Hogyan nyírjuk ki a Földet és az emberi egészséget néhány multinacionális vállalat, és legfőképp az e-kereskedelmi óriások folyamatos profitnövelése érdekében?
Manipuláció, pszichés nyomás, szorongásfokozással való pazarlásra nevelés, vágykeltő színek, szövegek és ikonok, értékrendi válságteremtés. Aztán bezúzás, szemétvárosok, hulladékrejtegetés és egy megmérgezett bolygó. Az Amazon, az Apple, az Adidas és az Unilever korábbi vezetői és dolgozói arccal-névvel vállalták a szereplést egy új, a gyakorlatot kipécéző dokumentumfilmben. Szenzációhajhász feldolgozás, mégis elvezet a helyes következtetésig: egyénileg is ideje lenne befejezni a felesleges, pláne a műanyagba csomagolt műanyagcuccok halmozó vásárlását, az éves telefoncserét, na meg a fóliázott élelmiszer-vásárlást.
A túlfogyasztás új korszaka
Megállás nélkül sürgetni és fokozni a vásárlást, avagy a túlfogyasztást, félrevezetni a fogyasztókat a termékek újrahasznosíthatóságáról, apránként, szisztematikusan csökkenteni a tervezett elavulást, és mindig gondosan elrejteni a keletkező hulladékot. Csak néhány azok közül a vállalati nagykönyvi technikák közül, amelyeket saját, egykori vezetőik és dolgozóik szerint az Apple, az Amazon, az Unilever, és az Adidas is általános gyakorlatként űz.
A célzott reklámozás, az egykattintásos vásárlási lehetőségek, és persze a világ legnagyobb vállalatainak folyamatosan fokozott, fokozódó tömeggyártása elhozta a túlfogyasztás új korszakát. Azt az érát, ami napról napra vezet a műanyagszennyezésbe fulladt világhoz.
Már itthon is streameli a Netflix a Buy Now! The Shopping Conspiracy című dokut, amely a fast fashion, a big tech és az e-kereskedelem által termelt hulladékok kezelésének alattomos gyakorlatait, környezeti és emberi hatásait tárja fel. Sőt támadja. Méghozzá egy olyan műanyag-szennyezési válság szemüvegén keresztül, amely azonnali szennyezői felelősségvállalást követel.
Nem akárhogy teszi ezt. A filmben megjelenő látványos animációk és az MI technológiájának narrációja mentén a nevüket és arcukat vállaló bennfentesek, az iparág egykori, és persze mára egytől egyig kapitulált kulcsfigurái – az Adidas, az Apple és az Amazon volt vezetői és dolgozói – vallanak az interjúkban. Meghozzá arról, hogyan manipulálják a fogyasztók viselkedését, hogyan ösztönöznek a vásárlásra, ami valójában korlátlan túlfogyasztás, és mindenek előtt: pazarlás. De beszélnek arról is, hogy a sokszor hangzatos fenntarthatósági célok és jelentések ellenére milyen mértékű károkat okoznak tudatosan a környezetnek ezek a globális óriások a nyereségmaximalizálás érdekében.
A film képei a tőlünk távoli, nem gyakran látott vidékeket szennyező, papíron „újrahasznosított” termékekről, azaz a szeméthegyekről és -tengerekről még azok számára is felkavaróak lehetnek, akik már korábban is tisztában voltak a környezetszennyezés mértékével. És miközben a fél világ a Temu vásárlásösztönző praktikáit ostorozza, ismét kiderülhet: a manipulációs kézikönyvet, azaz a vásárlásfokozó módszerek szabályait már jóval korábban megírták, minthogy a kínai tömeggyártás beindult volna.
Az azonban aligha megkérdőjelezhető tény: a modern technológiai cégek, a fast fashnion ruházati gyártók és az e-kereskedelmi vállalkozások mára szintet léptek, és kifejezetten késztetik az embereket arra, hogy még több és több dolgot vásároljanak anélkül, hogy meggondolnák, mi lesz azokkal, ha már nem „hasznosak” eredeti vásárlójuknak.
Forrás: Buy Now! The Shopping Conspiracy (2024), dokumentumfilm, Netflix
De mi ezzel a baj?
