Friss Hirek

Másképp kell befektetnie annak, akinek cége van, mint akinek egyszerűen csak vagyona?

Az inflációkövető lakossági állampapírok kevésbé vonzó irányban megváltozó kondíciói miatt akkora tömegben fog felszabadulni a saját vállalatukat tulajdonló ügyfelek körében koncentráltan jelenlévő, befektetésre váró pénz, hogy az önmagában is indokolni fogja a nagy portfóliók újra allokálását, és annak szakértői támogatását.

Vendégszerzőnk Kovács Krisztián, stratégiai projektekért felelős vezető, Concorde Értékpapír Zrt., akinek korábbi írásai itt érhetőek el.


Legyünk őszinték, a privátbankok által gyakran emlegetett „egyénre szabott befektetési stratégiák” többször bizonyulnak kötelező kommunikációs panelnek, mint ahányszor valódi jelentésük van. Azok a privátbanki ügyfelek azonban, akiknek a vagyonuk legfontosabb eleme egy, a tulajdonukban álló, gyakran általuk vagy a családjuk által alapított vállalat, az indokoltnál ritkábban gondolják át, hogy a vagyonuk sajátos szerkezete miatt milyen egyedi befektetési stratégia a legmegfelelőbb számukra.

A saját tulajdonú vagy családi vállalat ugyanis nem csupán a vagyon ékköve, felhalmozásának és további gyarapításának eszköze, évtizedek munkájának megtestesülése, vagy akár egy életmű büszkesége, hanem egy komoly befektetés-szakmai probléma forrása is.

Arról van szó ugyanis, hogy a befektető a saját vállalatának tulajdonlása révén a vagyona óriási részét egyetlen, ráadásul illikvid, lassan és körülményesen eladható részvényben tartja. Így ha a pénzügyi vagyona kezelésére a sablonmegoldásokat, a szakma legegyszerűbb szabályainak és közhelyeinek megfelelő diverzifikációs szempontokat húzzuk rá, akkor sokszor nemhogy nem oldjuk meg a saját vállalat súlya miatt eleve meglévő diverzifikációs problémát, hanem akár meggondolatlanul súlyosbíthatjuk is azt.

Időigény és diverzifikáció

Az első kérdés, ami felmerül, az maga a részvénysúly, a részvények aránya az összes befektetésen belül, ugyanis a saját vállalat részvényeivel együtt nézve az mindenképpen hatalmas lesz a portfólióban. Egy jelentős kockázatoknak kitett iparágban működő vállalat tulajdonosának a pénzügyi befektetései terén valószínűleg ésszerűbb nagyobb súlyt helyeznie egy igazán jó kötvényportfólió összeállítására és gondozására, mint egy ügyvédnek vagy egy fogorvosnak, akiknek a megtakarításaik szerkezetének alakítása során kell gondoskodniuk az elégséges részvénykitettség biztosításáról.

Az igazán jó kötvényportfólió összeállítása és gondozása azonban egyrészt munkaigényes, másrészt a legvonzóbb hozamú kötvények a gyakorlatban szűkösen rendelkezésre álló jószágok, a megfelelő piaci körülmények között el szokták kapkodni őket, amíg jó áron kaphatók, így az ezekbe való befektetés olyan privátbanki szolgáltatót igényel, amely ezen a téren is aktív, és mély piacismerettel rendelkezik.

A privátbank illetve a vagyonkezelő globális kitekintése és kompetenciája természetesen döntő jelentőségű a részvénybefektetésekben is. A részvényeken belül talán az egyes szektoroknak való kitettség problémája igényli a legtöbb figyelmet. Ha például az ügyfél egy sikeres IT vállalatot birtokol és vezet, ez a vagyona döntő része, a pénzügyi vagyonán belül pedig az elvileg pompásan diverzifikált amerikai S&P500 részvényindex adja a részvénykitettség döntő hányadát, akkor valójában jó eséllyel ugyanúgy egyetlen nagy vasat tart a tűzbe, miközben abban a hitben van, hogy jól diverzifikált portfólióval bír.

Az S&P500 ugyanis egy piaci kapitalizáció alapú index, amelyben aránytalanul nagy súlya van a legnagyobb értékű vállalatoknak, a hét legértékesebb vállalat adja jelenleg az index egyharmadát (!), márpedig ezek így vagy úgy, de a technológiai részvények élmezőnyét jelentik. Az S&P500-nak ugyanakkor létezik úgynevezett egyenlő súlyozású változata, amely ki is küszöböli ezt a problémát – de csak ha használják, ha gondolnak rá.

A szektoriális diverzifikáció szempontjainak tudatos és szakszerű érvényesítése ráadásul azt is lehetővé teszi, hogy a pénzügyi vagyonon belül olyan szektorok kapjanak kiemelt súlyt, amelyek általában akkor teljesítenek jól, amikor a saját vállalatra nehezebb idők járnak. Ha a saját vállalat egy kifejezetten ciklikus iparágban, például az építőiparban működik, akkor megfontolandó lehet a defenzív szektorok, így a közműszolgáltatók és a telekommunikációs vállalatok részvényeinek felülsúlyozása.

