Évek óta ünnepeljük a hajszoltság kultúráját. De mi történik, ha egy cég leáll egy teljes hétre? Most az is figyeljen, aki olyan iparágban dolgozik, ahol ezt nehéz vagy szinte lehetetlen megtenni. A mindenki számára jól működő munkahelyek egyik legismertebb szószólójának véleménycikke.
Minden évben, közvetlenül a Cannes Lions, vagyis az év egyik legsűrűbb időszaka után egy teljes hétre bezárjuk az irodáinkat. Nincsenek megbeszélések. Nincsenek e-mailek. Nincsenek elvárások. Senki sem érzi azt, hogy be kell jelentkeznie. Mi marad akkor? Semmi, csak tér és idő.
Mindenki másképp tölti ezt az időt. Van, aki utazik. Van, aki alszik. Van, aki a családjával van. Van, aki végre elolvassa a régóta az éjjeliszekrényén várakozó könyveket. És van, aki egyszerűen nem csinál semmit – pontosan ez a lényeg.
Évek óta ünnepeljük a hajszoltság kultúráját. Jutalmazzuk a hosszú munkaórákat, a zsúfolt naptárakat és a folyamatos elérhetőséget. A kimerültséget szinte kitüntetésként viseljük. Valahol útközben azonban összekevertük az elfoglaltságot a valódi produktivitással.
Az igazság az, hogy az emberek nem gépek. Nem arra vagyunk teremtve, hogy az év minden egyes napján maximális teljesítményt nyújtsunk. Az intenzív időszakokat szükségszerűen regenerációnak kell követnie. A sportolók ezt pontosan tudják. A világ legjobb teljesítményt nyújtó emberei is. Az üzleti életben mégis gyakran figyelmen kívül hagyjuk a tartós siker egyik legfontosabb összetevőjét: a pihenést.
Miről szól még a cikk
- Egy egyhetes teljes leállás nem minden szervezet számára megvalósítható, de az alapelv mindenhol érvényes.
- A jóllét nem egy extra juttatás.
- A felismerés, ami után vezetőként előnybe kerülhetsz.
A munkahelyi jóllétről szóló párbeszéd hagyományosan a juttatásokra, programokra és különféle kedvezményekre összpontosít. Ezek fontosak, de többnyire csak a tüneteket kezelik, nem a kiváltó okot. A valódi probléma az, hogy sokan úgy érzik, nincs felhatalmazásuk arra, hogy valóban megálljanak. Még akkor is aggódnak amiatt, hogy lemaradnak valamiről, ha hivatalosan szabadságon vannak. A tengerpartról is válaszolnak az e-mailekre. Vacsora közben is ellenőrzik az üzeneteiket. A nyaralásból pedig gyakran fáradtabban térnek vissza, mint ahogyan elindultak.
Egy közös, vállalati leállás teljesen megváltoztatja ezt a helyzetet. Ha mindenki egyszerre van távol, mindenki valóban ki tud kapcsolni. Senki sem fél attól, hogy lemarad egy fontos megbeszélésről. Nem szorong a folyamatosan gyarapodó e-mailjei miatt. Nem aggódik amiatt, hogy nélküle is megy tovább a munka. Ennek eredménye valami, ami a folyamatos készenlétre épülő mai világban egyre ritkább: a valódi regeneráció. A regeneráció pedig nem a produktivitás ellentéte. Éppen ez teszi lehetővé a produktivitást.
Bár egy egyhetes teljes leállás nem minden szervezet számára megvalósítható, az alapelv mindenhol érvényes: a regeneráció javítja a teljesítményt. Kutatások sora bizonyítja, hogy a pihenés fokozza a kreativitást, javítja a döntéshozatalt, erősíti a problémamegoldó képességet, és összességében jobb teljesítményhez vezet. A legjobb ötletek gyakran akkor születnek, amikor eltávolodunk a munkától – nem akkor, amikor mindenáron tovább próbáljuk erőltetni azt. Aki élt már át hirtelen felismerést zuhanyzás közben, egy séta során vagy nyaralás alatt, ezt ösztönösen érti. A távolság új nézőpontot ad. Az új nézőpont táplálja a kreativitást. A kreativitás pedig az innováció motorja.
Vezetőként rengeteg időt töltünk azzal, hogy azon gondolkodjunk, miként segíthetjük a csapatainkat abban, hogy a legjobb teljesítményüket nyújtsák. Beruházunk technológiába, képzésekbe és stratégiákba. Folyamatosan keressük a hatékonyságnövelés és a versenyelőny lehetőségeit. Pedig az egyik leghatékonyabb befektetés, amit tehetünk, egyben az egyik legegyszerűbb is: időt és valódi lehetőséget adni az embereknek a feltöltődésre.
Ezért jutottam arra a meggyőződésre, hogy a jóllét nem egy extra juttatás, hanem a teljesítmény egyik alapvető stratégiája. A jövő vezetése nem arról szól, hogy ugyanazoktól az emberektől még többet várunk egyre kevesebb erőforrással. Arról szól, hogy segítsünk nekik a legjobb energiájukat, kreativitásukat és emberségüket abba a munkába vinni, amely valóban számít. A legerősebb csapatok ugyanis nem azok, amelyek soha nem állnak meg, hanem azok, amelyek tudják, mikor kell megpihenniük, feltöltődniük, majd megerősödve visszatérniük.
A Cannes utáni egy hetünk nem a munkától való eltávolodásról szól. Arról szól, hogy befektetünk azokba az emberekbe, akik egyáltalán lehetővé teszik a munkánkat. Minden szervezet megtalálja majd a saját módját ennek megvalósítására.
Azok a vezetők azonban, akik felismerik, hogy a regeneráció a tartós teljesítmény alapfeltétele, előnybe kerülnek azokkal szemben, akik továbbra is a kimerültséget tekintik a szakmai elkötelezettség jelvényének. És ez talán az egyik legegészségesebb – és egyben legproduktívabb – üzleti döntés, amelyet egy vállalat meghozhat.
Shelley Zalis,
a The Female Quotient vezérigazgatója, alapítója és „Chief Troublemaker” („fő bajkeverője”), a mindenki számára jól működő munkahelyek egyik legismertebb szószólója.
Ez a véleménycikk először az amerikai Forbes oldalán jelent meg.
The post Melyik a legtermelékenyebb hét az évben? Az, amikor senki sem dolgozik appeared first on Forbes.hu.