Becslések szerint napjainkban nagyjából 10 tonnányi műanyag kerül legyártásra másodpercenként. Egyetlen műanyag zacskó előállítása mindössze egy másodperc, aktív használata átlagosan 15-30 perc körül mozog. Ezekből a termékekből 500 milliárd készül évente világszerte, ami azt jelenti, hogy közel 1 millió nejlonzacskót használ el az emberiség minden percben. Ehhez képest 100-400 évbe is kerülhet, mire ugyanez az egyetlen zacskó teljesen lebomlik. És nem is akárhogyan teszi ezt: 10-20 év alatt ugyan emberi szemmel láthatatlanná válik, ám szépen, lassan, apránként olyan részecskékre esik szét, amelyek ivóvizeinkben, termőföldekben megtapadva végül már nem csak a kezünkbe, hanem a testünkbe, gyomrunkba, keringésünkbe vagy más testnedveinkbe jutva – soha többé nem ürül ki belőlünk.
A mikroműanyagokból egy emberi szervezetbe 18 kiló kerülhet egy élettartam alatt.
Ki a felelős ezért? Csakis mi magunk tehetünk róla – legalábbis a legnagyobb multinacionális vállalatok szerint. Ők mossák a kezeiket. És az állami és nemzetközi hatóságok is rendszeresen az egyéni, állampolgári felelősséget emelik ki.
Az Eurostat felmérése szerint például 2021-ben minden egyes, az Európai Unióban élő személy átlagosan 35,9 kilogramm műanyag csomagolási hulladékot termelt. Ebből mindössze 14,2 kilogrammot hasznosítottak újra valamilyen formában. Az egy lakosra jutó műanyag csomagolási hulladék mennyisége 2010 és 2021 között mintegy 29 százalékkal nőtt, ez plusz 8,1 kilogrammot jelentett fejenként, és mivel az e-kereskedelem terjedése éppen 2022 óta produkál szinte utánozhatatlan számokat, naivitás lenne feltételezni, hogy az utóbbi két évben ne emelkedtek volna drasztikusan ezek a csomagolás és szemétmennyiségek. Pedig ma már ambíciózus nemzeti és nemzetközi klímacélok ostorozzák a műanyaghasználatot – már ami az újra nem hasznosítható műanyagokat illeti.
Pedig tény:
a valaha összesen legyártott, több mint tízmilliárd tonna műanyag legalább kétharmada nem lett újrahasznosítva semmilyen formában.
És a cégek a gyártástechnológiákat csak az elmúlt években állították át úgy, hogy egyáltalán lehetőség legyen bizonyos – általában előírt – mértékű újrahasznosításra. Ezzel szemben csak 2022-ben világszerte több mint 400 millió tonna műanyagot gyártottak, amiből mindössze 9-18 százalékot hasznosítottak újra.
Forrás: Buy Now! The Shopping Conspiracy (2024), dokumentumfilm, Netflix
2050-re több műanyag hulladék lesz az óceánokban, mint hal.
Ezzel szemben a valóban újrahasznosított műanyag aránya még a fejlett országokban is elenyésző, és noha a műanyag csomagolások mintegy 40 százalékát Európában – kimagasló eredményként – papíron újrahasznosítják. A fogyasztás növekedése, és elsősorban a termékek élettartama még a zero waste törekvéseket, például a ruházati jótékonységot, vagy más hasznosítási módszereket is kérdőjelessé teszik.
Valójában évente 52,1 millió tonna műanyaghulladék, azaz a globális mennyiség ötöde válik közvetlenül szennyezéssé – ez főképp a szegényebb országokban történik. Ott ugyanis, megfelelő szemétszállítás és hulladékkezelés híján a szemét nagy részét otthonokban, utcákon vagy szeméttelepeken égetik el, más esetben egyszerűen elássák, betemetik, vagy éppen szabadon hagyják terjedni a természet eldugottabb pontjain.
És a kutatók becslése szerint az összegyűjtetlen műanyagszemét mintegy 57 százalékát kezelik egyáltalán valamilyen módon, a fennmaradó 43 százalék egyszerűen a környezetbe kerül. A nem újrahasznosított műanyag a szemétlerakókba vagy simán csak a természetben poshad, például strandokon, erdőkben, folyókban vagy tengerekben. A folyókban körülbelül 109 millió tonna gyűlt össze 2019-re, innen 1,7 millió tonna műanyag áramlott az óceánokba. Mit jelent ez? A szakértők szerint azt, hogy:
Akkor kinek a hibája?