Dinamika és kitettségek

Hasonló kiegyensúlyozási lehetőségeket kínál és egyben követelhet meg a saját vállalat érettségének foka, növekedésének dinamikája. Ha a saját vállalat még dübörögve növekszik, akkor a pénzügyi befektetésekben szereplő részvénykitettségben valószínűleg helyesebb konzervatívan, értékalapon befektetni, és nem a kockázatosabb növekedési sztorikra építeni. Ahogy fordítva is, ha a saját vállalat már érett életszakaszában van, növekedése lelassult, akkor a befektetésekben kiemelt figyelmet érdemel egy olyan részvénykitettség, amelyben jelentős súlya van a növekedési sztoriknak.

A vagyon értékállóságának devizaárfolyamok felé meglévő kitettsége ugyancsak megkerülhetetlen kérdés. Ha például a saját vállalat jövedelmezőségét alapvetően meghatározza a devizaárfolyamok alakulása, akkor ezt a kitettséget kár lenne megfejelni még a befektetési portfólióban is.

Nézzünk egy olyan példát, amelyben a saját vállalatunk alapvetően dollárelszámolású piacokról szerez be alapanyagokat, a termékeit euróban értékesíti, és a vállalat piacainak, értékesítési volumenének kiszámíthatatlansága túl kockázatossá vagy költségessé tenné a jelentős eredményhatású fedezeti ügyleteket. Ilyen esetben a dollár erősödése rossz hatással lesz a jövedelmezőségre, tehát a tulajdonos pénzügyi vagyonában célszerű a szokásosnál lényegesen nagyobb súllyal dolláros eszközöket vagy éppen olyan részvényeket tartania, amelyek kibocsátói – a saját cégével éppen ellentétben – kifejezetten profitálnak a dollár erősödéséből.

Hasonló a helyzet a földrajzi diverzifikációval. Ha a saját vállalat jövedelmezősége történetesen egy adott ország konjunktúrájától függ, akkor a pénzügyi vagyon hozampotenciálja és kockázata lehetőleg a legkevésbé függjön annak a bizonyos országnak a gazdasági teljesítményétől. A földrajzi diverzifikáció más megközelítésben is sok befektetőnél szerephez jut, a Concorde Írországban, ír jog, ír felügyelet alatt működő, de a Tartós Befektetési Szerződés magyarországi kondíciói alapján is számlát vezetni tudó leányvállalatának szolgáltatásai iránti egyre növekvő érdeklődésből ezt testközelből érezzük.

Sorsdöntő hónapok jönnek

A saját vállalat nagy súlya a vagyonon belül alapvető strukturálási kérdéseket is felvet, akár a generációváltás, akár a családi viszonyrendszer átalakulása, akár a vállalat tulajdonosi és vezető tisztségviselői pozíciójából származó jogi és anyagi felelősség kockázatainak szakszerű kezelése kapcsán. Sok hasonló kérdésre a bizalmi vagyonkezelés vagy éppen egy családi alapítvány, esetleg az egyes vagyonelemeket külön kezelő családi holdingvállalatok jelentik a megoldást.

Szinte minden lehetőségre látunk példákat, hiszen bizalmi vagyonkezelésbe adott, önálló adóalanyisággal rendelkező kezelt vagyonnak, alapítványoknak, vállalatoknak a Concorde-ban éppen úgy tudunk számlát vezetni és befektetési szolgáltatásokat nyújtani, mint a magánszemélyeknek, Magyarországon és Írországban egyaránt. Ezek a szempontok bármilyen környezetben nagyon fontosak lehetnek a saját vállalatot tulajdonló befektetőknek, de a következő hónapokban, negyedévekben a szokásosnál is nagyobb jelentőségük lehet, legalább három okból.

  1. Egyrészt az új amerikai adminisztráció hivatalba lépésével szinte bizonyosan megnő az olyan természetű nemzetközi politikai híráramlás intenzitása, amely a pénzügyi piacokon is előidézheti a volatilitás megugrását.
  2. Másrészt egyre nyilvánvalóbb, hogy az amerikai és az európai konjunktúra különbségei nem akarnak csökkenni, a sokkal erőteljesebb amerikai növekedés tartóssá válása és ennek kihasználása olyan befektetési szakértelmet, olyan mélységű és minőségű amerikai kitekintést követel meg a portfóliók optimalizálásához, amellyel Magyarországon nagyon kevés befektetési szolgáltató, privátbanki ház rendelkezik.
  3. Harmadrészt a következő hónapokban az inflációkövető lakossági állampapírok kevésbé vonzó irányban megváltozó kondíciói miatt akkora tömegben fog felszabadulni a saját vállalatukat tulajdonló ügyfelek körében koncentráltan jelenlévő, befektetésre váró pénz, hogy az önmagában is indokolni fogja a nagy portfóliók újra allokálását, és annak szakértői támogatását.

A felgyorsuló események viszont nemcsak feladatot adnak a befektetőknek és az általuk igénybe vett szakértőknek, hanem a vagyonuk sajátos szerkezetével számoló cégtulajdonosok számára egy turbulensebb időszak előszele jó alkalmat jelent arra is, hogy a portfóliójuk olyan összefüggéseit is átgondolják, amelyekre korábban a cégük építése és vezetése miatt nem lehetett elég figyelmük. Ennek a legjobb ideje sokaknál talán éppen most érkezett el.

The post Másképp kell befektetnie annak, akinek cége van, mint akinek egyszerűen csak vagyona? appeared first on Forbes.hu.

Loading RSS Feed

Loading RSS Feed
Exit mobile version