Bár egyre nagyobb figyelem irányul a munkahelyi jóllétre, a vezetők rendszeresen figyelmen kívül hagyják azt az alapvető tényezőt, amely minden pozitív vezetői viselkedés előfeltétele: a minőségi alvást.
Intézményesítettünk egy mérgező szemléletet, amely a kimerültséget dicsőíti. A vezetők gyakran kitüntetésként viselik a kialvatlanságukat: büszkén mesélnek az éjszakába nyúló e-mailezésről és a zsúfolásig telt naptárukról.
A valóság azonban az, hogy a kialvatlan vezető rosszabb vezető.
Egyszerűen nem képes megteremteni azt a pszichológiai biztonságot, amely nélkülözhetetlen egy jól működő, befogadó munkahelyi kultúrához.
Ha egészségesebb szervezeti kultúrát akarunk építeni, ideje felhagyni azzal, hogy az alvást luxusnak tekintjük. Ehelyett stratégiai üzleti szükségszerűségként kell rá tekintenünk. Dr. Carlos Nunezzel, a Resmed orvosigazgatójával folytatott beszélgetésünk során végigvettük, miként ássa alá a krónikus kimerültség a vezetői teljesítményt, és hogyan alakíthatja át a vállalati környezetet az, ha a pihenés valódi prioritássá válik. (A ResMed a világ egyik vezető orvostechnológiai vállalata, amely elsősorban alvászavarok és légzőszervi betegségek kezelésére fejleszt eszközöket és digitális egészségügyi megoldásokat.)
Dr. Nunez kutatásának három fontos tanulsága van, amelyet minden vezetőnek érdemes megértenie.
1. A krónikus kimerültség táplálja a mérgező vezetői viselkedést
Ha nem alszunk eleget, elsőként az érzelmi önszabályozásunk sérül. Egy befogadó munkahelyi kultúrában a vezetőnek higgadtnak, empatikusnak és nyitottnak kell lennie. Az alváshiány azonban megfoszt ettől a képességtől: könnyen vezet kiszámíthatatlan indulatkitörésekhez vagy védekező reakciókhoz, amelyek pillanatok alatt lerombolják a bizalmat.
Dr. Nunez őszintén mesélt egy saját élményéről, amely a világjárvány csúcspontján történt, amikor rendkívüli munkaterhelés mellett dolgozott.
„Súlyos alváshiánnyal küzdöttem, és emlékszem egy megbeszélésre, ahol úgy fakadtam ki, ahogy korábban még soha. Valószínűleg egészen ijesztőnek tűnhettem a csapatom számára, egyszerűen azért, mert annyira kialvatlan voltam” – idézte fel.
Ha még a legtapasztaltabb vezetők is elveszíthetik az önuralmukat a kimerültség miatt, akkor egyértelmű, hogy az alvás nem csupán a személyes egészségünk egyik mutatója – közvetlenül meghatározza azt is, milyen minőségűek a munkahelyi kapcsolataink.
2. Mi köti össze a pihenést és a fenntartható szövetségvállalást?
Az igazi „szövetségvállalás” (allyship) tudatos erőfeszítést, figyelmes meghallgatást és kognitív rugalmasságot igényel. Azt követeli meg, hogy időnként megálljunk, felismerjük saját, sokszor tudattalan előítéleteinket, és szándékosan kiálljunk a hátrányos helyzetű kollégák mellett. Amikor azonban egy vezető agya alváshiánnyal küzd, természetes módon a rövidebb utakhoz és az önfenntartó üzemmódhoz nyúl.
Nehéz valóban befogadó szövetségesként viselkedni, ha mentálisan már csak az utolsó tartalékainkból működünk.
„Az alvás nem egyszerűen egy elszigetelt esemény, amit vagy jól csinálsz, vagy nem. Egy olyan rendszer, amely egész nap szabályozza a szervezeted működését – még akkor is, amikor éppen ébren vagy”
– magyarázta Dr. Nunez.
Ahhoz, hogy hosszú távon mások támaszai lehessünk, először saját magunkról kell gondoskodnunk. A pihenés az az üzemanyag, amely lehetővé teszi, hogy a vezetők a teljes munkanap során tudatosak, mélyen empatikusak és valóban befogadó szemléletűek maradjanak.
3. Az alvás mint a kiégés ellenszere
A mai, hibrid munkakörnyezetben gyakorlatilag teljesen eltűntek a határok a munka és a magánélet között. A dolgozók egymást követő online megbeszéléseken vesznek részt, egyre hosszabb órákat dolgoznak, miközben a szorongásuk is fokozódik.
Amikor egy szervezet azt jutalmazza, hogy a munkatársak folyamatosan elérhetők legyenek, olyan ördögi kört indít el, amelyben a folyamatos agyalás és a stressz felborítja az emberek alvási szokásait.
Ennek egyenes következménye a kiégés és a tehetségek megtartását veszélyeztető válság. Dr. Nunez szerint ez a strukturális átalakulás alapjaiban formálja át a modern munka világát.
„A hibrid munkarendben az emberek valójában többet dolgoznak. Sokan számolnak be magasabb stresszszintről, nagyobb munkaterhelésről, és arról, hogy soha nem tudnak igazán kikapcsolni” – mondta.
A vállalatok nem tudják megtartani a legjobb és legsokszínűbb tehetségeket, ha vállalati kultúrájuk éppen azok jóllétét ássa alá, akikre építenek. A fenntartható munkaerő-megtartás ott kezdődik, hogy a vállalat tiszteletben tartja, és tudatosan védi munkavállalói személyes határait.
Fordulat a valódi szövetségvállalás felé
Ennek az ördögi körnek a megtöréséhez a vezetőknek tudatosan kell példát mutatniuk az egészséges határok kijelölésében.
Érdemes vállalati szinten bevezetni egy úgynevezett digitális naplemente szabályt, amely este 7 és reggel 7 óra között megtiltja a belső e-mailek, Slack-üzenetek küldését, illetve azt, hogy a munkatársaktól válaszadást várjanak el.
Ha a szervezet hivatalosan is védi ezt a lecsendesedésre szánt időszakot, megszakítja az esti agyalás ördögi körét, lehetőséget ad az agynak a mentális lezárásra, és egyértelmű üzenetet küld: a pihenés nem a szakmai elkötelezettség hiányának jele, hanem olyan érték, amelyet a vállalat megbecsül. A befogadó vezetés ott kezdődik, hogy megteremtjük a feltételeit annak, hogy a csapatunk valóban ki tudja pihenni magát.
The post Miért tesz bennünket jobb vezetővé a jobb alvás? appeared first on Forbes.hu.