Miközben – joggal – haragszunk az emberre, az állampolgárra a szeméttermelésért, az sem elfeledendő, hogy egy idei tanulmány alapján a világ műanyagszennyezésének közel egynegyede mindössze öt nagyvállalatra vezethető vissza, a veszélyes – például elektromos – hulladék pedig szintén jól meghatározható gyártói körhöz kapcsolódik. Sőt: a bolygó beazonosítható műanyaghulladékának több mint fele 56 vállalathoz közvetlenül kötődik,
ezek a gyorsan dolgozó, fogyasztási cikkeket gyártó cégek aránytalanul nagyobb mértékben járulnak hozzá a problémához, mint a háztartási és kiskereskedelmi vállalatok.
Ezek a vállalatok jelentik a műanyagszennyezés problémájának forrását, termékeik miatt állandósult a műanyag-gazdaság mai dinamikája. Az elemzők szerint ez a körkörös gazdasági modelleknek is alátesz, beleértve az újrahasznosított polimereket és műanyagokat, vagy az azokat helyettesítő más anyagokat, amelyek elsősorban azért sem vehetik át az uralmat, mert a nagy szennyező cégek számára az profitcsökkenéssel járna.
De miért nem kapott még észbe az emberiség, és bojkottálja azokat a cégeket, amelyek a szennyezésért közvetlenül felelnek? Mert imádjuk őket!
Épp a nagy márkák, és még inkább a legnagyobb kereskedők járulnak gigantikus mértékben hozzá a globális pazarláshoz, különösen a fogyasztási cikkek, a technológia és a divatiparban. Az olyan cégek, mint az Amazon, az Apple, a H&M, a Shein, a Temu és az Unilever, évente több milliárd terméket szállítanak – a legtöbbet műanyagba csomagolva. És évtizedek alatt kiérlelt, alaposan, jól kidolgozott rendszerben teszik ezt.
Erre a teóriára alapoz legalábbis a dokumentumfilm a Netflixen, ami papíron a profitéhség és a civilizált társadalom fő emberi jellemzőjére vezet rá: azaz a mohóságra, mértéktelenségre épített üzleti stratégia következményeiről rántja le a leplet.
Az Amazon egyik csomagelosztója. Forrás: Buy Now! The Shopping Conspiracy (2024), dokumentumfilm, Netflix
Hogyan vesznek rá a vásárlásra?
A dokumentumfilm a fast fashion, a big tech és az e-hulladék alattomos gyakorlatainak feltárását ígéri. A szokásos dokumentumfilmes eszközöket használja, hogy kifejtse álláspontját: beszélő fejek, archív felvételek és gondosan megválasztott tények erősítik a konspirációt, amit a profitéhes multikat ostorozva be lehet vetni a szemléltetés érdekében. Három interjúalany kulcsfontosságú szereplővé is válik, mindegyik afféle feljelentő, akik megosztják korábbi munkaadóik problémás gyakorlatait.
Így derül ki, hogy – az egyébként a streaming területén Netflix-versenytárs – Amazon ugyan világelsőként fogalmazott meg környezetvédelmi vállalásokat, az évente több milliárdos mértékű megrendelése feldolgozásával mégis a Föld egyik legnagyobb hulladéktermelőjévé vált. A műanyag csomagolások nagy része ráadásul az Amazontól közvetlenül harmadik világbeli hulladéklerakókba vagy az óceánokba kerül, ami hozzájárul a műanyag-szennyezési válsághoz.
Maren Costa, az Amazon korábbi „felhasználói élmény-tervezője” a filmben elmagyarázza, hogyan tervezett már bő egy évtizeddel ezelőtt a vállalat olyan online vásárlási platformot, amely riasztóan egyszerűvé tette a felhasználók manipulálását és teljes megfigyelését. A filmben az Amazon egykori fejlesztője kimondja:
„Folyamatosan új módszereket fejlesztünk ki, hogy rávegyünk a megszakítások nélküli vásárlásra. Olyan finom módokon befolyásoltuk a viselkedésedet, amelyekre még csak nem is gondoltál volna. És minden trükkünk arra szolgál, hogy elrejtse, ami tényleg zajlik.”
Szavai szerint „kifinomult tudomány” lett abból, hogy például – az általa személyesen is fejlesztett – azonnali vásárlás, avagy egykattintásos fizetés gomb miként vált ki pszichológiai reakciókat, és teszi rendszeressé a túlvásárlást azzal, hogy vizuális és interaktív eszközökkel képes az emberi viselkedés befolyásolására. Az egykattintásos fizetés és a gyors – sokszor korlátozott ideig ingyenesnek hazudott – szállítás ígéretével a platformok nem hagynak időt átgondolni, hogy valóban szüksége van-e a fogyasztónak egy-egy árucikkre.
