Kiadhattam volna a Harry Pottert, de nem kértem belőle – utcai könyvárus volt, ma a társasjátékpiac egyik különutas szereplője

A legkisebb vagyok a legnagyobbak között – így jellemzi vállalkozását Szőllősi Péter, a Vagabund Kiadó alapítója. Utcai könyvárusként kezdte, majd írónak állt, később könyvkiadással próbálkozott. A Vagabund ma már az alapító másik szenvedélyével, a társasjátékokkal foglalkozik.

A Vagabund Kiadó története tökéletes példája annak, hogyan lehet a hibákból tanulni. Az alapító, Szőllősi Péter a Forbes.hu-nak azt mondta, négy-öt komoly pofon kellett, hogy vállalkozása eljusson a mai sikereihez. Mesélt arról, miért mondott nemet a Harry Potter könyvek kiadására, illetve milyen elvek mentén dönti el, mely társasjátékokat hozza el a magyar közönségnek.

---

Forbes.hu: Hogyan indult a Vagabund Kiadó? Mik voltak azok a lépcsőfokok, melyeken keresztül egy könyvkiadóból társasjáték kiadó lett?

Szőllősi Péter: Gyakorlatilag utcai könyvárusként kezdtem, még a 80-as évek végén, a 90-es évek elején. Másfél-két évig árultam a könyveket, és azon gondolkoztam, hogy ilyeneket én is tudnék írni. Talán jobbakat is. Azonban kezdő vállalkozóként, üres zsebbel, kapcsolatok nélkül nem könnyű elindulni, így azt találtam ki, hogy szerkesztek egy In memoriam Jim Morrison könyvet. Ebben az ikon saját, valamint a hozzá kapcsolódó versek fordításai és dalszövegek lettek összeszerkesztve, a végén pedig már a saját gondolataimat és világlátásomat is belevittem. Ez lett az Indián Varázsló című könyv, ami 1999-ben jelent meg. Ebből akkor elkelt 80 ezer példány, és mivel a saját verseim is szerepeltek benne, így akár azt is mondhatnám, hogy az egyik legsikeresebb kortárs magyar költő vagyok. Természetesen nem mondom ezt, hiszen a kötetet Jim Morrison neve adta el. Ez volt az indulás.

Innentől követték egymást a bukások és a sikerek – főként a kudarcok. Beszéljünk előbb arról, hogy mi működött. Feltűnt, hogy Magyarországon nem lehetett a könyvesboltokban IQ-teszteket kapni. A 90-es évek végén indítottam el egy IQ-teszt sorozatot, ami őrületes siker lett. Ekkor azt gondoltam, hogy minden jól működik, és majdnem tönkrementem. Kiadtam néhány komolyabb könyvet, végül visszatértem a könnyedebb irányhoz, és kitaláltam egy második világháborús könyvsorozatot, amiből rengeteget adtam el. Ez a sorozat mentette meg akkor a Vagabundot.

Később, amikor futott a szekér, lehetőségem lett volna kiadni a Harry Pottert. Gondolkodtam rajta, de végül nem kértem belőle. Ki a fenét érdekelne egy varázsló fiú sztorija?

Hozzáteszem, hogy akkoriban nem futottak az ifjúsági regények, így nem csak én nem láttam benne fantáziát. A legtöbb nagy kiadó nemet mondott a Harry Potterre. Az Animus Kiadó végül remek munkát végzett a könyvekkel. Ma már csak nevetek ezen, amikor éppen nem sírok, de láthatjuk, hogy ilyen kevésen múlik a siker.

Közel 500 könyvet adtam ki, mindenféle témában. Sok magyar szerzővel dolgoztam együtt, volt, akinek a történet alapjaiban is segítettem. Tíz évvel ezelőtt volt olyan év, amikor 50 könyvet jelentettem meg, szinte minden héten egyet. Ekkor éreztem, hogy kezdek kiégni, és rátaláltam egy másik gyerekkori szenvedélyemre, a társasjátékokra.

