Küllői Péter befektetési bankárként a 90-es évek rendszerváltásának egyik nagy nyertese. Korai visszavonulása után elkezdett visszaadni a társadalomnak abból, amit elért. Mit rontottunk el? Mi tartotta életben a NER-t? Hogyan kellene most megalapoznunk egy sikeres országot? Erről beszélgettünk a Forbes Deal2036 podcast második adásában.
A Forbes Deal podcasten belül új sorozatot kezdtünk el. A cél, hogy gondolkozásra hívjuk a nézőinket, hallgatóinkat. Hogyan hozzunk létre egy élhető, fenntarthatóan fejlődő, gazdagabb és szabad Magyarországot 2036-ra?
A második adásban Küllői Péterrel beszélgettünk Magyarország elmúlt harmincöt évéről, a rendszerváltás örökségéről, a NER működéséről, a magyar elit felelősségéről, és arról, hogy milyen társadalmi és gazdasági szemlélet vezethetne sikeresebb jövőhöz, miközben saját életfilozófiájáról és a sikerhez való viszonyáról is mesélt.
Küllői Péter egykori befektetési bankár, ma befektető, mecénás és filantróp, a Bátor Tábor egyik alapítója, a Mosoly Alapítvány elindítója. Több mint egy évtizede tagja a londoni Tate kelet-közép-európai akvizíciós bizottságának, amelynek korábban társelnöke is volt, aktív szerepet vállal a közép-európai művészet nemzetközi láthatóságának erősítésében.
A rendszerváltás időszakában több út is nyitva állt az ország előtt, de végül egy olyan modell alakult ki, amelyben a politikai és gazdasági kapcsolatok, valamint a „mutyi” kultúrája meghatározó szerepet kapott. A kommunista rendszerből örökölt gondolkodásmód továbbélt, és az új elit jelentős része nem a nemzetközi versenyben való helytállást, hanem a kapcsolati hálókon keresztüli érvényesülést tekintette természetes útnak.
Küllői Péter szerint Magyarország előtt ott állt annak lehetősége, hogy a társadalom szélesebb rétegeit tulajdonossá tegye, ahogy például Csehországban történt a kuponos privatizáció révén. Ehelyett egy olyan modell jött létre, amely bár lehetőséget adott a tőzsde fejlődésére és a külföldi befektetők megjelenésére, a társadalom és az elit nem volt elég felkészült arra, hogy ezt a lehetőséget hosszú távon kihasználja.
„Az idősebb generáció tartotta meg a gazdasági hatalmat, a fiatal generáció pedig egy idő után átvette a politikai hatalmat. De nem látott maga előtt más modellt, mint hogy hogyan lehet mutyizni, handlizni, okosba megoldani.”
Küllői szerint Magyarország nagy problémája a nemzetközi nyitottság hiánya. Szerinte Magyarországon túl sokan kizárólag a szűk hazai környezethez mérik magukat, miközben a sikeres országok és vállalatok globális mércével gondolkodnak. Az, hogy nálunk a fejekben ez másképp van, megakadályozta, hogy a magyar gazdaság, a társadalom és a sor végén a kis ember nemzetközi sikereket érjen el. Bár voltak kiváló példák és világszínvonalú magyar vállalkozások, ezek inkább kivételek maradtak, mintsem követendő minták.
„Nincs meg az a fajta bátorság, ami nemzetközi világra való nyitottságot jelenti. Ez a Hegyeshalom és Záhony közötti leszegett fejjel való gondolkodás, hogy nem a világban benchmarkoljuk magunkat, hanem ebben a zárt körben.”
A beszélgetés második nagy témája a NER és az elmúlt másfél évtized politikai-gazdasági rendszere. Küllői azt mondja, hogy a rendszer kezdetektől torz alapokra épült, még ha sokáig sikeresnek is tűnt, a fejlődés látszatát jelentős részben az európai uniós források teremtették meg. Ezek a pénzek lehetővé tették, hogy sokan javuló életminőséget érzékeljenek, miközben a rendszer mélyebb szerkezeti problémái rejtve maradtak.
Kritikája szerint a NER-ben nem a teljesítmény, hanem a lojalitás vált a legfontosabb értékké. Ez középszerűséget termelt ki, mivel a szereplők jelentős része nem a versenyben bizonyított, hanem politikai kapcsolatok révén jutott előnyökhöz. Úgy látja, hogy a rendszer egyre inkább bezárkózott, csökkent a verseny, miközben a tudásalapú gazdaság helyett a politikailag vezérelt erőforrás-elosztás került előtérbe.
