Gábor, Gál Bence, Potoczky Csaba
Vaj + Bravogroup-tulajok
Végső döntés még nincs, ez most a gondolkodások, viták ideje (hol így, hol úgy élik meg), de több irány is felmerült. Kisebb egységek nyitása, franchise-hálózat – szigorú kontroll mellett –, Ferihegy, a Balatont se vetnék el, az FMCG-t viszont igen, szerintük a szupermarketek polcai már „tömegtermékké” tennék a Vajat. Új üzemben még nem gondolkodnának, első körben a most meglévőben kell jobban kihasználni a négyzetmétereket, az üzemidőt, a műszakokat.
Kérésemre továbbmennek: 2027-et a Vaj két új üzlettel és ötven százalékkal több árbevétellel, cirka hárommilliárd forinttal tervezik zárni, 15–20 százalék közötti eredményességgel (gyártásban, kiskerben együttesen).
Három éven belül külföldön még nem látják magukat, de a franchise-modell már elindulhat, személy- és nem helyszínalapon választanának franchise-bérlőket, emellett szeretnének butikhotelekben reggelit és pékárut árulni, kiskereskedelmi egységként. Örülnének, ha 2029-et már egymilliárd forintos nyereséggel zárhatnák, elismerik, ambiciózus szám, szeretnek nehezen, de elérhető célokat kitűzni.
Ami konkrétabb következő lépés, hogy a Sas utcában igenis estét kell csinálni. Melegkonyhás reggelivel próbálkoztak már, Markó Kristóf alapító új mondása a bakery lunch és dinner, amivel előrukkolna, minden ilyen kísérlet lényege az üres órák hatékony feltöltése, kihasználása.
Majdnem mindenki eladó az utcában, csak nincs kiírva
Kristóf szerint a felvásárlás előtti két évüket a működési és termelési stabilizálás tette ki, gyorsan nőttek százfős létszámot mozgató munkahellyé. „A negyvenórás munkarendből, a négynapos munkahétből nem akartam engedni.” Csakhogy a Sas utcai pékség eredeti, bár- és menüközpontú koncepcióját az ezzel járó szervezeti, termékbiztonsági fejlesztések, a Hello Buda nyitásába tett energiák kissé megakasztották.
Ebbe a gasztrósabb irányba fordulnának most vissza, házon belül már az első próbakóstolásokat tartják az esti Sas-étlappal, ehhez valahol 40–100 millió forint közötti beruházással kalkulálnak ebben az egységben.
Az új befektetőknek pont a stabil háttér kialakítása bizonyította még inkább Kristóf zsenijét, érkezésükkel ezek a struktúrák tudnak még inkább erősödni. Kristóf szerint testvére és másik alapítótársa eleve öt–hatéves távban gondolkodott a Vajjal, bizonyos méret felett már nem szívesen vitték volna tovább, várták a megfelelő kiszállási pontot. Ez most érkezett meg, eredetileg a Hello Buda-egységről volt szó, végül teljesen kiszálltak.
Felvetem, hogy Kristóf egyharmados résszel hogyan tudja védeni a kreativitást az érkezők kétharmados részétől, a befektetői elvárásoktól. Erre a PSG válasza: fel se merült bennük, hogy beszálljanak, ha Kristóf nem marad, szerintük elég komoly összeget tettek ebbe ahhoz, hogy megmutassák, érdekük, hogy Kristóf boldog legyen.
„Sokkal jobban féltjük őt annál, minthogy aprópénzért kitegyük” – mondja Szép Gábor. Ígérik, a háttérben maradnak, nem szándékuk „rátelepedni a Vaj kúlságára”.
Kristófnak a deallel egy kérése volt: hadd ne kelljen neki gazdasági ügyekkel foglalkoznia, ez részéről inkább a vevők iránti bizalom jele. Ami a jövőt illeti, az alapanyagár, az euróárfolyam adottság, sok ráhatásuk nincs, amúgy sem spórolnának a minőségen olcsóbb, gyengébb nyersanyaggal.
Markó Kristóf, Szép Gábor, Gál Bence, Potoczky Csaba
Vaj + Bravogroup-tulajok
Ami már fájóbb, az a bér- és rezsiköltségek, a bérleti díj alakulása, jó munkaerőt találni, utóbbihoz persze feltétel, hogy szervezetfejlesztéssel ők is élhető körülményeket tudjanak teremteni.
Gál Bence felveti, „a magyar vendéglátás már nem térden van, hanem hason”, a bürokratikus berendezkedés pedig csak tovább nehezíti még a legfigyelmesebb és legtisztességesebb vállalkozások életét is, muszáj lesz rendszer- és szabályozási szinten hozzányúlni az iparághoz.
„Szembesülünk most már azzal, hogy majdnem az összes étterem ebben az utcában eladó, csak nincs rá kiírva” – Bence szerint ezen változtatni kell, ebben optimista. „Mert közben óriási potenciál van ebben a városban.”
The post Kenyérre lehet kenni ezt a sztorit, most nagy üzlet sült ki belőle: elkelt Budapest egyik legmenőbb péksége appeared first on Forbes.hu.