Mi volt az első játék, amit kiadott a Vagabund?

Elkezdtem előszedni a régi ötleteimet a fiókokból. Mindig is érdekelt a társasjáték-tervezés. Tíz éve adtam ki például egy Gyümi nevű memóriajátékot. Ez nagy siker lett, az Egyesült Államokban is megjelent, illetve Európában is hét-nyolc országban. Hozzáteszem, kicsit nehezen indult a dolog, az első két hónapban alig 40-50 pakli fogyott belőle, de én hittem, hogy többre hivatott. Felkerestem Kecskeméten a matekszakos iskolákat, hogy nem szerveznek-e egy Gyümi versenyt a gyerekeknek. Ez bejött, egy versenyről még az M1 is tudósított anno. Volt olyan rendezvény, amikor több mint száz gyerek játszott egyszerre a játékkal.

Ekkor döntöttem el, hogy a társasjáték-kiadás felé veszem az irányt. Viszont a Gyümi sikere félrevezetett. A következő hét-nyolc játékom mind bukás volt.

Mi lehetett a kudarc oka? Volt kapcsolat az első és a későbbi játékok között?

Gyakorlatilag sok későbbi játékom az első klónja volt. Kártyajátékokban gondolkoztam, sok volt a hasonlóság. A legnagyobb hibám az volt, hogy egyszerre akartam mindent csinálni. Játékot tervezni, kiadni, értékesíteni. Pedig ezek mind külön szakmák. Volt egy pillanat, amikor majdnem feladtam, de még éppen megjelent a Chachapoya című saját tervezésű játékom (első megjelenés: 2019 – a szerk.), ami megint nagy siker lett.

Arra gondoltam, hogy ebben a művemben több van, és felkerestem külföldi kiadókat, hogy miként is lehetne a nemzetközi piacon megjelenni vele. Kaptam néhány jó tanácsot, a világpiacra vittem a Chachapoyát, és azt hiszem már mondanom sem kell, hatalmasat buktam vele.

Ez a pofon kellett ahhoz, hogy felismerjem a határaimat. Azóta inkább producerként működök, megpróbálom megjósolni, hogy mely játékok lesznek sikeresek a magyar piacon. Jellemzően kis kiadók alkotásait és elsőjátékos tervezőket keresek. Igyekszem még a tervezési fázisban szerződéseket kötni, ha találok egy ígéretes tervet. Ezzel lehetőségem van igazi sikercímeket is a magyar piacra hozni, és a nagy hazai kiadókat is meg tudom előzni.

Honnan ered a társasjátékok iránti szenvedélye?

Már gyerekkoromban nagyon szerettem társasjátékozni, és már akkor láttam, hogy a legtöbb cím kifejezetten sekélyes. Így házi szabályokat készítettem, így játszottuk például a Ki nevet a végént is. Egy idő után megfogalmazódott bennem, hogy ha a meglévő játékokat saját szabályokkal játsszuk, akkor miért ne készíthetnék saját játékot? Persze lehetőségeim ekkor még nem voltak, hogy bármit is megjelentessek, ez inkább csak hobbi volt. Viszont azt láttam, hogy bizonyos ötleteim visszaköszöntek a világpiacon megjelenő sikercímekben.

Volt egyébként egy kísérletem, még a 90-es években, amikor készítettem egy pikáns kis memória játékot, amiben szex pózokat kellett összepárosítani. Ezt a diákszigetre vittem ki árulni és hatalmas bukás volt. Talán öt darabot adtam el belőle. Ez a pofon terelt a könyvkiadás felé.

Milyen elvek és értékek alapján működik a Vagabund? Mi alapján kerülnek a játékok a polcokra?

A legfontosabb szempont, hogy én szeressek vele játszani. Évente nagyjából nyolc-tíz játékot jelentetek meg, családi plusz, vagy kezdő gamer kategóriákban. Ezek közös jellemzői, hogy szinte mindegyik a kedvencem. Keresem azokat a különlegességeket, furfangos csavarokat, ami ad egy kis pluszt a játékoknak. Persze azt is szem előtt kell tartani, hogy mit érdemes a magyar piacra hozni.