A NER kapcsán érdekes megkülönböztetést tett a „hardver” és a „szoftver” között. Elismerte, hogy az országban jelentős beruházások történtek, új stadionok, épületek és infrastruktúra jött létre, vagyis a hardver fejlődött. Ugyanakkor szerinte a valódi versenyképességet jelentő „szoftver” – az oktatás, az innováció, az intézményi kultúra és az emberi tudás – nem fejlődött megfelelően. Márpedig a modern világban ezek jelentik a siker alapját.
Annak oka, hogy ez a rendszer ilyen sokáig fennmaradhatott, részben az EU lassú reagálása, a gazdasági növekedés látszata és az a társadalmi igény, aminek lényege, hogy sokan a stabilitást választották a bizonytalansággal szemben. Ugyanakkor szerinte a rendszer problémái fokozatosan felhalmozódtak, és végül egyre szélesebb rétegek számára váltak érzékelhetővé és tarthatatlanná.
„Egy teljesen torz úton, egy hibás úton való építkezés történt, csak éppenséggel az EU-s pénzek segítettek abban, hogy mindenki úgy érezze, hogy ő egy kicsit jobban van. Közben minden eltorzult, mert nem a teljesítmény volt a mérvadó, hanem a lojalitás.”
Küllői úgy gondolja, hogy a politikai, gazdasági és kulturális elit jelentős része nem állt ellen a hatalom koncentrációjának, sőt sok esetben alkalmazkodott hozzá. Úgy fogalmaz, hogy az elitnek óriási felelőssége van abban, hogy egy szűk hatalmi kör ilyen mértékben uralhatta az ország erőforrásait.
Ezzel összefüggésben egy saját értékrendszert is bemutatott. Három embertípusról beszélt:
- a giverről, aki csak adni szeretne;
- a dealerről, aki ad, de kölcsönös előnyökre törekszik;
- és a takerről, aki csak elvenni akar.
Szerinte a sikeres és egészséges társadalmakat elsősorban az első két típus építi, míg Magyarország elitjében túl sok a taker, aki elsősorban saját érdekeit nézi.
„A magyar elit dominánsan taker. Az üzleti világban takerrel nem lehet semmit csinálni, mert a taker csak saját magával foglalkozik. Általában a takerek csak valami emberi katasztrófa árán változnak.”
Küllői Péter megosztotta, hogy már fiatalon megfogalmazta magában: életének egy pontján vissza akar adni a társadalomnak abból, amit kapott. Számára a pénz nem cél, hanem eszköz. Neki a valódi siker nem a vagyon felhalmozásáról szól, hanem arról, hogy valaki milyen értéket teremt és mennyit ad vissza a közösségének. A gyermekvédelemről, a filantrópiáról és az egyéni felelősségről szóló gondolatai is ezt a szemléletet tükrözik.
Arról, hogy milyen országot szeretne látni 2036-ban, Küllői azt gondolja, hogy az ország fejlődésének legnagyobb akadálya nem az erőforrások hiánya, hanem a szemlélet: a bezárkózás, az áldozati gondolkodás, a rövid távú érdekek és a lojalitás előtérbe helyezése a teljesítménnyel szemben. Szerinte a kiút a nyitottságban, a tudásalapú gazdaságban, a nemzetközi versenyben való részvételben és a közösségért felelősséget vállaló vezetők megjelenésében rejlik.
Az adás tartalmából
0:00 – Beköszöntő
2:06 – A gyermekkort meghatározó történelemről, rendszerváltási forgatókönyvekről és kuponos privatizációról.
15:05 – Társadalmi szerződésekről, az elmúlt 16 évről és a változásról.
28:21 – A hibázás kultúrájáról, elitprojektekről és kultúráról.
37:59 – Nemzeti vízióról, a siker mércéjéről és a fingópárnáról.
Minden szerdán jelentkezik másik podcastunk, a Forbes Money Péller Andrással, ami a piacokat és a pénztárcánkat érintő legfontosabb és legérdekesebb témákkal foglalkozik.
A Forbes Deal2036 előző vendége Szalay-Berzeviczy Attila, az Értéktőzsde egykori elnöke volt.
Regisztrálj a Forbes.hu-ra, és kövesd csatornáinkat a YouTube-on és a Spotifyon!
The post Küllői Péter: Az elitnek óriási felelőssége van abban, hogy egy szűk hatalmi kör így leuralta az országot appeared first on Forbes.hu.