Az e technikák alkalmazásában és fejlesztésében résztvevő Costa elmesélte például, az egyik módszerükkel arra késztetik a vásárlókat, hogy több terméket, vagy még nagyobb mennyiséget tegyenek a kosarukba. Ezt olyan egyszerű kognitív impulzussal érik el, hogy megváltoztatják az oldalon lévő bizonyos feliratok színét, ami egyfajta pánikreakciót, izgalmat vált ki a felhasználóban, és így – vélhetően önmaga stresszhormonszint-csökkentése érdekében – azonnal vásárol. A beszámoló szerint folyamatosan monitorozták és monitorozzák a vásárolói viselkedést, így gyakorlatilag tömegmanipulációra váltak képessé.
Maren Costa, az Amazon korábbi „felhasználói élmény-tervezője” Forrás: Buy Now! The Shopping Conspiracy (2024), dokumentumfilm, Netflix
Hogy lesz az eladásból szemét?
Alapvetően a felesleges, rövid élettartalmú eladásokkal, és a csomagolások miatt. De a volt Amazon-dolgozó súlyos állításokat fogalmaz meg arról is, ahogy a cég a visszaküldött, vagy a raktárakban ragadó termékeket kezeli. Már egy 2021-es oknyomozás során fény derült arra: az Amazon brit telephelyén egyetlen hét alatt 130 ezer termék megsemmisítése volt a feladata a dolgozóknak. Okostelevíziók, drónok, hajszárítók, fejhallgatók, merevlemezek, könyvek, és fel nem bontott csomagolású arcmaszkok ezrei álltak „megsemmisítés” feliratú dobozokban az akkori, rejtett kamerás felvételeken. Olyan termékekről volt szó, amelyeket soha nem értékesítettek, vagy visszaküldték a vásárlók; többségüknek jótékony szervezetek vagy rászorulók hasznát vennék. Ehelyett újrahasznosító központokban vagy egyszerűen szeméttelepen kötnek ki, mert
az Amazon számára olcsóbb bezúzatni és kidobni ezeket, mint eladományozni.
Ráadásul, mint az időközben, éppen tiltakozása és környezetvédelmi aktivizmusa miatt kirúgott, később pernyertes egykori Amazon-fejlesztő Maren Costa állítja: a cég a fenntarthatósági vállalásainak kihirdetését követően olyan átalakításokat hajtott végre, mellyel a karbonkibocsátása nem csökkent, hanem 40 százalékkal emelkedett. Ebből a mértékből talán könnyebb csökkenteni a környezeti lábnyomot 2027-re, ám a hivatalos vizsgálatok alapján az Amazon semmiképpen sem teljesít jól a saját vállalásaiban sem.
Az online kiskereskedelmi piacot az Egyesül Államokban és az Egyesült Királyságban máig uraló vállalat 2022-ben 321 ezer tonna (321 millió kilogramm) műanyag csomagolási hulladékot termelt, ez 18 százalékos növekedést jelentett a 2020-as, közel 272 ezer tonnás értékéhez képest – derült ki az Oceana nevű, amerikai környezetvédelmi nonprofit szervezet tavalyi jelentéséből.
Ez akkora mennyiségű hulladékot jelent, amelyet egymásra téve 800 alkalommal érné körbe a Földet.
Ráadásul 2019-ben az Amazon még mintegy 211 ezer tonnányi műanyaghulladékot termelt, így a növekedés jelentősnek számít, miközben az e-kereskedelmi óriás hatalmas vállalásokat tett, ám ezek nem látszanak teljesülni. Az Oceana kampányának hatására egyébként, az Amazon épp idén októberben jelentette be, hogy év végéig kivezeti a műanyag zacskókat az Egyesül Államokban, miután tavaly ezt már Indiában és Európában papíron megtette.