A magyar piac telített, évente 400-500 cím jelenik meg. A nagy kiadók is fuldokolnak már a megjelenésekben. Ilyen a kapitalizmus: a mohóság és a félelem irányítja. Szerintem jelenleg a mohóság időszakát éljük, de lassan eljön a félelem ideje. Azt gondolom, hogy hamarosan sokkal kevesebb társasjáték jelenik majd meg idehaza.

A Vagabund kevés játékot dob piacra egy évben, ez lehetőséget ad rá, hogy egy címmel többet foglalkozzak. Az online felületeimen nagy hangsúlyt fektetek rá, hogy a követőim még az előtt megismerhessék a játékaimat, hogy pénzt adnának érte. Nem árulok zsákbamacskát. Így a vásárlóim pontosan tudják, hogy miért fizetnek, ha a dobozon ott van a Vagabund kis pandája.

Hol helyezné el a Vagabundot a magyar társasjátékos szcénában?

Fontos, hogy egyedül vagyok. Egyedül csináltam a könyvkiadást, és a társasjáték kiadást is. Persze vannak, akik segítenek, de alapvetően minden döntést egyedül hozok meg. Ez alapján azt mondanám, hogy a legkisebb vagyok a legnagyobbak között.

Hozzáteszem, hogy a Vagabund méretéhez képest túl sok címet jelentetek meg, de azokat kisebb példányszámban. Így a gyártási költség magasabb, de az értékesítés is biztosabb. Igyekszem olyan plusz tartalmakat (promókat) hozni a címek mellé, amiket csak tőlem szerezhetnek be a vásárlók.

A jelszavam az, hogy a minőség soha nem megy ki a divatból!

A játékosok azt hiszem értékelik, hogy a világpiacról is a különlegességeket hozom Magyarországra. Említettem már, hogy a magyar piac telített, a játékosok polcain is egyre több doboz sorakozik. Emiatt a vásárlók ma már nagyon megfontolják, hogy mit is szerezzenek be. Ez a jelenség a nagyobb kiadókat sújtja, hiszen nekik van 30-40-50 emberük, akiknek fizetést kell adni, így mindent az értékesítési volumen határoz meg. Rajtam ilyen nyomás nincs, így tényleg azokat a címeket tudom elhozni a közönségnek, amik az én kedvenceim is. Szerintem ezt a játékosok értékelik.

Több kudarcról is szó esett már. Hány bukás kell a sikerhez?

Valóban sok kudarcot éltem már át az üzleti életben. Négy-öt komoly pofonra biztosan szükség van az élettől. A legnagyobb talán még a könyvkiadás időszakában ért. Említettem már a második világháborús sorozatot, az nagyon bejött, 35 könyvből állt és elment belőle másfél millió példány. Arra gondoltam, hogy ebből a sorozatból lehetne egy új kiadás, keményfedeles, színes grafikás, elegáns prémium termék. Le is gyártattam belőle 4000 darabot, hogy aztán teljes áron eladjak 50-et.

Hiába volt az eredeti sorozat nagy siker, az olvasókat nem érdekelte a prémium, de drágább kiadás. Pénzügyileg ez volt a legnagyobb kudarc, de tanultam belőle.

A győzelemből nem lehet tanulni, csak a vereségből. A labdarúgásban is ez az egyik legnagyobb igazság.

Hogyan működik a Vagabundnál egy társasjáték kiadása?

Kicsit hasonlóan, mint a játékos megfigyelés a fociban. A nagy külföldi kiadók oldalain, a közösségi médiában kutatok új megjelenések után. Ez tulajdonképpen egy nyomozás. Amikor találok valamit, ami felkelti az érdeklődésem, akkor figyelemmel kísérem az alkotói folyamatot, majd egy ponton felveszem a kapcsolatot a készítőkkel. Beszélgetünk a játékról, a magyar kiadásról. Elkezdek vele játszani, tesztelni, készítek, vagy készíttetek hozzá fordítást.

Szeretek elmerülni a társasjátékok világában. Például, amikor a Farkasok című társas kiadásán dolgoztam, rengeteg dokumentumfilmet néztem a farkasokról, hogy ráhangolódjak a témára. Szeretem a tematikus társasjátékokat, amiknek van valami jól végiggondolt, mögöttes történetük. Megemlíthetjük a Galileo Galileit, amiben a játékosok amatőr csillagászok bőrébe bújhatnak.

Milyen trendeket láthatunk jelenleg a magyar társasjáték piacon? Arról már szó volt, hogy telített a közeg, sok a megjelenés, a játékosok pedig egyre óvatosabbak.

Évente 4-5 ezer társasjáték jelenik meg világszerte, ebből hazánkba körülbelül 400 fut be. Ráadásul egy magyar kiadónak a külföldi kiadókkal is versenyeznie kell, mert egyre többen vásárolna angol nyelven játékot.

A pandémia alatt elkezdődött egy erős felívelés ezen a piacon. Az emberek hosszú időre bezárkóztak, el kellett ütni az időt, és újra leültek az asztalokhoz. Sokan ezalatt ismerkedtek meg a modern társasjátékokkal. Ez nagy lökést adott, hirtelen kibővült az a vásárlóközeg, akikre célozhatunk a termékeinkkel.

Talán ez az időszak vezetett a mostani túlkínálathoz. A nagy kiadóknál hegyekben állnak az eladhatatlan társasjátékok. Ezektől ma már hihetetlen akciókkal próbálnak megszabadulni.

A vásárlók persze gyorsan reagálnak ezekre a folyamatokra. Az emberek látják a leértékeléseket, és elkezdik megvárni, hogy a friss megjelenéseken is néhány hónap múlva megjelenik majd a mínusz 20-30 százalékos címke.

Erre még az is rárakódik, hogy a gazdaság nem teljesít a legjobban. A vásárlók sokkal óvatosabbak a költéseikkel kapcsolatban. Ilyen gazdasági környezetben kevesebb pénzt szánnak arra, hogy a már felhalmozott társasjátékaik mellé új darabokat vegyenek, teljes áron. Ezt a trendet a kiadók is érezhetik, szerintem a következő években sokkal kevesebb új társasjáték megjelenés lesz a magyar piacon.

Árérzékenyek a magyarok?

Abszolút! Természetesen van egy szűkebb prémium kategória, ahol az ár nem feltétlenül számít. Én ebbe a körbe sorolnám magam. Kevesebb játékot hozok, kisebb példányszámban, viszont egy biztos vevői körnek. Ez az a kör, akik szenvedélyesen társasjátékoznak, a különlegesebb darabokat keresik, és nem okoz nekik problémát egy-két óra szabálytanulás a játék előtt.

A magyar piac egyébként kissé egyedi. Például, egy nemzetközi szinten sok elismerést kapó játék, akár egy Spiel des Jahres díjas darab gyakran bukásra van ítélve nálunk.

A magyar vásárlók főleg a gyorsan tanulható, gyors játékélményt nyújtó játékokat szeretik. Minél rövidebb a szabály, annál jobb. Egy játékszabály, ha egy A4-es lapnál hosszabb, az már el tudja ijeszteni a magyar vevőket. Emellett rendkívül fontos, hogy a magyar boltokba kerülő társasjáték szép legyen. Mutatós doboz, színes tematika, látványos asztalkép. Mondhatjuk, hogy ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján, de ez a magyar társasjáték piacon nem így működik.

The post Kiadhattam volna a Harry Pottert, de nem kértem belőle – utcai könyvárus volt, ma a társasjátékpiac egyik különutas szereplője appeared first on Forbes.hu.