Vajon elegendő megoldás a műanyag csomagolások csökkentése? Fotó: Getty Images / Grist
A hulladék mennyisége azonban az e-kereskedelem szárnyalásával aligha tűnik megfékezhetőnek, és nyilvánvaló, hogy ez nem is áll az ilyen vállalkozások érdekében. Éppen ezért igencsak erőtlenre sikerült az Amazon reakciója is. A dokufilmre az Amazon szóvivője mindössze úgy reagált:
„Az Amazon nem kapott lehetőséget arra, hogy válaszoljon a dokumentumfilmben szereplő állításokra vagy tényeket ellenőrizzen. Hamisak azok az állítások, amelyek szerint bátorítjuk vagy elrejtjük a termékpazarlást. Segítünk az ügyfeleknek a tájékozott vásárlásban, információkban gazdag termékoldalakkal, vásárlói véleményekkel, és a mesterséges intelligencia által biztosított vásárlási útmutatókkal, valamint a Rufus nevű – mesterséges intelligenciával működő – vásárlási asszisztensünkkel. Amikor az ügyfelek visszaküldik a termékeket, küldetésünk, hogy új életet adjunk nekik. Ahogy haladunk előre a fenntarthatósági céljaink elérése felé, egyre több olyan rendszert, eszközt és megoldást találunk ki és építünk, amelyek vevőink, partnereink és a bolygónk számára is segítséget jelentenek.”
Miért kell évente új telefon?
A dokufilm egy másik területen is borzolja az idegeket. A divat, valamint a technológia, elsősorban a mobileszközök piacán manapság olyan gyors ütemben fejlődik, hogy az átlagos felhasználó azzal szinte képtelen lépést tartani. Eric Liedtke, az Adidas korábbi márkaelnöke eközben arról beszél a filmben, hogy a ruhaipar szándékosan olyan ütemben ontja magából az új – gyakran környezetre veszélyes műanyagokból készült – termékeket és kollekciókat, hogy gyakorlatilag évente sokszorosan is felruházhatnánk a bolygó lakosságát. Csakhogy:
a nagy márkák eladhatatlanná, sőt, gyakran hordhatatlanná teszik korábbi kollekcióik megmaradt termékeit annak érdekében, hogy az újabb darabokra fokozzák az igényt.
Ugyanezt célozza a minőségrontás, illetve a tervezett elavulási idők fokozatos, szisztematikus csökkentése is. Narav Patel, az Apple korábbi szoftvermérnöke és az Oculus (jelenleg Quest) VR-szemüvegeinek egyik fejlesztője arról beszél a filmben, hogy a technológiai termékeket szándékosan úgy tervezték, hogy a fogyasztók javíthatatlanok legyenek. Azaz: végleg lemerül a laptopod vagy más okos eszközöd akkumulátora? Csak dobd el és vegyél egy újat! Ezt üzenik legalábbis a filmben ostorozott vállalatok, külön kiemelve az Apple trendformáló, piactorzító szerepét ebben, hiszen ez volt az első olyan gyártó, amely szétszerelhetetlenné, és így lényegében cserélhetetlenné tette telefonjai akkumulátorát.
Az elektromos hulladék egy új szint a környezetrombolásban. Fotó: Pexels / Paggiaro Francesco
Az Apple prémium termékként forgalmazza készülékeit, de a valóság az, hogy sok termék (például iPhone és MacBook) rövid élettartamú és korlátozott javíthatóságú. Független javítóműhelyek, újságírók és fogyasztóvédők többször is felhívták a figyelmet arra, hogy az Apple-termékeket úgy tervezték, hogy néhány év elteltével tönkremenjenek, így a fogyasztók inkább frissítésre kényszerítik a régebbi készülékek javítását vagy újrahasznosítását. Ez a tervezett elavulás hulladékhegyekhez vezet, és jelentősen hozzájárul a környezet romlásához, hangzik el a filmben, amely be is mutat jó néhány, megrázó képsort az elektronikai hulladéklerakókról.
A dokumentumfilmet az Emmy-díjra jelölt Nic Stacey írta és rendezte. Célja, hogy feltárja a modern konzumizmus sötét pontjait. Az ugyanakkor ennél még sokkal súlyosabb kérdéseket is felvethet, hogyan sikerült ilyen mesterszintre emelni a tömeges manipulációt, a fogyasztói társadalomból létezik-e egészséges, azaz az állampolgárok visszatérhetnek-e egyéni felelősségvállalás nélkül a vásárlópolgári funkcióból az állampolgár szerepébe.
Bővebben a témáról a dokumentumfilm: Vedd meg most: a shopping-összeesküvés, azaz Buy Now! The Shopping Conspiracy (2024), dokumentumfilm, Netflix
The post Manipulációk, megfigyelés, piszkos trükkök: vásárolj csak, közben szépen belefulladunk a szemétbe appeared first on Forbes.hu.
